#30 Különleges koncert

- Kész vagy már Diana? Indulni akarok! Ott akarok lenni az első sorban!- pattogott mellettem Perrie.
- Igen, Pezz, kész vagyok! Indulhatunk, csak szedjük össze a többieket!- mondtam. A földszinten megtaláltuk El-t, aki éppen egy dobozos üdítőt kortyolgatott, Barbit, aki a kanapén ülve sms-ezett és Dani-t, aki gondolom Liam-el beszélt telefonon. El is felejtettem említeni, hogy az L.A-i koncert után nem sokkal Liam dobta Sophia-t és újra összejöttek. Persze ezzel hatalmas botrányt kavarva. A Payzer shipperek pezsgőt bontottak, a Sophiam shipperek lázongtak twitteren, de persze semmi hatása nem volt. Liam és Dani újra boldogok együtt, nekem pedig ez a lényeg! Miután Perrie még egyszer elhadarta, hogy első sorból akarja nézni a pasiját a színpadon (mint mindig), mindenki felhagyott az eddigi tevékenységével és kimentünk. Harry édes volt és itthon hagyta nekünk a Range Rover-t, szóval jól elfértünk. Nem tudom, hogy csak én vagyok-e így vele, de azt a kocsit vezetni ezerszer jobb, mint bármelyik másikat. Egy nagyjából másfél órás út után végre ott voltunk. Az ajtó mellett állva Paul szinte rögtön megpillantott minket és egyesével magához húzva beengedett. Nem egyszerű dolog 1D barátnőnek lenni. Vagy imádnak, vagy ki nem állhatnak. És hogy bizonyítsák a fiúk iránti szeretetüket, néha túlságosan is imádnak minket. Fura, nem? Nekem legalább is az. Bent már nem mentünk oda a srácokhoz, egyenesen a nézőtérre mentünk és az első sorban megálltunk. Csodálkozva néztük, hogy gyenge felszerelésű a színpad. Zsinóros mikrofonok, nem túl nagy hangfalak, ráadásul minden egy laptopra van kötve. Pont, mint egy általános iskolai bemutatón. Hamarosan elkezdték beengedni a rajongókat is. Paul pont a mellettünk lévő szélen állt.
- Vigyázok rátok, csajok!- kacsintott, mire felnevettünk mind. Nagyon kedveljük és hálásak vagyunk, amiért vigyáz a srácokra. Kemény meló lehet öt ilyen hiperaktív srácot védeni. Felpillantottam, mikor pislogott a lámpa, de figyelmen kívül hagytam utána. Paul egy pillanatra lépett le mellőlünk, egy csaj pedig ezt kifigyelte. Hátba bökdösött minket, mire mind hátra fordultunk.
- Tudtok róla, hogy milyen önzőek vagytok? Akkor vagytok a srácokkal, amikor csak akartok és elveszitek az esélyt másoktól, hogy legelölről élvezzék a showt!- köpte a szavakat ingerülten. Mielőtt bármit szólhattam volna, Barbi előre lépett.
- Gyorsabbnak kell lenni, és akkor itt lehetsz, de csak hogy lásd, kivel van dolgod, gyere csak ide a helyemre, én meg odaállok Diana mellé!- ajánlotta, majd meg sem várva a választ átállt mellém.
- Hű, Barbi! Ez ügyes volt! Ha így folytatod, kedvenc 1D barátnő leszel!- mosolyogtam rá.
- Vagy inkább kedvenc "Niall csajhaverja"- felelte egy kicsit szomorúan.
- Mi? Miért? -értetlenkedtem.
- Nos, a hotelben, szóval, megtörtént. De utána nem beszélgettünk az egészről és akkor most gondolom ugyan onnan folytatjuk. Csak barátok!- magyarázta.
- Lesz ez még jobb is!- karoltam át biztatóan. Abban a pillanatban a fények kihunytak. Kezdődik! Úgy visítottunk fel az első sorban, hogy egészen bevegyültünk a közönségbe. Aki háttal állt nekünk csak öt rajongót látott, akik ugrálva sikítanak, mert végre láthatják a One Direction-t. Ahogy megjelentek a színpadon, minden lány egy kicsit nagyobb hangerőt gyakorolt, persze mi is. A srácok a tekintetükkel minket kerestek, majd Niall észrevette Barbit, az arca pedig egyszerűen felragyogott. Nem hiszem el, hogy Niall csak barátként gondol rá. Louis-nak feltűnt, úgyhogy meglökdöste a többieket is, akik az irányunkba pillantottak. Harry ajkai egy apró mosolyra görbültek, ahogy tekintetünk találkozott, én pedig azt hiszem, elpirultam. Talán, de csak talán 50 év múlva rá tudok majd úgy nézni, hogy ne legyen égő vörös a fejem. Végeztem egy gyors fejszámolást, és rájöttem, hogy 50 év múlva Harry pont 69 éves lesz. Kiűztem a fejemből a hülye gondolataimat és teli torokból ordítottam a lányokkal, na meg a rajongótengerrel a dalszövegeket. Végig táncoltuk és énekeltük, akarom mondani ordítottuk a koncertet. A srácok belekezdtek az utolsó számba, ami nem más volt, mint a Right Now. A számnak még nagyon az elején jártak még, mikor a túloldalunkon lévő elkerített vezetékrengeteg sercegve szikrázni kezdett, minden elektromosság kikapcsolt. A srácok mikrofonja nem szólt, az elektromos zongora és a gitárok sem működtek. Egy ekkora termet pedig nem tudnak túlénekelni. Tanácstalanul álltak a vak sötét színpadon.
