#24 Balul sült vacsora

Már több, mint egy hete, hogy Robin velünk él. Egy kicsit furcsa, mert régóta hiányzik a lakásból az apafigura. Én tényleg próbáltam kedves lenni, de ez a fickó egyenesen utál engem. Kritizálja a stílusomat, az öltözködésemet és minden tettemért beszól. Haz persze ebből semmit sem vesz észre. Éppen ezért nem voltam elragadtatva attól, hogy vacsorázni megyünk. A gardróbom előtt válogattam a ruháim közt. Egy magas derekú szoknyára esett a választásom csíkos felsővel és magassarkúval. Meg voltam elégedve a tükörképemmel. Lesétáltam a lépcsőn, ahol Harry és Robin beszélgettek. Ők bezzeg jóban vannak. Rám néztek, majd Robin elhúzta a száját.
- Ennél közönségesebben nem nézhetnél ki.- dünnyögte. Abban a pillanatban megállt mellettem Anne.
- Én nem megyek!- mondtam neki suttogva.
- Ne csináld ezt! A kedvemért!- könyörgött. Szemforgatva sóhajtottam egyet majd előre mentem. Beültünk a kocsiba, majd néhány perc múlva oda is értünk. Először szálltam ki, de Haz mögött mentem be. Egész út alatt egy árva szót sem szóltam hozzá. Bent böngésztem az étlapot. Nem volt túl nagy étvágyam, úgyhogy valami lazábbat akartam enni. Mindenki rendelt, majd a csinos pincérfiú hozzám fordult.
- A szép hölgynek mit hozhatok?- időzött el rajtam a pillantása.
- Salátát kérek.- feleltem kacéran mosolyogva. Bólintott és lejegyzetelte, majd vetett rám egy utolsó pillantást, majd elvonult a konyhába. Harry dühösen pillantott rám, majd belém rúgott az asztal alatt.
- Nem csodálom, hogy csak salátát rendelt.- röhögtek ki. Kezdett komolyan idegesíteni ez az egész. A barátom, aki mindig mondogatja, hogy bárkitől megvédene, hagyja, hogy egy férfi kivicceljen. Mire kihozták a salátát, már vagy 3 hasonló beszólást engedett el Robin, Harry pedig sírásig nevetett rajta.
- Megkóstolhatom a salátádat?- kérdezte Anne.
- Persze - erőltettem egy mosolyt az arcomra, majd felálltam az asztaltól. Elindultam a mosdóba és miután megbizonyosodtam, hogy egyedül vagyok, felültem a márvány pultra és tárcsáztam.
- Ne haragudj, hogy zavarlak.- kezdtem szabadkozva.
- Ugyan, sosem zavarsz. Hallom, hogy sürgős, mondd csak!- noszogatott.
- Des, én ezt komolyan nem bírom. Robin folyamatosan szekál, Harry pedig ahelyett, hogy megvédene, vele röhög rajtam. Ez kész vicc!- szipogtam.
- Hercegnőm, nehogy sírni kezdj itt nekem, mert nem bírnám ki, oda mennék és talán megtalálnám ütni ezt a Robin-t.- nyugtatott, a hangja alapján mosolyogva. Ezen én is elmosolyodtam.
- Azt hiszem itt hagyom őket a fenébe.- feleltem.
- Ahogy érzed. A fiammal pedig beszélek, amint tudok!- ígérte meg.
- Köszönöm szépen! Sok puszi!- köszöntem el. Amint megszakadt a hívás, egy új számot tárcsáztam. Üldögéltem egy ideig ott, ami miatt néhány nő elég hülyén nézett rám. Majd mikor megrezzent a telefonom, kisétáltam.
- Diana, ez a saláta isteni!- örvendezett Anne.
- Megeheted, én leléptem. Köszönöm a vacsorát.- ironizáltam, majd egy szó nélkül elindultam az ajtó felé. Már majdnem kint voltam.
- Mégis hová mész? És kivel?- kapta el a csuklómat Haz.
- Hogy hová, azt nem tudom, de egy olyan baráttal, aki biztos nem hagyta volna ezt az egészet.- feleltem, majd újra az ajtó felé fordultam.
- Mit nem hagyott volna?- ráncigált.
- Hogy Robin így bánjon velem. Ja és szerintem ne rángass, mert egy két emberen kívül mindenkinek feltűnt és csak magadat égeted vele.- fejeztem be a mondandómat és kirángattam a karomat a szorításából, majd ténylegesen elhagytam az éttermet. Ott állt, a kocsijának támaszkodva a langyos nyári estén. Odasétáltam hozzá és szorosan megöleltem.
- Köszönöm!- suttogtam a mellkasába.
- Szóra sem érdemes!- mosolyodott el, mikor ránéztem. Beszálltunk a kocsiba és úgy látszik Oli kristálytiszta tervekkel rendelkezett, hogy hová visz.
- Megjöttünk!- mondta kb. 20 perc múlva.
- Tengerpart?- mosolyodtam el. Szeretem a tengerpartot. Levettem a cipőmet és a kocsiban hagytam. Hála a combharisnyának, azt is egyszerűen le tudtam venni. Oli is megszabadult a cipőjétől így mezítláb sétáltunk bele a puha homokba. Beszélgetve sétáltunk, rengeteget röhögtünk.
- Örülök, hogy nem rettentett el a csók attól, hogy jóban legyünk.- mondta zsebre dugott kézzel.
- Hát, nem csókolsz olyan pocsékul, bár van még hová fejlődnöd.- nevettem.
- Igen?- vonta fel fél szemöldökét és elkezdett kergetni. Sikítva rohantam előle, majd mikor beért és elkapott, a derekamnál fogva magához ölelve megpörgetett, majd "eldobott" Annyira még volt időm, hogy elkapjam a karját és rántsam magammal. Ezzel pedig azt sikerült elérnem, hogy rám esett. Nevettünk egy sort a hülyeségünkön, majd komolyan nézett a szemembe.
- Na, megmutathatom, hogy fejlődtem-e?- húzta pimasz félmosolyra a száját. Lehunytam szemeimet, majd lágyan elmosolyodtam.
- Tény, hogy Harry most egy figyelmetlen farok volt, de én még mindig szeretem.- néztem rá Oli-ra. Nem mutatta, hogy megviselte volna a visszautasítás.
- Ha a helyében lennék, minden erőmet arra fordítanám, hogy boldoggá tegyelek.- mondta. Megsimítottam az arcát, majd egy apró csókot adtam ajkaira.
- Lehet, hogy ez most kínzásnak fog hatni, vagy valami ilyesmi, de úgy éreztem, legalább ennyit megérdemeltél.- suttogtam.
- Köszönöm!- bólintott, miközben feltápászkodott rólam. Ülésbe tornáztam magam és úgy beszélgettünk tovább, mikor megláttam két alakot közeledni. Mikor egészen közel értek, rájöttem, hogy El és Louis romantikázik így este a tengerparton. Oda is kiabáltam nekik. Hogy is mondjam, nem voltak elragadtatva Oli látványától.
- Neked nem valami családi vacsin kéne ülnöd?- érdeklődött gyanakodva Louis.
- Elvileg de, csak éppen Robin addig szekált, még elérte, hogy lelépjek.- feleltem.
- És Haz hagyta?- nézett rám El csodálkozva.
- Nem nagyon tűnt fel neki, hogy egész este a véremet szívta, olyan jól szórakozott a rám tett megjegyzéseken.- vontam meg a vállam.
- Kajak nem értem ezt az egészet.- csóválta a fejét Louis. Na ja, én sem. Egy ideig még beszélgettünk, majd ők tovább indultak, Oli pedig felajánlotta, hogy hazavisz. A házunk előtt még beszélgettünk 20 percet, majd mikor készültem, hogy bemegyek, meghiúsult a tervem, ugyanis az ajtó zárva volt. Fel akartam hívni Harry-t, mikor egy üzenetet pillantottam meg.

