#21 Az első rosszalló

Először is, szeretnék nektek nagyon Boldog Karácsonyt kívánni! Ajándék gyanánt szántam rá időt és megírtam az új részt! xx 

- Lefeküdtem Kendall Jenner-el és jobban élveztem, mint veled bármikor!- mondta ki, mosolyogva. Reccs! Ó, ne törődj ezzel a csörömpöléssel, csak a szívem tört össze! A szemeim könnybe lábadtak, majd mielőtt még megadtam volna neki azt az örömöt, hogy sírni láthasson, felrohantam a szobámba. Bezártam az ajtót és az ágyamra kuporodva sírni kezdtem. Nem is tudom, meddig bőghettem, de mikor Anne hazaért, feljött hozzám és akkor még mindig nem szűkölködtem a könnyektől. Leült mellém az ágyra és csak nézett egy ideig.
- Kicsim, nagyon sajnálja!- mondta magához ölelve engem.
- Nem hiszem. Tök vidáman közölte, hogy megcsalt és még jól is esett neki.- szipogtam.
- Ki volt akadva! Nem számított rá, hogy pont te teszed ezt vele.- magyarázott.
- Én nem tettem semmit vele! Oli megcsókolt, én meg eltoltam. Ő viszont odament annak a csajnak a lakásához és szépen megdugta!- beszéltem indulatosan. Anne lenyelte, amit elsőre mondani akart.
- Én idejöttem hozzád, ahelyett, hogy a fiamat pátyolgassam. Talán neki is szüksége lenne egy ölelésre...- célozgatott.
- Arra kérsz, hogy bocsájtsak meg neki?- vontam fel fél szemöldökömet.
- Csak arra, hogy legalább éreztesd vele, hogy nem gyűlölöd.
- Tény, hogy nem gyűlölöm, egyszerűen csak haragszom rá.- vontam meg a vállam.
. Diana, Harry a szobájában tombol. Ha nem nyugszik le, nemsokára nem lesz fala!- esett kétségbe egy kicsit. Nem a fal miatt aggódik, hanem a fia miatt.
- Jó legyen!- dünnyögtem. Ezzel állásba tornáztam magam és elindultam. Az ajtaja előtt megálltam. Vissza kell fordulnom! Nekem ez nem megy! Na jó, nem olyan nehéz, csak le kell nyomnom egy kilincset. Erre még a hülye is képes. Én meg egy nagy hülye vagyok, amiért Anne erre rávett. Remegő kézzel nyúltam a kilincsért és kinyitottam az ajtót. Harry szemben állt a fallal, ökölbe szorított kezével támaszkodott és élesen lélegzett. Ahogy meghallotta a lépteimet, megfordult és rám nézett. Ahogy pillantásom találkozott az övével, rögtön elsírtam magam. Pillanatokon belül mellette álltam és szorosan bújtam hozzá. Halkan sírtam, miközben ő izmos karjaival ölelt engem. Kicsit eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni. Letörölt egy könnycseppet az arcomról, de az ő szemeiben is ott csillogott a könny.
- Harry, el ne sírd magad, mert én komolyan belehalnék!- figyelmeztettem.
- Ha nem szeretnéd, hogy sírjak, akkor csókolj meg!- kérte. Egy pillanatig tétováztam, majd komolyan néztem rá.
- Bármit megtennék érted! Nem érdekel, hogy megtetted, nem érdekel, hogy élvezted, csak az érdekel, hogy most itt vagy nekem!- suttogtam, majd megcsókoltam. Mikor elváltak ajkaink, homlokát az enyémnek döntötte.
- Sajnálom az egészet! Nem gondoltam komolyan, hogy jobb volt!- nézett mélyen a szemembe. Tenyeremet arcára simítottam és egy lágy csókba vontam ajkait.
- Na ugye, hogy így sokkal jobb?- kérdezte mosolyogva Anne, aki az ajtóban állt. Harry mellé álltam, ő pedig átkarolta a derekamat.
- Sokkal!- felelte, majd homlokon puszilt.
- Apropó, eddig nem is volt alkalmam megmondani, hogy vacsorázni megyünk ma. Ott lesz Robin is!- közölte. Eligazításképp, Anne Robin-al randizik már egy ideje.
- Nos, oké.- felelte Harry.
- Irány készülődni!- nevetett Anne. Én meg persze megindultam a fürdő felé, Harry azonban félúton utolért.