- Segítsünk nekik!- fordultam a csajokhoz.
- Hogyan? Van egy villanyszerelő a zsebedben? Akkor gyorsan add elő!- ironizált Dani.
- Jobb ötletem van!- feleltem, majd vettem egy mély levegőt.- I wish you were here with me 'cause right now, everything is new to me!- kezdtem énekelni, amilyen hangosan csak tudtam.
-You know I can't fight the feeling and every night I feel it..- csatlakozott Perrie és El.
- Right now, I wish you were here with me..- folytatta nagyjából harminc lány. A következő sort már az egész közönség együtt énekelte. Már csak a látványvilág hiányzott.
- Harry, világítsatok a telefonjaitokkal!- ordítottam túl az éneklő közönséget.
- Nem kell, itt van ez!- szólt közbe Paul és a kezembe nyomta a zseblámpáját. Harry odajött hozzám és felnyújtottam neki a lámpát. Szorosan egymás mellé álltak és igyekeztek úgy világítani, hogy mindenki látsszon. Beszálltak a közönséghez az éneklésbe és így énekelték végig a dalt, bármiféle erősítés nélkül.
- Köszönjük az egész estét nektek, főleg a Right now-t! -mondták a srácok búcsúzóul.
- Főleg neked, Diana! Nem jutott volna eszünkbe ilyen ötlet!- vigyorgott rám Louis a színpadról. Zavartan lesütöttem a szemem. A rajongók pedig mintha minimum elértem volna valami nagyot, úgy tapsoltak meg. Levonultak a színpadról, mi pedig hála Paul-nak, hamar utánuk eredtünk.
- Ez nagy ötlet volt!- dicsért El.
- Csak az járt a fejemben, hogy segítsek nekik, na meg persze az, hogy a rajongóknak ne kelljen csalódniuk.- feleltem őszintén. Megláttuk a srácokat, akik háttal álltak nekünk és valószínűleg beszélgettek. Kiléptem a cipőmből, mert magassarkúban lehetetlen hangtalanul futni, meg úgy nagyjából futni is az és szaladni kezdtem Harry felé. Mikor mögé értem a hátára ugrottam, ő meg kicsit meglepődött.
- Cica, te vagy az? Azt hittem, egy fan szökött be valahogyan!- nevetett, miközben lerakott a földre.
- Nincs olyan szerencséd!- feleltem két csók közt.
- Köszönjük a Right now-t! Hatalmas segítség voltál. Sosem gondoltam volna hogy ennyi ember előtt képes lennél énekelni!- nézett mélyen a szemembe, folyamatosan csökkentve a köztünk lévő távolságot.
- Hé, most azt mondod, hogy tehetségtelen vagyok?- kérdeztem tettetett felháborodással. Mert amúgy igaza lenne.
- Nem, ilyet egy szóval sem mondtam, nagyon is tetszik a hangod! Csak azt akartam kifejezni, hogy félsz felvállalni a hangodat. Még a kocsiban, ha megyünk valahová, előttem sem szoktál énekelni, csak dúdolgatni.- magyarázkodott.
- Ez mondjuk igaz!- nevettem el magam, egyik lábamról a másikra állva. Hideg volt a kő mezítláb.
- Felfázol!- figyelmeztetett, majd elérte, hogy a lábaira álljak.
- De így meg neked fáj!- mondtam.
- Könnyű vagy!- mondta, majd térdhajlatomba nyúlt és felvett az ölébe. Elvitt egészen a cipőmig, ott pedig letett. Visszabújtam a magassarkúmba. Szemben álltunk, de még így is sokkal kisebb vagyok nála. Bár nagyon is figyelemfelkeltő jelenség a göndör hajával és a szikrázó zöld szemeivel, de amit akkor láttam, valahogy jobban ledöbbentett, természetesen pozitívan. Barbi zavartan magyarázott valamit. Niall töprengve bámult maga elé, majd homlokon csapta magát. Mondott valamit Barbinak, utána pedig megfogta a derekát és magához húzva megcsókolta.
- Milyen édesek!- olvadoztam. Harry finoman megfogta a kezem.
