#32 NOT Happy Birthday

Reggel Anne és Robin keltett. A szülinaposnak ágyba jár a reggeli. Ez egy ilyen kis családi szokásunk. Éppen, hogy megkaptam a palacsintáimat, rögtön csörgött a telefon.

- Boldog szülinapot!- kiáltotta vidáman Gemma.

- Köszönöm szépen!- feleltem mosolyogva. Váltottunk még néhány szót, majd le kellett tennie. Miután megreggeliztem, a tálcámmal lesétáltam az emeletről. A konyhában ült Louis és Eleanor. 

- Boldog szülinapot drágám!- mosolygott rám El, miközben megölelt. Miután elengedett, Louis szorította ki belőlem a szuszt. A mosolyom hamar lefagyott az arcomról. Harry nincs itthon. Elfelejtette volna? Esetleg nem is tudja, hogy ma van a születésnapom?

- Ma is van egy két dolga.- simította meg a vállamat sajnálkozva Louis. 

- Semmi baj, megértem!- tettettem nyugodtságot. Belül viszont nagyon is reméltem, hogy nem feledkezett el róla. A többiek előtt viszont le a kalappal. El és Louis vásárolni vitt. Louis olyan aranyos volt. Azt kellett bizonygatnom neki, hogy Oli nem vette át a helyét és még mindig ő a legjobb barátom. Természetesen ez így van. Sohasem fogom elfelejteni, hogy ő volt az egyetlen, akinek feltűnt, hogy Harry lekicsinylően bánt velem. Hála Istennek, ez már múlt idő. Niall kajálni vitt, Liam sétálni, Zayn pedig elvitt magához és megmutatta a graffiti szobáját. Tudni illik rólam, hogy odáig vagyok a graffitiért.
- Ez elképesztő!- ámuldoztam a szobában körbefordulva.
- Én is mindig ezt mondom neki.- bújt oda Perrie a barátjához. Annyira összeillenek. Zayn elővette rezgő telefonját, majd bólogatva olvasta az üzenetet, végül közölte, hogy "Az uram vár, úgyhogy hazavisz" Hát oké. Hazaérve megszorongattam Zayn-t majd Perrie-t, végül besétáltam a lakásba. Harry a kanapén ült. Sötétbordó farmer, fehér tornacipő és fekete ing volt rajta.
- Hová készülünk?- érdeklődtem egy hosszú csók után.
- Vacsizni, a többi pedig meglepi. Anyu válogatott neked ruhát, úgyhogy azt vedd fel, ami az ágyadon van.- utasított. Az emeleten rendbe szedtem magam, majd felfrissülve tértem vissza. Szerelmem karon ragadott és kivezetett a kocsiig. Meg sem álltunk az étteremig. Igényes, de nem túl puccos. Egy szóval: tökéletes! Kihozták a rendelésünket lefedett tálcákon. Mielőtt megemelhettem volna, Harry felállt és mellém sétált. Megfogta a kezem, így én is felálltam.
- Nézd meg!- mondta. Megemeltem a fedőt és egy ütemet kihagyott a szívem. Egy ékszeres dobozka volt alatta.
- Ha- Harry...- dadogtam zavartan.
- Nyugalom, kicsim! Ez csak egy ajándék. Semmi elkötelezettség!- húzta fel ujjamra a gyűrűt.
- Ez egyszerűen gyönyörű. Köszönöm!- bámultam az ujjamat, majd felnéztem Harry-re és megcsókoltam.
- Boldog szülinapot, édesem!- motyogta ajkaim közé. Megvacsiztunk, majd miután Harry fizetett, hazamentünk. Ott volt mindenki, aki számít. Anne, Robin, Eleanor, Danielle, Barbi, Perrie, Louis, Liam, Niall, Zayn, természetesen Harry és akin nagyon meglepődtem: Gemma. Mindenkit végig ölelgettem és puszilgattam. Haz egy kicsit féltékeny volt, mikor a srácoknál tartottam, de kárpótoltam egy hatalmas csókkal. Elkezdtünk ajándékot bontani. Anne és Robin egy kicsi dobozt adtak. Mikor kibontottam, azt hittem elájulok. Egy slusszkulcs volt benne.
