#15 Vélemények

Kicsit megkésve ébredtünk hétfőn, ugyanis hosszúra sikeredett az éjszaka. Nagy nehezen kimásztunk az ágyból és nekiálltunk készülődni. Az egész alakos tükröm előtt állva igazgattam a ruhámat, mikor hirtelen két kar fonódott derekam köré, majd megláttam egy igazán mosolygós Harryt. Azt hiszem, erre mondják, hogy pozitívan hat a férfiak kedélyére, ha megfelelő helyen, megfelelő módszerrel fárasztjuk őket le. Szembe fordultam vele és megcsókoltam.
- Mitől vigyorogsz ennyire?- érdeklődtem szintén jókedvűen. Azért a nők is boldogabbak, ha megkapják, amit akarnak.
- A tegnapi csodás esténk van rám ilyen hatással.- magyarázta, miközben csípőmön pihentette a kezeit. Elmosolyodtam a válaszán.
- Tudod mit? A reptéren felvesszük Anne-t, utána beugrunk vásárolni ezt- azt, ami kell az ebédhez, hazajövünk és megfőzzük együtt a kaját.- ismertettem a tervemet.
- Jó ötlet, anyu örülni fog neki.- helyeselt, majd kaptam még egy finom csókot.
- Mennyivel jobb úgy csókolni, hogy bennem van a tudat, csak az enyém vagy.- bámultam bele a csillogó zöld szempárba.
- Nekem mondod? Sokkal jobb, hogy a barátnőm vagy, mintha a szeretőm lennél. És még tisztességesebb is. - vigyorgott.
- Na, most már tényleg induljunk. Elkésünk!- mondtam illúziórombolóként. Bólintott, majd ujjait az enyémekre kulcsolta és kimentünk a kocsihoz. Elfurikáztunk a reptérig, majd bementünk, szintén összekulcsolt ujjakkal. Bent rengeteg Directioner fogadott minket és nem mindenki örült a boldogságunknak. Körénk gyűltek és igyekeztem jó képet vágni az egészhez, de egy-két megjegyzés nagyon rosszul esett. Lazítottam ujjaim szorításán, majd mikor láttam az ablakból, hogy megérkezett a gép, elengedtem Harry kezét, aki éppen néhány fannal beszélgetett. Hirtelen rám kapta a tekintetét, hogy mit művelek.
- Megjött a gép! Maradj csak, megyek előre!- mosolyodtam el.
- De..-kezdte.
- Nem, Harry! Maradj és beszélgess!- kértem. Bólintott egyet és visszafordult a lányokhoz, akik csodálkozva utánam néztek, majd újra minden figyelmüket a barátomnak szentelték. Én meg rohantam át a tömegen, kerülgettem az embereket. Mikor kiértem a rengeteg ember közül egy üresebb részre, körbenéztem, de sehol senki. Valaki megkocogtatta a vállamat, mire megfordultam és szinte felsikítottam. Gemma mosolygott rám, majd rögtön megölelt.
- Hát te meg hogy kerülsz ide?- kérdeztem.
- Nem is örülsz nekem?- nevetett.
- Micsoda kérdés. Már hogyne örülnék, csak azt hittem, egyetemen vagy!- magyarázkodtam.
- Gondok vannak a vezetőségben, ezért hazaengedtek minket, anyu pedig pont a városban volt, úgyhogy jöttem vele.- mesélte el. Még egyszer megszorongattam, majd Anne-hez léptem és szorosan megöleltem őt is.
- Hiányoztál!- mondtam őszintén.
- Te is nekem, drágám. És gratulálok- suttogta.
- Köszönöm.- mosolyogtam elpirulva. Odaért hozzánk Harry is, aki nagyot nézett, mikor a nővére elé állt.
- Gemma!- kiáltott fel és megölelte nővérét.
- Te kis hülye! Miért a twitterről kell megtudnom, hogy van barátnőd?- nevetett kicsit bosszúsan Gem.
- Itthon voltál? Nem.- magyarázkodott Hazza.
- És a telefonról nem hallottál még? Pedig egész jó kis találmány. Hasznos!- cikizte öccsét.
- Jó na. Hagyj lógva.- nevetett fel édesen. Miután mindenki örült mindenkinek egy sort és összeszedtük a csomagokat, elindultunk kifelé. Újra belebotlottunk a Directioner-tömegbe, ami most jelentősen több lélekszámmal bírt, mint az előbb. Anne és Gemma felnőttként kezelte a dolgot, körbemosolyogtak, majd elhagyták a reptért. Én is igyekeztem volna utánuk, de Harry nem eresztett, pedig én nagyon is menni akartam. Nem, nincs semmi bajom a Directionerekkel, egyszerűen nem szeretném kivívni a haragjukat.
