#3 Összezavarva

Percekig gondolkodtam az előbb történteken. Hamar rá kellett jönnöm, hogy egy világi marha vagyok. Harry nem tehet arról, hogy a barátnője, vagy kije ennyire tapintatlan. Tény, hogy rászólhatott volna, de az sem változtatna semmin. Ez a lány tiszta szívéből gyűlöl engem. És lássuk be, nincs egyedül ezzel. Úgy döntöttem, megkeresem Harry-t és megbocsájtok neki. Egy apró bökkenő azonban az utamba állt. Mégpedig az, hogy sehol sem találtam. Kinéztem az ablakon, és pont akkor szállt be a kocsijába. A fenébe! Kirohantam az ajtón, de akkor már elindult és valószínűleg nem vette észre, hogy utána szaladtam. Letörve sétáltam vissza a házba. Elterültem a kanapén és kezdődhetett a keserédes semmittevés.  Nagy nehezen lefoglaltam magam és belemélyedtem a Kínos című sorozatba, mikor kattant a zár és nyílt az ajtó. Felpattantam a kanapéról, majd kicsit alább hagyott az izgalmam, mikor megláttam, hogy Anne ért haza. Nem, mintha nem örültem volna neki, de a fiát most az egyszer valahogy jobban vártam. Látszódhatott az arcomon a csalódottság.
- Nem engem vártál, édesem?- kérdezte mosolyogva.
- Hát, igazából. De!- füllentettem.
- A szád ezt mondja, de a szemed tagadja.- nevetett.
- Jó, igazad van. Harry-t vártam.- vallottam be.
- És ugyan miért?- érdeklődött.
- Azt nem tudom.- feleltem.
- Diana, ha nem tudnám, hogy nem, azt hinném, érdeklődsz iránta.- ölelt meg. Basszus, olyan átlátszó vagyok, mint egy nejlon zacskó. Még jó, hogy már leérettségiztem. Tuti az egész osztályom azzal cinkelne, hogy belezúgtam a világhírű mostohatesómba. Igen, eddig talán elfelejtettem említeni. Mondjuk érthető, hisz én sohasem úgy gondoltam rá, mint Harry-re a One Direction-ből. Kora este lévén leültünk vacsizni, még mindig ketten. Miután elmosogattam, beszélgettünk egy kicsit, majd Anne elment feküdni. Ott ültem a nappaliban és vártam. De Harry nem jött. Már kezdtem érte komolyan aggódni, úgyhogy írtam neki üzenetet.

Eleinte fontolgattam, hogy kimenjek-e, vagy ne, tekintve, hogy velem mindig csak szerencsétlenségek történnek. Végül a fejemben harcoló gondolatok közül kiütéssel győzött az, hogy kimenjek. Felöltöztem és gyalog elindultam. A klub utcájába befordulva már hallottam az onnan kiszűrődő hangokat. A dübörgő zenét és a még kint várakozók hangos beszélgetését, na meg az illuminált állapotú egyedek ordítozását. Mikor a klub elé értem, megálltam a fal mellett. A kint ácsorgó fiúk nagy része engem bámult, a lányok pedig megvetően néztek rám. Hozzászoktam már, bár sosem értettem. Már körülbelül egy fél órája tűrtem ezeket, mikor néhány srác körém gyűlt. Megilletődtem, mert egyiküket sem ismertem.
- Angyalom, miért ácsorogsz itt kint? Gyere be velünk!- kérte az egyik.
- Köszi, inkább kihagyom.- dadogtam zavaromban.
- Na, ne légy ilyen! Bulizzunk! Lefogadom, hogy a bőrdzsekid alatt valami imádni való kis ruci van.- dörmögte a másik és elkezdte lefelé húzni a cipzáromat. A társaság szagából arra következtettem, hogy ők bizony már nem szomjasak.
- Hagyd békén a dzsekimet, és engem is, légyszíves!- próbálkoztam, sikertelenül. Abban a pillanatban egy mély, reszelős hangot hallottunk.
- Nem hallottátok mit mondott? Tűnjetek innen!- ordított rájuk Harry, aki laza egy fejjel magasabb volt a körém gyűlt társaság legmagasabb tagjánál. Rögtön szétszéledtek körülünk, mi pedig nagyon úgy tűnt, hogy indultunk valahová, mivel Harry karon ragadott és húzott maga után.
- Hová megyünk?- kérdeztem, mikor lassított az előző tempóján.
- Haza. Nincs kedvem összeverni ma este senkit. Inkább hazaviszlek, a nőm le akart feküdni velem, de nekem nincs most kedvem hozzá.- közölte meglepően őszintén. Mikor rám nézett, láttam rajta, hogy ő is ivott egy kicsit, de nem volt csutak részeg. A ránk telepedő csendben csak a lépteink hallatszottak, majd hirtelen felém fordult és megállt.
- Tudod, rohadt vonzó a kicseszett ártatlanságod az ilyen rohadékoknak, mint én.- mondta, majd egy mozdulattal egy téglafalhoz tolt. Egy ideig csak nézett rám, szemeim tükrözték a félelememet, mert a fülemhez hajolt és lágyan suttogni kezdett.
- Ne hagyd, hogy látszódjon a félelmed! Azzal csak még végtelenebbnek tűnsz, azt pedig el sem tudod képzelni, mennyire izgató tud lenni.- nyögte. Kitisztult a fejemből az agyamat elborító rózsaszín köd. Harry talán részegebb, mint amennyire látszik. Ujjaimat Harry kezeire kulcsoltam, hogy ne tudjon taperolni.