- Úristen! Köszönöm!- borultam a nyakukba. Ez hatalmas ajándék. Mégiscsak egy kocsi! Méghozzá Range Rover! Majd' kiugrottam a bőrömből.
- Annyiszor mondtad, hogy imádod Harry kocsiját vezetni, hogy most kaptál egy sajátot.- mosolygott Anne. Hálálkodtam még egy sort, majd tovább bontogattam. Liam-éktől egy elképesztően szép ezüst láncot kaptam. Zayn és Perrie ajándékán kikerekedett a szemem. Egy gyönyörű szénrajzot kaptam, ami engem ábrázolt.
- Zayn készítette.- tette hozzá Perrie.
- Ha nem lenne ilyen piszok jó hangod, a rajzból is megélhetnél, méghozzá igen kényelmesen!- nevettem, miközben megöleltem őket. El és Louis egy mesés Versace ruhával ajándékoztak meg. Elég drága lehetett a finom anyaga és a szép varrása alapján. Barbi és Niall pedig egy elképesztően jó bakancsot adott. Annyira jól néz ki. Végül Harry vezetett fel a szobámba. A falamon rögtön megpillantottam. Egy elképesztően gyönyörű fotókollázs. Rengeteg közös képünk szép effekttel. Szinte könnybe lábadt szemmel csodáltam.
- Nem volt olyan drága, mint a kocsi, sőt, még a nyakláncot, a bakancsot és a Versace ruhát sem közelíti meg, de szerintem személyes és szívből jött.- magyarázkodott zavartan. Könnyes tekintettel fordultam felé.
- Ez elképesztő! Imádom! Tökéletes ajándék! Köszönöm!- hálálkodtam a nyakába borulva.
- Hűha, nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog.- csodálkozott.
- Pedig de! Meseszép!- suttogtam két csók között.
- Na, gyerünk, vedd fel a Versace-t és irány a következő állomás!- csapott egyet játékosan a fenekemre. Gyorsan lerángattam magamról a szoknyámat és a felsőmet, majd belebújtam a ruhába.
- Húzd fel!- kértem meg. Hajamat oldalra húztam, hogy ne lógjon oda. Miután teljesítette kérésemet, nyomott egy apró csókot a nyakamra, majd ujjait az enyémekre kulcsolva levezetett a lépcsőn.
- Most pedig- mondta, majd bekötötte a szememet egy sállal.
- Mi a...?- kérdeztem, mire csak kiröhögött, majd felvett a karjaiba. Kicipelt, majd beültetett valahová. Lediktálta a címet, úgyhogy gondolom taxiban ültünk.
- Most milyen kis kiszolgáltatott vagy nekem.- morogta a nyakamba. Kapásból megfogtam a belső combját.
- Annyira nem vagyok kiszolgáltatott.- feleltem kuncogva. Halkan beszélgettünk, majd mikor megállt a taxi, Harry kiszedett a kocsiból. Azt hiszem az ajtóig cipelhetett, mert mikor lerakott, hallottam kattanni a zárat. Bevezetett, majd levette a szememről a kötést. Hitetlenül felnevettem, ahogy megláttam a rengeteg ismerős arcot a klubban.
- Egész este a miénk a hely.- magyarázta Harry. Megpördültem, hogy szemben legyek vele.
- Nem érdemellek meg téged!- mondtam vigyorogva, majd a nyakába borultam. Hamarosan a Dj szolgáltatta a zenét. Az hozta a hangulatot, mi meg piáltunk, úgyhogy minden jó volt. Aha, ja majdnem. Egyik pillanatban nem mást pillantottam meg, mint

Taylor-t. Ő mi a fenét keres itt? Elvileg utál, nem? Na mindegy, úgy voltam vele, hogy ameddig Harry a közelemben van, addig nem lesz baj. Márpedig az övcsatja hozzáért a derekamhoz, ahogy táncoltunk. A a nyugalmam nem tartott sokáig, mert a csajokkal elmentünk a bárhoz inni. 

