#22 Hotel

Harry már ébren volt, mikor felébredtem. Lementem én is a konyhába reggelizni.
- Jó reggelt!- köszöntem ásítva.
- Neked is, kicsim!- mosolygott álmosan Anne. Harry kivett két gofrit a sütőből majd hozzám hajolt egy pusziért.
- Összekaptam tegnap este Robin-nal.- közölte Anne.
- Az elejét hallottam.- mondtam. Harry lerakott elém egy bögre gőzölgő kakaót, amit egy mosollyal meg is köszöntem. Hozta a frissen sült gofrikat is. Azokhoz tejszínhabot és csokiöntetet. Leült mellém én pedig nyomtam egy cuppanós puszit az arcára, mire elnevette magát.
- Hogyhogy most ilyen kis konyhatündér vagy?- döntöttem fejem a vállának.
- Á, ez csak egy kis semmiség.- szabadkozott.
- Szeretné jóvá tenni a hibáit.-köpte be Anne a fiát. Harry próbált rá csúnyán nézni.
- Egyébként Diana, meddig is hallottad a vitánkat?- harapott bele Anne a gofrijába.
- Addig, hogy megvédtél minket, hogy nem vagyunk rokonok.- feleltem. Bólintott.
- Most miről is van szó?- kapkodta köztünk a fejét Harry.
- Robin szerint nem kéne együtt lennetek.- világosította fel Anne.
- Tök jó, hogy beleszól. Nincs hozzá semmi köze!- csattant fel Harry. Felállt és elviharzott. Anne szomorúan megdörzsölte az arcát.
- Beszélek vele!- simítottam meg a karját, mire hálásan elmosolyodott. Felszaladtam az emeletre Harry után. A szobájában találtam. Láthatóan dühös volt.
- Harry!- szólítottam meg. Odajött hozzám és megölelt.
- Hallgatlak szerelmem!- döntötte homlokát az enyémnek.
- Elmondod miért kaptad fel ennyire a vizet?- érdeklődtem.
- Nem akarom, hogy Robin megpróbálja aput helyettesíteni!- felelte.
- Nem fogja, ha nem hagyod neki.- mondtam.
- Ezt hogy érted?- kérdezte.
- Ha nem hagyod, hogy apaként viselkedjen, akkor nem fog!- világosítottam fel.
- Ez igaz.- bólogatott.
- Tudod mi jutott eszembe?- mosolyodtam el. Kérdőn pislogott rám, úgyhogy folytattam.- Csináljunk nekik itthon egy gyertyafényes vacsorát, Robin aludjon itt, mi hotelban alszunk és megbeszélhetnél egy vacsit apukáddal.- vázoltam fel.
- Baby, te egy zseni vagy!- nyomott egy csókot ajkaimra. Lementünk és elmondtuk Anne-nek a tervet. Odáig volt érte. Harry-vel neki is álltunk a szervezkedésnek. Elmentünk bevásárolni, Harry beszélt Des-el, Anne Robin-nal, végül foglaltunk szobát. A hotelben Harry elterült az ágyon, én pedig a csípőjére ültem.
- Milyen jó éjszakánk lesz itt.- vigyorgott Harry.
- Nem kell visszafognunk magunkat.- hajoltam le hozzá egy csókért.
- Ez már tetszik!- markolt bele a fenekembe.
- Érzem!- nevettem fel.
- Lassan mennünk kéne nekiállni a főzőcskének!- ült fel, én pedig még mindig az ölében ültem. Nagy nehezen elindultunk és otthon neki is álltunk főzni. Pont időre kész is lettünk mindennel. Anne lejött a lépcsőn.
- Csinos vagy, anyu!- mosolygott Haz átkarolva engem.
