#18 Az a lány

Szóval, a srácoknak beiktattak mára egy dedikálást. Harry és Louis persze bojkottálni kívánták az eseményt, de végül sikerült őket rávenni a megjelenésre. A kérésükre mi, a barátnők is velük tartottunk. Rengetegen hoztak posztereket, cd-ket, vagy egyszerűen papírt, hogy a fiúktól aláírást szerezhessenek. De volt olyan is, aki egyszerűen az orruk alá dugta a mellét. Igen, ez a lány egy igazán fanatikus. kb. 20 éves rajongó volt. Ahogy a srácok sorban odahajoltak, hogy aláírják, Pezz, El, Sophia és én is egyöntetűen felhorkantottunk. Nos, ilyen ez. A lányok elég féltékenyek tudnak lenni, főleg, ha olyan barátjuk van, mint nekünk.
- Csajok, elmegyek a büfébe, kértek valamit?- néztem végig rajtuk, ők pedig nemlegesen rázták a fejüket. Ahogy kiléptem a teremből, az eddigi zaj helyetti csend fülsiketítően hatott. A néma folyosón a bokacsizmám kopogása hallatszott csak. Ahogy elfordultam, egy lányt pillantottam meg. Ott ült csendben és a telefonját nézegette. Felnézett rám, majd feltornázta magát a székből.
- Te vagy Diana?- kérdezte.
- Igen, én vagyok. De figyelj, ha hozzám akarsz vágni valamit, vagy ordítani akarsz velem, esetleg meg akarsz pofozni, akkor kérlek, ne tedd!- kértem.
- Mi? Nem, én...én nem...- dadogott mentegetőzve.
- Úristen, ne haragudj, hogy így letámadtalak, csak mióta Harry a barátom, ordítottak velem egy ruhaüzletben, hozzám vágtak egy starbucks poharat, a hátam mögött leribancoztak, na meg persze a közösségi oldalaim tömve vannak a sértegetésekkel és fenyegetésekkel. Még nem szoktam annyira hozzá ehhez az egészhez, hogy kikerüljem az ilyen paranoid megszólalásokat.- mosolyodtam el.
- Tudod, én igazán kedvellek. Úgy látszik, Harry boldog melletted és nekem csak ez számít!- mondta. Őszintének tűnt.
- Elárulhatok valamit? Eddig te vagy az egyetlen, aki ezt mondta nekem! Mindenki azzal a véleménnyel van, hogy nem vagyunk egymáshoz valók és stb.- meséltem, miközben megöleltem.
- Nem is értem, hogy tudnak téged utálni.- hitetlenkedett.
- Egyébként miért üldögélsz itt kint?- érdeklődtem.
- Bent voltam, de valahogy nem bírtam a tömeget és szédülni kezdtem, úgyhogy muszáj voltam leülni itt. Sajnálom egy kicsit. Sosem volt még alkalmam beszélni a srácokkal.- szomorkodott.
- Tudod mit? Kedves voltál velem, ezért segítek neked! Ha vége ennek az egésznek, odaviszlek a srácokhoz, hogy beszélgethess velük.- ajánlottam.
- Komolyan?- kerekedtek el a szemei.
- Komolyan!- bólintottam.
- Úristen, köszönöm, köszönöm, köszönöm!- ugrott a nyakamba. Felnevettem, majd mikor kicsit megnyugodott, megkérdezte, készíthetnénk-e egy közös fotót. Egyértelmű, hogy belementem. Harry elmondta, hogy általában aranyosak a rajongóik, de ez a lány különleges volt. Ő nem utált azért, mert én azzal a sráccal lehetek, akivel sokan szeretnének. Mikor elkészült a fotó, megnéztük.
- Gyönyörű vagy!- nézett rám.
- Hát, öhm. Köszönöm.- dadogtam össze-vissza. Ebben a pillanatban csörögni kezdett a telefonom. Elmosolyodtam, mikor a csókos képünk figyelt rám a kijelzőről. Harry keres.
- Ennyire csábító a büfékínálat?- nevetett édesen.
- Igazából nem is jutottam el odáig.- mosolyogtam, amit ő nem látott.
- Hol vagy akkor?- kérdezte.
- Majdnem a büfénél, a folyosón egy lánnyal.- meséltem.
- Bántott?- aggodalmas hangon kérdezte.
- Ó, dehogyis! Sőt, ellenkezőleg!- feleltem.
- Na, ennek örülök.- mondta. Egyébként majdnem ott vagyunk a büfénél, látlak, úgyhogy leteszem!- mondta. Nevetve néztem el az irányukba, ahol a srácok hangos ökörködése hallatszott.