- Harry, engedj!- kértem halkan, mégis erélyesen. Néhány közelben álló lány odaszólt, támogatva az ötletemet, de csak azért, mert nem akarták, hogy jelen legyek. Ez nem paranoia, szó szerint kimondták. Harry pedig ezen felhúzta magát.
- Ezt nem hiszem el.- bosszankodva megrázta a fejét, majd a kezemnél fogva kihúzott a tömegből. Elképesztő tempóban haladt, szinte már rohant.
- Lassíts már!- kértem. A hangom visszarántotta a való világba és megállt.
- Ne haragudj!- suttogta, miközben homlokát a nyakam hajlatában pihentette.
- Ugyan, hagyjuk.- mosolyogtam kínomban.
- Nem szabadott volna kitennem ennek téged. - mondta. Mintha könnyezett volna, de lehet, hogy csak képzeltem. Megkerestem kezét és megfogtam, majd megszorítottam. Lassan elhajoltam tőle, tenyereimet arcára raktam és kényszerítettem, hogy a szemembe nézzen. Úgy tűnik nem tévedtem, könnyes volt a gyönyörű zöld szempár. Lágyan megsimítottam arcát.
- Nem érdekel azoknak a lányoknak a véleménye. Nem érdekel, ha nem kedvelnek. Te szeretsz és csak ez számít!- bátorítottam. Homlokát az enyémnek döntötte és lágyan megcsókolt. Megfogta az arcán lévő kezemet és ajkai elé emelte, majd egy puszit hagyott rajta.
- Köszönöm!- nézett mélyen a szemembe. Bólintottam egyet, majd megfogta a kezem és kiléptünk a reptér ajtaján, ahol már várt ránk Anne és Gemma. Nem kérdeztek semmit és nem is mondtak, csak elindultak mellettünk, ahogy a kocsi felé igyekeztünk. Megpakoltuk a csomagtartót a bőröndökkel és miután beszálltunk, elindultunk. Ahogy elterveztük, megálltunk a hipermarketnél és bevásároltunk. Még szerencse, hogy a Range Rovernek hatalmas csomagtartója van. Hazaérve becuccoltunk és nekiláttunk főzni kettesben, Harry-vel. Beszélgettünk ugyan és szórakoztunk, de a gondolataim folyamatosan a reptéri jeleneten jártak. Vajon Jessica is ilyen negatív volt a rajongók szemében, mint én?
- Mi a baj?- szegezte nekem a kérdést Harry.
- Semmi.- ferdítettem.
- Látom rajtad.- mosolyodott el halványan.
- Csak elgondolkodtam.- feleltem szintén halvány mosollyal. A konyhapultnak dőlve álltam, ő pedig velem szemben, mellettem támaszkodott egyik kezén. Megcsókolt, majd megkért, hogy segítsek neki tálalni. Miután ezzel végeztünk, Hazz leült az asztalhoz, én pedig felszaladtam az emeletre szólni Gemma-nak, hogy kész az ebéd. Kopogtattam, majd miután beinvitált, benyitottam. Az ágyán ült törökülésben és netezett.
- Gyere, kész a kaja.- mosolyogtam.
- Oké azonnal!- felelte kicsit indulatosan, és erősen püfölte a billentyűzetet.
- Miért haragszol a gépedre?- érdeklődtem.
- Á, csak védelek a sok hülye embertől.- magyarázta.- Nem láttad még, hogy túlpörögtek a közösségi oldalaid?- nézett fel rám egy pillanatra.
- Nos, még nem néztem.- feleltem a szám szélét rágva.
- Előre szólok, ne foglalkozz velük.- figyelmeztetett. Azt hiszem, többé nem lépek be egyikre sem. Senki sem szereti, ha mindenki bántja. Mondjuk, engem így is mindig bántottak, egyedül a neten volt egy kis nyugalmam. Most már ott sem lesz. Követtem Gem-t a földszintre és leültem a többiekhez kajálni. Finomra sikerült ugyan, de csak forgattam a számban az ételt. Nem bírtam a keserű szájízemmel. Felálltam az asztaltól, majd szó nélkül felmentem az emeletre a telefonomért.