- Harry, figyelj rám!- kértem, mire az alkoholtól tompán csillogó tekintetét az enyémhez kötötte.- Lehet, azt hiszed, hogy ezt akarod, de ez nem így van! Az alkoholtól érzed azt, hogy kívánsz engem!- mondtam.
- Ne haragudj, nem tudom irányítani a számat. Mindent kimondok, amit gondolok!- felelte. Nem tudott tovább a szemembe nézni. Elengedtem kezeit, majd folytattuk a haza vezető utunkat. Valami gyanús volt nekem. Mintha hiányzott volna valami. A felismerés mintha fejbe vágott volna. Harry kocsival ment el otthonról.
- Hol a kocsi?- kérdeztem, miközben elé álltam, hogy biztosan megálljon.
- Haza vittem, mielőtt inni kezdtünk. Nyugi van!- mosolyogva magához húzott. Szorosan a karjaiba zárt, majd elengedett és végre megtettük az út utolsó intervallumát. Majdnem éjfél volt, hogy hazaértünk. Halkan osontunk be a házba. Megkértem Harry-t, hogy várjon meg, amíg a konyhába mentem egy üveg szénsavmentes ásványvízért, ha esetleg rosszul lenne éjszaka. A kezébe nyomtam és elzavartam aludni.
- Két feltétellel megyek aludni.- mondta.
- Mégpedig?- érdeklődtem.
- Először is, ha azt mondod, nem haragszol rám a maiért.- húzott magához közelebb. Ajkai szinte már súrolták az enyémeket.
- Pont erről akartam veled beszélni. Rájöttem, hogy nem tudtál volna mit csinálni a barátnőd modorával.- motyogtam szégyenlősen. Kis korom óta ismerem, mégis képes a puszta közelségével zavarba hozni.
- A második kérésem pedig az lenne, hogy aludj velem!- döntötte homlokát az enyémnek.
- Szerintem ez nem egy jó ötlet..-dadogtam.
- Ugyan Diana, egyetlen alkalom, nem halsz bele.- mosolygott.
- De a barátnőd..
- Ha engem nem érdekel, akkor téged sem kell érdekelnie.- felelte, majd egyik kezét az arcomra tette és megcsókolt. Engedtem a csábításnak és belementem. Felsétáltunk a szobájába, majd ahogy becsukta magunk mögött az ajtót, újra ajkaimnak esett. Szavakkal elmondhatatlan, amit akkor éreztem. Na azért mégis megpróbálom. Csókja ugyan olyan édes volt, mint mikor először megcsókolt, pedig ajkain érzett egy kicsit az alkohol íze. A gyomromban a lepkék öngyilkossági kísérletre készültek, mert nem bírták a tempót, amivel repkedtek. A pozitív dolgok mellett azonban volt némi negatív is. Folyamatosan villogott lelki szemeim előtt egy vészjelző, miszerint helytelen amit teszek, hisz van barátnője. A vállamon ülő kis ördög azonban védett olyan dolgokkal az angyaltól, mint például, hogy eleinte vissza akartam utasítani. Mikor végigdöntött az ágyán és keze automatikusan a felsőm alá csúszott, akkor a két kis idióta veszekedő figura eltűnt és rájöttem, tényleg lassítanunk kell.
- Harry!- figyelmeztettem remegő hanggal. Homlokát a nyakam hajlatába dugta és a bocsánatomat kérte. Természetesen nem haragudtam rá.
- Aludjunk, álmos vagyok.- kérte. Lerángattam magamról a farmeromat, majd egy kisebb varázslattal levettem a melltartómat a pólóm alól. Addig ő egészen boxerre vetkőzött. Azt hiszem, egy egészen ici-picikét tátva maradt a szám, ahogy tekintetem kidolgozott felsőtestére tévedt. Nyöszörögni kezdett, úgyhogy bebújtunk az ágyba. Fejét a mellemre rakta, így hozzám bújt, majd percek múlva elaludt. Én még nem tudtam volna aludni. Néztem, ahogy rajtam alszik és alig fogtam fel. Tegnap még úgy beszélt velem, mint egy kutyával, ma meg nem egyszer megcsókolt, és rávett, hogy aludjak vele. Mikor végre csitultak a cikázó gondolataim, megéreztem az álmosságot, így inkább hagytam, hogy magával ragadjon az álom. Másnap reggel mikor felkeltem, reméltem, hogy nem csak álmodtam. Szerencsére Harry szobájában ébredtem, ő viszont már nem volt ott. Elindultam lefelé, mikor megláttam, hogy Zayn és Harry beszélgetnek. Csúnya dolog, tudom, de kihallgattam.
- Na, hol a hercegnőd?- kérdezte Zayn hirtelen.
- Fent a szobámban.- válaszolta Harry. Zayn összeráncolta szemöldökét.
- A buli után idejött hozzád?- érdeklődött.
- Nem róla beszéltem!- felelte határozottan, ami megmelengette a szívemet.
- Haver, ne légy hülye! Ezt a botlást elnézem neked, de nem akarom, hogy a bomba nőt eldobd egy nyeszlett kislányért.- szigorúan szólt rá.
- Eszem ágában sincs. Diana nem ér annyit.- röhögött. Egy pillanat hezitálás után lesétáltam a lépcsőn. Harry szó szerint lefehéredett, mikor meglátott.
- Jó reggelt! Harry, minden oké?- kérdeztem, mint aki nem tud semmit.
- Neked is. Igen, minden.- felelte, majd kikísérte Zayn-t az ajtóig. Szinte hallottam, ahogy fellélegzik. Ezt mondjuk elsiette.