- Édes vagy, Harry!- nyomott egy rúzsos puszit az arcára. Nevetve dörzsölte le a rúzsnyomot az arcáról. Pár perc múlva megérkezett Robin is. Leültettük őket az asztalhoz, kivittük a kaját, töltöttünk nekik bort, meggyújtottuk a gyertyákat, majd elbúcsúztunk. A hotelbe érve még volt egy óránk Harry vacsijáig, úgyhogy addig pihentünk egy kicsit. Kimerítő volt ez az egész napos rohangálás, meg főzőcske. Hamarosan Haz nekiállt készülődni.
- Biztos nem akarsz jönni? Rég láttad aput.- kérdezte, miközben kötötte a nyakkendőjét.
- Ez ilyen apa-fia dolog, nem apa-fia-barátnő dolog.- mosolyodtam el.
- Hát, ha így szeretnéd, akkor jó!- nyomott egy puszit az orrom hegyére, mire elnevettem magam. Megállt a tükörrel szemben és a tükörképét nézte. Mellé sétáltam és megöleltem.
- Tökéletesen nézel ki, mint mindig. Siess, ne kelljen sokat várnia apukádnak!- loptam egy apró csókot. Bólintott, majd kisétált a szobából. A laptopommal a kezemben a kanapéra telepedtem és neteztem. Twitteren válaszoltam néhány Directioner-nek. El érdeklődött üzenetben a kapcsolatunkról, ugyanis nem volt még időm elmondani neki, hogy kibékültünk. Felhívtam és elmeséltem neki, majd letettük. Szinte rögtön hívott Harry.
- Baby, készülj össze és gyere le az étterembe, apu látni akarja a barátnőmet.- hallottam a hangján, hogy mosolyog.
- Oké, máris!- mondtam, majd kinyomtam. Tíz perc múlva elkészültem és a liftben álltam. Mikor besétáltam az étteremben és Harry mögé állva megsimítottam a vállát, Des nagyot nézett. Majd mikor Haz felállt és magához húzva megcsókolt, szabályosan leesett az álla. Felocsúdott a döbbenetből, majd elmosolyodott és magához ölelt ő is.
- Régen láttalak. Hiányoztál már, hercegnő!- nevetett fel vidáman.
- Te is nekem!- mosolyodtam el.  Leültem a Harry melletti székre.
- Szóval, akkor ti most együtt vagytok?- kérdezte Des belekortyolva a poharába.
- Bizony!- kulcsolta rá ujjait Harry az enyémekre.
- Mindig ebben reménykedtem.- nézett ránk boldogan.- Már kicsiként is olyan édesek voltatok, ahogy együtt játszottatok.- nosztalgiázott. Harry rám mosolygott és megszorította a kezem. Hamarosan megjött a srácok kajája, majd én is rendeltem. Ameddig azt nem hozták ki, Harry vacsijából lopkodtam. Cserébe, hogy ő is ehet az enyémből, hagyta. Mikor mindannyian végeztünk a vacsival, fizettünk és elhagytuk az éttermet. Kint elbúcsúztunk Des-től és Harryvel elindultunk a szobánk felé. A liftbe lépve szinte rögtön egymásnak estünk. Vadul téptük egymás ajkát, karjaimmal benyúltam Harry zakója alá és átöleltem a derekát, ő pedig egyik kezével kicsit feljebb húzta a ruhámat. Egy emelettel a szobánk előtt a lift megállt, az ajtó pedig kinyílt. Riadtan néztünk az ajtó előtt álló két öregasszonyra. Zavartan húzódtunk el egymástól. Mikor kiszálltunk, valami olyasmit pusmogtak mögöttünk, hogy a fiatalok milyen gátlástalanok. Nem vagyok gátlástalan, csak nem mindenkinek jutott olyan barát, mint Harry és ezt igyekszem kihasználni. A lift előtt állva Harry felkapott, lábaimat szorosan a dereka köré fonta, fél kézzel tartott, másikkal kinyitotta az ajtót. Bent a legközelebbi falnak tolt, az ajtót pedig lábbal rúgta be. Testem a fal és Harry közé szorult. Nemrég még csak álmodni mertem volna erről a jelenetről, most pedig ez a valóság.