#12 Csajos este

- Ha meg akarsz szabadulni a barátnődtől, akkor tedd meg nyugodtan. Csak miattam nem érné meg.- mondtam kimérten.
- Ezt most hogy értsem?- értetlenkedett.
- Sehogy, csak fogd fel! Másnapos vagyok és zavarodott, úgyhogy mindenkinek jobb, ha most nem döntök semmiről. Inkább felhívom El-t és elmegyünk valahová.- ismertettem a tervemet mosolyogva, majd meg is valósítottam. Kiváló időzítésemnek hála, pont engem akart hívni, mert be akart mutatni nekem valakit. Miután letettük, elvonultam a szobámba, lecseréltem a melegítő-bő póló párost valami utcaibb viseletre. A nappaliban összefutottam Harry-vel. Készült valahová.
- Merre?
- A városba. Van néhány elintéznivalóm.- felelte kicsit sértetten. Gondolom az bántja, hogy nem adtam be a derekamat neki.
- El tudsz vinni a Starbucksba? Így is késében vagyok..- húztam el a számat.
- Persze.- mondta, ezzel kiterelt maga előtt. Az út néma csendben telt. Mikor megérkeztünk, kicsatoltam az övemet és felé fordultam.
- Köszönöm a fuvart!- hadartam, hogy minél előbb szabadulhassak a kínos szitutól. Természetesen, mint ahogy ez lenni szokott, most sem léphettem le olyan hamar, mint akartam.
-  Miben jó az nekem, hogy elhoztalak?- vette elő a titokzatos énjét, amivel a gátlástalan lotyóit szokta az ágyába csábítani. Én ennek egyáltalán nem dőltem be, tekintve, hogy nem vagyok gátlástalan, se lotyó. Vagyis, a tegnap éjjeli partifotók megmutatják, hogy valahol van egy gátlástalan énem is, és ami a múltkor Harry után Oliver, majd újra Harry akciómat illeti, lotyó is vagyok. Mindegy, a lényeg, hogy nem hatott rám.
- Megcsinálom a házimunkádat.- ajánlottam.
- Nem elég jó, azt magadtól is megcsinálod.- csóválta a fejét.- Csókot kérek!- közölte vággyal a szemeiben. Felém, hajolt, én pedig kipattantam az ülésről.
- Szia, Harry!- köszöntem el tőle a szememet forgatva, majd besétáltam a Starbucksba, ahol rögtön kiszúrtam legjobb barátnőmet az egyik asztalnál. Odasiettem hozzá, illetve hozzájuk. Vele szemben nem más ült, mint Danielle Peazer, Liam volt barátnője. El felállt az asztaltól, megölelt, majd Dani is felállt, megölelt, majd El helyére leültem, ő pedig egyel beljebb csúszott a padon.
- Amúgy, ti még nem ismeritek egymást. Danielle Peazer, Liam volt barátnője- mutatott El Danire.- Diana Lindenberg, Harry barátnője.- suttogta oda neki, rám mutatva.
- Khm, sokkal inkább vagyok a lotyója, mint a barátnője.-feleltem őszintén.
- Ezt hogy érted?- kérdezte Dani.
- Nos, én nagyon is szerelmes vagyok belé, de ő szemmel láthatóan csak kihasznál, így nem érzem magam nőnek a szemében. -magyaráztam, majd mosolyogva felpillantottam a felszolgálóra, aki kihozta a lattémat.
- Harry ilyen volna?- csodálkoztak el mindketten.
- Most elképesztően dühös vagyok rá, ezért próbálok reálisan ítélni. Az eddigi tapasztalataimról tudok csak beszélni. Mielőtt lett volna bármi közünk egymáshoz, elég sok egy-éjszakás-kalandja volt, nem túl jó hírű lányokkal. Mikor kikezdett velem is, ez valahogy megszűnt, amennyire nekem feltűnt. De hogy jót is mondjak róla, ha éppen nem a saját igényeivel van elfoglalva, akkor az egyik legédesebb srác a földön.- meséltem megenyhülve. Nem lennék őszinte magammal, ha azt mondanám, hogy nincs figyelmes oldala. Csak sajnos néha a vágyai elnyomják az érzéseit. Elgondolkodva kortyoltam bele a gőzölgő italomba, ami sajna nem volt annyira észrevehetetlen, mint gondoltam.
- Figyelj rám. Ez még nem a vég. Ebből még bármi lehet.- szorította meg a kezeimet Danielle.- De abból, ha a srác, akit mindennél jobban szeretsz, azt mondja, hogy nem bírja a távolságot, majd összejön egy másik lánnyal, na az már a vég.- sóhajtott mélyet. Liamre gondolt. Annyira sajnáltam. El és én áthajoltunk az asztalon, hogy megölelhessük, aminek a mögöttünk ülő srácok igazán örültek.
- Ti csak ne panaszkodjatok, nem titeket dobálnak paradicsommal és fújonganak, ha megcsókolod a barátodat nyílvánosan, azt kiabálva, hogy már megint a kamu barátnőjét csókolgatja.- mondta, érezhető szomorúsággal a hangjában. Ez mondjuk elég kemény.
- Én odáig vagyok egy srácért, aki évekig úgy kezelt, mint egy kutyát, aztán mikor rájött, hogy igencsak fogy a nő nemű lények listája, akivel nem volt még együtt, megragadja a kényelmes megoldást, ami ez esetben a mostoha húga.- panaszkodtam én is.
- Tudjátok mit csajok? Aludjatok nálam és rúgjunk be, mint állat!- vázolta a tervét Dani. Az ötlet tarolt. Úgy tűnik alkesz leszek. Majd ha kiengednek az elvonóról, megköszönöm Harry-nek. Ma viszont úgy döntöttem, hogy újdonsült két legjobb barátnőmmel hülyére iszom magam. Beszálltunk Dani kocsijába, a közeli szupermarketben feltankoltunk szesszel, majd meg sem álltunk a lakásáig. Elkezdtük az alapozást, normál hangerejű zene mellett és még lazán beszélgettünk. Az öt, vagy hatodik kör után már bömbölt a zene, mi pedig azt túlkiabálva, egymás szavába magyaráztunk. Gondoltam, hazaszólok, hogy ne várjon este.

Mondjuk, lehet, hogy nem ilyen stílusban kellett volna a tudtára adni, hogy Daniellenél alszom, de az akkori állapotom ezt engedte csak meg. Kezdtem úgy érezni, hogy már nem vér, hanem alkohol folyik az ereimben. A részegség elfeledtette velem, mennyi fájdalmat okozott nekem Harry az évek során. Az egyetlen, amire gondolni tudtam, hogy segítsek a barátaimon, akik alkohollal, vagy anélkül, de maguk alatt voltak nagyon. Mondanom sem kell, hogy mire elfáradtunk a bulizásban, már nem voltak gondjaink. Illetve ugyan úgy voltak, csak éppen nem vettünk róluk tudomást.