- Úristen, annyira izgulok!- mondta halkan a lány.
- Ha ez megnyugtat, még én is izgulok, mikor meglátom, pedig 6 éves korom óta velük élek.- suttogtam.
- Mi?- kérdezett vissza.
- A szüleim Anne cégénél dolgoztak, és munkahelyi balesetben mindketten meghaltak, Anne pedig felnevelt.- meséltem el nagy vonalakban a sztorit.
- Sajnálom a szüleidet!- hadarta, mert a srácok megálltak előttünk. Harry mellém lépett és átkarolta a derekam, majd megcsókolt. A gyomromban élő ezernyi lepke szárnyra kapott és kitörni készült onnan, ahogy ajkai az enyémekhez értek. Felvázoltam a srácoknak a tényállást, ők pedig készségesen belementek a kis tervemben és megismerkedtek a roppant aranyos lánnyal, akit amúgy Jade-nek hívnak. A többiek még beszélgettek vele, engem pedig Harry félrevont.
- Elképesztő vagy!- mondta halkan.
- Miért is?- érdeklődtem halvány mosollyal.
- Annyi rágalom ér, te mégis képes vagy segíteni bárkinek. Elbűvölt, ahogy ma ezzel a lánnyal viselkedtél!- fordított szembe magával. Kezei a derekamon pihentek. Karjaimat a nyaka köré fontam, ő pedig homlokát az enyémnek támasztotta, úgy néztünk egymásra egy pillanatig,míg Zayn be nem vállalta a hangulatgyilkos szerepet.
- Tubicáim, édesek vagytok, de indulnunk kéne, ma még jelenésünk lesz egy esti műsorban!-ordított oda nekünk a folyosó végéről. Harry egy gyors puszit nyomott az ajkaimra, majd ujjait az enyémekre kulcsolta és a többiek után mentünk mi is. Mi ketten és Louis meg Eleanor mentünk egy kocsival, a többiek a másikkal. Elől ültem Haz mellett. Út közben bal kezemet a combjára simítottam, mire Louis hangosan felhördült.
- Hát mi ez kérem szépen?- röhögött.
- Tapizom a pasimat.- röhögtem össze vele. Az út El lakásáig röhögéssel telt el. Ott kiraktuk a potyautasainkat és hazasiettünk. Hazaérve lerúgtam a csizmámat és örültem neki, hogy a talpam a talajt éri. Imádom a szép cipőket, de a velük járó fájdalmat annyira nem. Harry is megszabadult a csizmájától, ami mellesleg eszméletlen csúnya, neki viszont elképesztő, mennyire jól áll. Utánam sietett, majd megállított. Fölém magasodva kezdett édes dolgokat suttogni nekem, amik meghozták az életkedvem. Éppen azt ecsetelte, hogy mit tenne velem legszívesebben, amikor Anne lesétált a lépcsőn.
- Hazaértetek?- mosolygott.
- Program elnapolva.- dünnyögte a fülembe Haz,
- Elfáradtam!- nyöszörögtem.
- Menjünk fel pihenni!- ajánlotta. Gemma a lépcső tetején állt.
- Abból nem nagyon lesz pihenés, maximum hangzavar.- nevetett.
- Nagyon vicces vagy Gem.- ironizált Harry, mire a nővére nevetve tarkón legyintette. Fent elnyúltunk az ágyon és beszélgettünk, néha hülyültünk, de nem mentünk messzire. Egyrészt azért, mert a ház hangszigetelése nem enged meg mindent. Másrészt pedig rohadt fáradtak voltunk mindketten. Haz párnának használva a mellem, kicsit elszundított, én pedig a twittert böngésztem a mobilomon. Valamiért rápillantottam a trendekre. Egy ütemet kihagyott a szívem. Az első trend ez volt.

#TrueDirectionersLoveHarrysDiana

Komolyan elérzékenyültem. Végül feltűnt, hogy az összes trend arról szólt, hogy mennyire sajnálják az eddigieket, és hogy szeretnek. Édesek voltak. Harry lassan megemelte a fejét. Felébredt. Megmutattam neki a trendeket. 

- Azt hiszem, ehhez köze van Jade-nek.- mondtam mosolyogva.

- Egy ember nem elég ennyi trendhez.- felelte, majd megcsókolt. 

- Milyen jó érzés, ha nem utál a fél világ.- nevettem fel. Lábaim közé térdelt, majd lehajolt hozzám és újra megcsókolt. Közben keze a szoknyám alá csúszott.

- Téged lehetetlen utálni.- motyogta a számba.