#28 Balhé

Mikor leszálltunk a reptéren a gépről, bennem volt az a bizonyos "itthon vagyunk" érzés Kénytelenek voltunk Harry-vel taxit fogni, mivel Robin és Anne nem voltak a városban. A ház elé érve Haz a taxis kezébe nyomott valószínűleg kicsit több bankjegyet, mint a szükséges, de akkor olyan fáradtak voltunk, hogy nem foglalkoztunk vele. Hagy legyen a taxisnak is egy jó napja! Bent a maradék erőnket felhasználva vonszoltuk fel az emeletre a cuccunkat, majd valami kényelmesebb öltözetbe öltözve(én egy bő pólóban és cicanadrágban, Harry bokszerben és pólóban) egyszerűen ágyba zuhantunk. Néhány óra alvás után mindketten felébredtünk, mikor már nagyjából kipihentük magunkat.
- Éhes vagyok, cica!- nézett rám Harry, erősen utalva, hogy szeretné, ha kaját készítenék neki.
- Mit szeretnél enni?- érdeklődtem.
- Gyros-t!- felelte.
- Gyrost?- kérdeztem vissza- Az kicsit sokáig tart, de ha van itthon hozzá minden, akkor csinálok neked gyros-t.- hajoltam közelebb.
- Szeretlek!- suttogta az ajkaim közé, mire felnevettem. Csípőmnél fogva még közelebb húzott magához, ha ez még lehetséges volt.
- Ha sokáig fetrengünk még, nem lesz már ma gyros-od!- szóltam rá. Ezzel kipattant az ágyból, engem is kiráncigált, majd lebattyogtunk a konyhába. Csekkoltam a felszereltséget, majd örömmel konstatáltam, hogy megvan minden. A Göndörkét leültettem a tv elé, hogy ne körülöttem tébláboljon, de nagyjából fél óra múlva már mellettem toporgott.
- Még nincs kész!- szóltam előre, mikor éreztem, hogy megállt mögöttem.
- Nincs semmi jó a tv-ben!- dünnyögte.
- Nézz dvd-t!- ajánlottam. Elmormolt valami "jó" szerűséget, majd eltűnt az emeleten, hogy filmet keressen. Nagyjából negyed óra múlva valaki kopogtatott, pont mikor a salátát csináltam.
- Harry! Ki tudsz menni ajtót nyitni?- kiáltottam fel az emeletre, mire jött a válasza, miszerint ő most nem tud jönni, oldjam meg. Hát jó. Megtöröltem a kezem, és az ajtóhoz léptem. Kinyitottam és szinte a homlokomon túlszaladt a szemöldököm.
- Szia!- köszöntem egyhangúan.
- Uhm, a srácok elmondták, hogy mikor részeg voltam, beszéltem veled telefonon.- kezdte
- Úgy volt.- bólogattam.
- Ki az?- kiáltott Harry a szobájából.
- Gyere le és megtudod!- feleltem. Nem telt bele egy percbe, Harry már mellettem állt és nem túl barátságosan kémlelte Oli-t. Oli sem nézett túl kedvesen Harry-re, ami valahogy nem tetszett.
- Szóval neked kéne a barátnőm!- nézett végig Oli-n Haz.
- Haz!- szóltam rá halkan, mégis erélyesen.
- Kéne hát! Hogyne kéne?- kacsintott rám Oli.
- Oli!- ismételtem meg az előbbit, csak a másik sráccal. Harry ujjai ökölbe szorultak. Tenyeremet finoman görcsbe rándult ujjainak támasztottam, majd megkíséreltem szétfeszegetni az ujjait.
- Na és mit akarsz?- érdeklődött Harry kicsit nyugodtabban.
- A barátnődön kívül?- kérdezett vissza szemtelenül.
- Baby, hagy verjem már be a pofáját!- könyörgött Haz, mire Oli csak hitetlenkedve felhorkant.
- Nem vered be!- feleltem.
- Édes vagy, hogy megvédsz!- simította meg az arcomat Oli. Szabályosan megmerevedtem.
- Amennyiben nem untad meg az életedet, azt ajánlom, ne érj hozzá!- vont a háta mögé Harry. Lényegesen magasabb, mint én, így eltűntem a háta mögött.
- Azt hiszem, jogom van hozzáérni, tekintve, hogy barátok vagyunk. Még csak azok- tette hozzá, mire Haz fejét elborította a köd és lendítette a kezét, de szerencsére még időben visszarántottam.
- Na jó, ebből elég lesz! Fejezzétek be!- álltam be közéjük.
- Ne szólj bele!- morogta Harry. Kikerekedett szemekkel néztem rá. Ez most komoly?
- Harry, menj be!- kértem, de semmi reakció.- Harry, menj be!- emeltem fel a hangomat.
- Ne..-kezdte.
- Egyszer az életben hagyd, hogy én oldjam meg a dolgokat! Menj be!- parancsoltam rá, mire még egy szúrós pillantást vetett Oli-ra majd bent levágta magát a kanapéra és bár be volt kapcsolva valami film, gondolom csak álcának, mert nagyon is éreztem a hátam közepén a pillantását.
- Gondolom nem azért jöttél, hogy Harry-t idegesítsd, vagy mégis?- vontam fel fél szemöldököm.
- Igazából nem, de örülök, hogy újra láthattam, hiányoztak már a cuki fürtjei!- vigyorgott.