Ezután lementem az emeletről, ahol szabály szerűen Harry-be botlottam. 

- Hová igyekszel, szerelmem?- kérdezte mosolyogva.

- Starbuck-ba. El és Dani hívott.- mosolyogtam látszólag őszintén. 

- Oké, siess haza!- mondta, majd magához húzva megcsókolt. Bólintottam egyet és kikerültem, majd leléptem. Sétálva tettem meg az utat, majd mikor már majdnem odaértem, egy lány megállított. 

- Te vagy Harry barátnője, ugye?- kérdezte.

- Igen, én vagyok.- feleltem. Abban a pillanatban hozzám vágta az üres starbucks poharát, majd se szó, se beszéd, kikerült és elment. Lenéztem a pohárra, felvettem és kidobtam a kukába. A kávézóba beérve erősen haraptam az ajkamat, kikértem a kávémat, majd leültem az egyik asztalhoz és kész, végem volt. Könnyeim patakokban kezdtek folyni. Hogyan tudnak ismeretlenül utálni? Az ajtó felett lévő kis csengő megszólalt az ajtónyílásra, majd ketten leültek mellém. Karjaimra hajtott fejemet észrevéve rájöttek, hogy nagyon ki vagyok.

- Diana, mi a baj?- kérdezte El. Nem tudtam megszólalni. Dani felállt és mellém lépett, majd a hátamat kezdte simogatni.

- Gyerünk, mondd csak el! Bennünk bízhatsz!- kedvesen beszélt hozzám. 

- Utálnak, mindannyian utálnak engem!- sírtam fel. 

- Kik utálnak?- értetlenkedett El. 

- A Directionerek. Egytől egyig!- panaszkodtam. Végül elmeséltem nekik mindent. A reptéri esetet, a netharcosokat, meg a poharas csajt is.

- Át tudom érezni!- mondta végül El. 

- Eleinte engem sem szerettek.- vallotta be Dani.

- Engem kamunak tartanak, és azt hiszik, hogy három van belőlem.- mesélte El.

- Rólam pedig azt állították, hogy kavartam Zayn-el, majd mikor lekoptatott, kihasználtam, hogy tetszettem Liam-nek.- fortyogott az emlékein Dani. 

- És ha ez az egész lecsengett, mi lesz?- kérdezősködtem, belekortyolva a kávémba. 

- Vagy úgy jársz, mint Dani és mindenki imádni fog, vagy úgy, mint én, és kicsit csökken az utálóid száma.- közölte El a száraz valóságot. A telefonom jelzett, hogy értesítésem érkezett. Harry töltött fel egy új képet, amin megjelölt. Egy régebbi közös képünk. Megnéztem a kommenteket. Nos, talán nem kellett volna!