- Nem akarok vészmadár lenni, de az ott nem a Jenner lányka?- bökdösött meg Barbi. Elpillantottam abba az irányba, ahová mutatott. De, igaza volt. És éppen a barátomra villantotta meg a 24 karátos mosolyát. 

- Mi a fene van itt? Harry idegyűjtötte az összes eddigi nőjét? Taylor, Kendall és én?- háborogtam, miközben néztem a leplezetlenül flörtölő csajt. Az alkoholmennyiség, amit elfogyasztottam, még nem hatott nagyon az ítélőképességemre, de eléggé tompa voltam ahhoz, hogy ne reagáljak semmit arra, hogy a barátom karját simogatják. 

- Diana! Ne állj már így itt! Menjünk oda!- lökdösött El a cél felé. Megráztam a fejem, majd céltudatosan indultam a csajok előtt. Megálltam Harry mellett és néztem rájuk.

- Segíthetek?- pillantott rám olyan lesajnálóan, mintha minimum egy koldus lennék, majd visszatért ahhoz, hogy Harry-nek ecseteljen valamit. Frissen manikűrözött mancsa Harry alkarját fogta. 

- Mondjuk, ha elengednéd a barátomat, azt esetleg megköszönném!- szóltam élesen. Kikerekedtek a szemei, majd újra rám nézett. 

- Ja, hogy te vagy Diana?- kérdezte mosolyogva. Műmosoly, hah. 

- Bizony. Te meg a csaj, akivel anno megcsalt a barátom!- viszonoztam a bájmosolyt. 

- De azóta csak barátok vagyunk. Igaz, Harry?- nézett jelentőségteljesen Haz-ra. Szegény srácnak főtt a feje. Két kemény női pillantás közé szorult. Sem nekem, sem Kendall-nek nem akart nemet mondani. A csajok mögöttem szúrós pillantásokkal illették az idősebb Jenner lányt, aki a jelenlétemtől kicsit feszengett, hogy megtudta ki is vagyok. Harry pedig még mindig a helyes válaszon agyalt. 

- Na mindegy, erre nincs hangulatom, egyeztessétek össze, hogy mit akartok bemesélni nekem.- röhögtem kínomban, majd ott hagytam őket és kapásból benyeltem egymás után három whiskey-t. Az utolsó után lecsaptam a poharat az asztalra, majd elkaptam El-t aki a mosdó felé igyekezett. 

- Na, nem vagyok szánalmas?- kérdeztem a nyakába borulva.

- Sokat ittál drágám, de a szememben mindig is hős leszel!- mondta mosolyogva. Miután megbizonyosodtunk róla, hogy ketten vagyunk a helyiségben, beszélgetni kezdtünk.

- Szerinted történt köztük azóta valami?- ültem a földön a hátamat a fülke ajtajának vetve. 

- Nem hiszem, vagyis nagyon remélem, hogy nem!- felelte El a fülkéből. 

- Hogyhogy reméled?- kérdeztem.

- Elsődlegesen azért, mert a legjobb barátnőm vagy és nem akarom, hogy szenvedj. Másodszor pedig Louis szinte a húgának tekint és tuti, hogy összeugranának Harry-vel, ha kiderülne, hogy nem csak egyszer lépett félre. Egy mély sóhaj után nagy nehezen feltápászkodtam, hogy kiengedjem El-t. Ahogy kiléptünk a mosdóból, Harry elkapta a karom és húzott maga után. Szó nélkül mentem utána egy emeleti helységbe. Csend volt bent. Csak tompán szűrődtek be a hangok a buliból. 

- Most haragszol?- kérdezte. A testemben tomboló alkoholtól nehezen gondolkodtam, a fejem lüktetett a hirtelen csendtől. Most mit kéne mondanom?