- Bassza meg!- dünnyögtem az orrom alá. 

- Mi a baj?- kérdezte Oli. A kezébe adtam a telefonomat. Elolvasta, majd visszaadta.

- Aludj nálam!- ajánlotta fel. 

- Tényleg?- kérdeztem csillogó szemekkel.

- Persze, hatalmas kanapém van!- mosolyodott el. Szinte a nyakába ugrottam, ahogy hálálkodtam. Elindultunk a kocsija felé, amikor kivágódott az ajtó. 

- Diana, kurva gyorsan húzz befelé!- ordított rám Harry.

- Kizártál, baszd meg!- förmedtem rá. 

- De nem gondoltam, hogy vele akarsz majd aludni!- röhögte el magát kínosan. 

- Inkább vele, mint veled jelen pillanatban!-  fordítottam el a fejem. 

- Igen? Az jó.- dörzsölte meg idegesen az arcát. 

- Képzeld, ő nem hagyott magamra, még te olyan rohadt jól szórakoztál rajtam.- tettem szemrehányást.

- Miről beszélsz?- értetlenkedett.

- Robin poénjai. Ne mondd, hogy nem tűnt fel, hogy engem cinkel velük!- kértem.- Ja, gondolom annyira igyekeztél jóban lenni vele, hogy fel sem tűnt, mit mondott, csak ami neki vicces volt, azon te is röhögtél.- bólogattam olyan "not bad" stílusban. 

- Jól van gyerekek, a cicaharcot rendezzétek le, én léptem!- köszönt el Oli. Megértem. Én sem szívesen folynék bele egy ilyen dologba. Nagyjából negyed óráig dobáltunk sarat egymásra, természetesen átvitt értelemben. Annyira mélyre még nem süllyedtünk. Aztán olyan dolog történt, ami abban a pillanatban nagyon is meglepett. Harry a derekamnál fogva magához rántott, miközben magyaráztam neki.

- Ó, fogd már be!- mondta szem forgatva, majd megcsókolt. Eleinte nem akartam ebbe az egészbe belemenni, de nem bírtam visszafogni magam. Vadul válaszoltam a csókjára.