- Ne szórakozz velem, Oli! Elintéztétek, hogy ne legyek olyan hangulatban!- feleltem feszülten.
- Na, ne légy már ilyen!- motyogta, miközben kezét a derekamra csúsztatta. Ajkai vészesen megközelítették az enyémet. Tenyereimet mellkasára nyomtam és taszítottam rajta egyet.
- Elmondanád, mit akarsz? Mert eddig csak az jutott eszembe, hogy össze akarod magad veretni Harry-vel.- mondtam.
- Nem, nem az a célom. Eredetileg bocsánatot akartam kérni a késői hívásért, de az a köcsög elérte, hogy meggondoljam magam!- felelte, pimasz mosollyal az arcomon.
- Kicsivel több tiszteletet, ha lehet!- szóltam kimérten.
- Tiszteletet? Neki?- vonta fel szemöldökét.
- Igen, neki!- feleltem. Kezdtem idegessé válni.
- Ha én lennék a barátod, tőle is kérnéd, hogy tiszteljen engem?- lépett közelebb.
- Ha úgy lenne, igen!- feleltem, egy lépést hátrálva.
- Sajnos nem tudok tisztelni valakit, aki a boldogságom útjába áll.- mondta, majd derekamba markolva tartott egy helyben, hogy ne hátráljak el tőle.
- Engedj el!- kértem.
- Kényszeríts!- húzta szemtelen mosolyra a száját.
- Harry!- ordítottam, mire az említett szinte rögtön mellettem termett. Sejtettem, hogy lesben állt.
- Két másodpercet kapsz, hogy levedd a kezed róla!- mondta. Aránylag nyugodt hangja ellenére teste remegett a dühtől.
- Igen? Akkor ehhez mit szólsz?- kérdezte, majd magához húzva szájon csókolt. Ahogy elengedett, pofon akartam vágni, de Harry megelőzött és ököllel állkapcson vágta. Oli nem számított a hirtelen ütésre, így kicsit megingott. Mikor felegyenesedett, megindult Harry felé. Meggondolatlanul ugrottam Harry elé, így a neki szánt ütés engem ért. Számhoz kaptam, majd megláttam, hogy a kezem véres egy kicsit. Felrepedt az ajkam.
- Véged van, ember!- húzta fel magát Haz.
- Harry, hagyd!- kértem. Megfogtam a kezét és behúztam a házba. A bejárati ajtónkkal együtt az ajtó, ami Oli előtt állt a barátságunkkal kapcsolatban, szintén becsukódott. Szó nélkül a konyhába vonultam, hogy befejezzem a kaját. Harry egy vattakorongos zacskóval közeledett felém.
- Tisztítsuk meg azt a sebet!- mondta, majd felültetett a konyhapultra. Némán néztem, ahogy óvatosan törölgeti az ajkamon lévő apró, mégis fájó sebet. Mikor végzett, nyomott egy puszit az orromra. Halkan felkuncogtam, majd miután elpakolta az elsősegély cuccot, megterítettem az asztalt és kivittem a frissen elkészült gyrost.
- Na, milyen?- érdeklődtem.
- Csodás!- hümmögött. Csendesen beszélgettünk, amikor nyílt a bejárati ajtó. Anne és Robin hazaértek.
- Üljetek le, egyetek! Csináltam eleget!- szóltam rájuk, mire mosolyogva mellénk ültek.
- Diana, nézz csak ide!- kérte Robin. Jaj, ne, biztos meglátta az ajkamat. Felé fordultam, így Anne és rám látott.
- Mi történt veled?- vont kérdőre Anne.
- Semmi, mi történt volna?- füllentettem. Határozottan pillantottam az asztal túl oldalán ülő barátomra, hogy meg ne nyikkanjon.
- Ugyan, kicsim! A semmitől nem reped fel az ember ajka!- mondta Robin.
- Mondd el, cica!- kért Harry. Sóhajtottam egy mélyet.
- Szóval, volt egy haverom, Oli, aki tegnap éjszaka részegen felhívott és közölte, hogy belém zúgott. Most pedig, mikor csináltam a vacsit, valaki kopogtatott. Kimentem és ő volt az. Rendesen felidegesített engem és Harry-t is. Na meg meg is próbált csókolni. Harry ezért pofán verte. A srác megindult felé, én meg elé ugrottam, így engem vágott szájba.- meséltem el.
- Nem kellett volna elém ugranod!- mondta Haz.
- Nem kérdés, hogy kellett volna-e, vagy nem. Megtettem és kész!- feleltem. Még mi vitatkoztunk, figyelmen kívül hagytuk, hogy Anne és Robin hogy mosolyognak rajtunk.
- Ti tényleg odáig vagytok egymásért!- szólalt meg Robin.
- Ez tény, de most hogy jutott eszetekbe?- kérdezte Haz.
- Diana képes volt megveretni magát érted, te meg a nyílt utcán vágtál szájba egy srácot a barátnőd miatt.- mosolygott még mindig Anne. Befejeztük a vacsit, majd elindítottam a mosogatógépet, utána pedig elmentem zuhanyozni. Pizsiben tértem vissza Harry szobájába, aki az ágyon fekve telefonozott. Megálltam a tükör előtt és a sebes számat kémleltem.
- Aj már, most hogy nézek ki?- dünnyögtem.
- Gyönyörű vagy, szerelmem! Az az apró seb nem ront az összhatáson!- nyugtatott meg. A tükörből láttam, hogy mosolyog, ez pedig engem is mosolyra késztetett.