#8 Felmerülő veszély

Ajkamba haraptam a szavaira. Nem voltam sosem nimfomániás lány, fiúval is egészen kevésszer volt dolgom ÚGY, mégsem vagyok tapasztalatlan. Az ajánlata igazán imponált.
- A tiéd vagyok!- nyöszörögtem halkan a fülébe. Kezét derekamról fenekemre csúsztatta és keményen belemarkolt.
- Keressünk a egy üres szobát odabent!- mondta, majd a válaszomat meg sem várva húzott maga után. Három párra rányitottunk, akik valószínűleg ugyan azt tervezték, mint mi. Sűrű bocsánatkérések között elhagytuk a szobát, majd végül találtunk egyet, ami üres volt. Én mentem elől és húztam be magam után Harry-t. A pikáns részletekre várók kedvét sajna elrontom, nem írom le részletesen a szobában történteket, de hogy ne legyek velük igazságtalan, néhány kulisszatitkot megoszthatok.

1. Harry mérete nem mindennapi.
2. A teljesítménye szintén rendkívüli.
3. Igyekeztünk csendben jól érezni magunkat, de nem kifejezetten ment. Magyarán, olyanokat nyögtünk, hogy nagyjából lent is lehetett hallani. 
4. Állítása szerint senkivel sem volt még ilyen jó, mint velem.
5. Ezzel egyet értettem. 
6. Féltem, hogy megbánom, de nem történt meg. Nem adott rá okot

Miután összeszedtük magunkat, visszamentünk a tömegbe. Szerencsénkre összefutottunk Louis-ékkal. Az este többi részét velük töltöttük. Eleanor elképesztően aranyos. Mi nem nagyon ittunk, talán egy bacardit feleztünk meg. Viszont a srácok helyettünk is ittak. Mikor a srácok leléptek sétálni az udvaron meg levegőzni, kettesben maradtunk.
- Na, mi volt Harry-vel? Megtörtént? Ugye megtörtént? Mondd, hogy megtörtént!!- sürgetett.
- Igen, megtörtént!- feleltem majdnem olyan izgatottan, mint újdonsült barátnőm. Egymást ölelgetve sztorizgattunk ezen, mikor megálltak előttünk. Felnéztem a magas alakra és elmosolyodtam. Szikrázó zöld szemeivel a sajátjához szögezte a tekintetemet. Némán egyetértettünk abban, hogy elképesztő volt ami a szobában történt, majd lehajolt hozzám és megcsókolt.
- Baby, lassan indulni kéne. Niall és Zayn nagyon ki vannak.- nevetett fel, mikor a két említett megérkezett. Nos, érdekes látványt nyújtottak, az biztos. Látszott rajtuk, hogy ha szondát fújnának, az valószínűleg felrobbanna. Nagy nehezen becserkésztünk mindenkit, majd bevágódtunk nagyon sokan a kocsiba és elindultunk. Liam vezetett, én Harry, Eleanor pedig Louis ölében utazott. Megálltunk a srácok közös lakása, akarom mondani, villája előtt majd Liam maradásra bírt minket, mivel ő már fáradt volt, hogy vezessen, Harry ivott, nálam pedig nem volt jogsi. Dobtam Anne-nek egy üzit, csak hogy ha reggel valamelyikőnket lecsekkolná, ne ijedjen meg. Az elázott társaságot ágyba dugtuk, mi, a józanok és a kicsit piásak, majd mi is lefeküdtünk aludni. Harry ágyában feküdtünk az ágyban. Fejem a vállára hajtottam, miközben simogatta a derekamat.
- Tudod, elképesztően édes, mikor extázisban ordítod a nevem.- nézett rám egy pimasz mosollyal.
- Az sem egy utolsó látvány, mikor az izzadt fürjeidet igazgatod.- mosolyodtam el szégyenlősen.
- Nem bántad meg?- kérdezte, kicsit tartva a választól.
- Nem, sőt..- nyomatékosítottam. Kezeivel óvatosan szétnyitotta lábaim, majd közéjük térdelve megcsókolt. Szórakoztattuk egy ideig magunkat, meg egymást, majd eldöntöttük, hogy alszunk. Reggel, mikor felébredtem, üres volt a szoba. Lesétáltam a többiekhez. Harry a kanapén ült, Liam és Zayn pedig kiabáltak vele.
- Nem tehetek róla, nem értitek?- dörzsölte idegesen az arcát Hazz.
- Jó, ez tény, de akkor is, óvatosabban, Harry!- parancsolt rá Liam.
- Mi történt?- kérdeztem halkan. Zayn a kezembe adta az újságot, aminek a címlapján... Jaj ne! Harry látszott csak, meg az ajtó, ahogy húzom be a szobába, én nem voltam a képen, az ajtó takarásában álltam, szerencsére. Átfutottam a cikket. Azt tudják, hogy nem Jessica volt Harry-vel tegnap éjjel, ami már önmagában hatalmas baj.
- Hazza, könyörögve kérünk, csak azt várd meg, hogy az új album kikerüljön a boltokba, néhány hét, utána kidobhatod a csajt! A banda a tét!- térdelt le Niall Harry elé. A zöld szemű, csak bágyadtan bólogatott. Majd feltűnt neki, hogy felébredtem. Az ölébe húzott és lágyan megcsókolt.
- Mostantól óvatosabbak leszünk!- ígérte meg a srácoknak, én pedig bólogatva helyeseltem.