- Pont, mint mi!- vigyorgott. Fejem a vállának támasztottam és úgy néztem fel rá.
- Pontosan!- feleltem. Lassan, kéz a kézben sétáltunk vissza a többiekhez. Mindketten elég közvetlenek vagyunk és általában a szexualitásunkkal poénkodunk, ha a többiek jelen vannak, de a kapcsolatunknak van egy része, amibe talán még Louis és El sem nyertek bepillantást. Egy igazán romantikus, bensőséges rész. Az ilyen pillanatainkat azt hiszem ketten kell megélnünk, kizárva a külvilágot, mert ez tényleg csak ránk tartozik. A vak is láthatja, hogy odáig vagyunk egymásért, de talán még senki sem tudja, hogy nálunk az örökké egy komoly ígéret. Azt hiszem, nyugodtan mondhatom Harry nevében is, hogy nehéz lenne egymás nélkül elképzelni az életünket.
- Min gondolkodsz ennyire, Diana?- zökkentett ki a gondolatmenetemből El hangja.
- Mi? Ja, semmi különösön!- feleltem. Mint mondtam, ez egy nagyon bensőséges része a kapcsolatunknak, így jobbnak láttam a kegyes hazugságot. Megindult körülöttem a diskurzus, hogy hogyan menjünk haza. 10-en vagyunk két kocsira, de mivel ezennel hivatalosan is 5 pár van és senki sem vállalta be, hogy külön utazik, így arra jutottunk, hogy csajok, srácok külön.
- Otthon találkozunk, szépségem!- motyogta az ajkaim közé Harry, miközben búcsúzkodtunk.
- Már várom!- feleltem. Elővettem a kulcsot és miután mind beszálltunk, indulni készültem.
- Úristen!- szólalt meg Barbi.
- Mi történt?- fordultunk felé.
- Niall és én egy pár vagyunk! Együtt vagyunk!!- örvendezett. Erre persze mind csatlakoztunk. Fél úton ez volt a téma, a másikon pedig faggattak, hogy min gondolkodtam.
- Csak Harry-n és magamon járt az agyam. -feleltem az utat figyelve. A mellettünk lévő sávból valaki ránk dudált. Oldalra néztem, majd elröhögtem magam. A srácok kalimpáltak nekünk. Nem lepett meg, hogy náluk Harry volt a sofőr.
- És mi is volt az az Oli kontra Harry sztori?- kérdezte El.
- Hát, az hosszú. De te honnan tudod?- kérdeztem, bár sejtettem a választ. Louis-tól.
- Az volt, hogy Oli részegen szerelmet vallott és utána jött gondolom bocsánatot kérni, Harry-vel elkezdtek odaszólogatni egymásnak, aztán Oli magához húzott és szájon csókolt. Harry meg pofán verte, aztán Oli vissza akart ütni, én meg Harry elé álltam, így én kaptam. Ezért van felszakadva az ajkam.- meséltem el. Meg sem tudtak szólalni. A témát hamar eltereltük, és végig másról beszélgettünk. Végül csak El és én maradtunk a kocsiban, mivel hogy elviszem Louis-hoz, mert Harry ott vár, tekintve, hogy a kocsija nálam van. A lakásba belépve összenéztünk, majd elröhögtük magunkat. Harry és Louis a tv előtt ültek félmeztelenül és Need For Speed-t játszottak. Ahogy megláttak minket, megállították a játékot és miután megálltunk mellettük, egyszerűen az ölükbe ültettek, majd játszottak tovább. Ezt a menetet még végig játszották, majd miután Harry nyert, a kezébe nyomta a pólóját és kijelentettem, hogy már pedig mi megyünk. Búcsúzkodtunk egy sort, majd kocsiba szálltunk és hazamentünk. A lakásba lépve rájöttünk, Anne még ébren van. Pirítóst készített.
- Én is kérek, anyu!- lelkesedett Harry.
- És te, kis énekesnőm? Éhes vagy?- fordult felém.
- Na ne, honnan tudsz róla?- nevettem el magam.
- Az egész internet ezen csüng. Szenzáció vagy, kincsem!- felelte mosolyogva. Levágtam magam a pultnál lévő bárszékre és felnéztem az internetre. Anne-nek igaza volt. Szinte minden 2. poszt a koncertről szólt. Na de aztán megtaláltam a másik nagy számot: Niall és Barbi. Írtam egy üzenetet Barbinak.

- Láttad a twitter-t?
- Persze! Mindenhol te és én! :D

 Harry mellém ült és én majszolni kezdtem a pirítósomat. Kezdtem rájönni, hogy többé nincs átlagos életem. Átlagon felüli barátok, átlagon felüli napok és átlagon felüli szinten tökéletes barát. De az igazat megvallva nekem tetszik így az életem, ahogy most van. Nem akarok változtatni rajta!