- Zuhanyozhatok veled?- rebegtette szempilláit.
- Hm. Megérdemled?- húztam az agyát.
- Persze! Jó fiú vagyok!- bólogatott hevesen.
- Szerintem nem.- szívattam.- De azért megengedem, hogy velem fürödj!- kacsintottam rá. Elkapta a derekamat és magához rántva megcsókolt.
- Igyekezzetek!- kiáltott oda nekünk Anne a folyosón állva. Ujjaimat Harry ujjaira kulcsoltam és szaladva tettük meg a fent maradt távot. Beléptünk a fürdőszobába és becsaptuk magunk mögött az ajtót. Harry nekilökött az ajtónak, a hátam pedig hangosan csattant a fán. Egyáltalán nem éreztem fájdalmat, mert nyelve az enyémet masszírozta lágyan. Kezem végighúztam a mellkasán, majd megmarkoltam fekete pólója alját és levettem róla. Kezét a pólóm alá csúsztatta, akarom mondani, a pólója alá, ami éppen rajtam volt. Ujjaival végigsimított az oldalamon, majd levette a pólót rólam. Ajkai a nyakamra tapadtak és harapni kezdett, miközben kicsatoltam az övét.
- Harry, ennek nyoma marad!- kuncogtam.
- Nem baj!- morogta. Kigomboltam a farmerjét, majd bokszerrel együtt letoltam bokáig. Ahogy felegyenesedtem, nem bírtam megállni, hogy az ajkamba harapjak.
- Tetszik, mi?- jelent meg arcán az a levakarhatatlan önelégült mosolya. Ujját beleakasztotta a bugyim szélébe és lassan húzta le rólam. Karjaim a nyaka köré kulcsoltam és a zuhanykabin felé kezdtem húzni. Nagy nehezen beverekedtük magunkat és mondhatni lezuhanyoztunk. Egy-egy törölközőbe csavarva sétáltunk ki a fürdőből, Anne pedig hirtelen lefehéredett.
- Még csak itt tartatok?- hüledezett. - Robin bármelyik pillanatban ideérhet!- pillantott sűrűn az ajtóra.
- Jó, sietünk!- ígérte meg Harry. Elvonultunk a szobánkba elkészülni. Szinte egyszerre végeztünk. A lépcső előtt találkoztunk és megálltunk egymással szemben.
- Gyönyörű vagy!- csúsztatta kezeit a csípőmre.
- Te pedig elképesztően helyes, mint mindig!- suttogtam, majd megcsókoltam. Mikor elváltak ajkaink, akkor láttam meg, hogy Robin az ajtóban áll. Csak egy kicsit volt leesve az álla. Igen, ő még nem tud rólunk. Harry ujjait az enyémekre kulcsolta és levezetett a lépcsőn. Megálltunk Anne mellett, majd néma csendben kisétáltunk a lakásból és beültünk hátra Robin kocsijába. Az étteremig meg sem szólaltunk. Egyik kezem Harry combján pihentettem, ő pedig átkarolt. Néha a visszapillantóból Robin ránk nézett. Odaérve Harry és én beszélgetni kezdtünk halkan, amíg válogattunk az ételek közt.
- Diana, Harry! Mi van veletek? Miért vagytok ilyen csendben?- kapkodta köztünk a fejét Robin.
- Sosem voltam cserfes!- feleltem.
- Fáradt vagyok!- mondta Haz. Hamarosan megérkezett a pincér, rendeltünk, majd nemsokkal később hozta is az ételt, mi pedig csendben ettünk. Miután végeztünk, hazamentünk. Harry kipattant a kocsiból és beviharzott, én pedig mentem utána. Anne résnyire nyitva hagyta az ajtót, amíg megállt váltani néhány szót Robin-al.
- Te hagyod ezt nekik?- hangjában csengett a rosszallás.
- Miért ne? Szeretem a fiamat, Diana-nál jobb lányt nem találhat!- védett meg minket Anne.
- De hát lényegében testvérek!- hitetlenkedett Robin.
- Semmi rokoni kapcsolat nincs köztük!- csattant fel. Ennyi nekem elég is volt, inkább felsétáltam Harry szobájába.

Úgy látszik, Harry igazán elfáradt, amit mondjuk nem csodálok. Egy repülés, egy bosszú-szex, hatalmas vita, békülés és egy kelletlen vacsora van mögötte. Elég sűrű program. Lerúgtam magamról a cipőmet, majd leszenvedtem a felsőmet és a szoknyámat és mellé bújva én is elaludtam.