#17 Javulatlan helyzet

A nappaliban ücsörögtünk Harry-vel és a csatornákat váltogattuk unottan, jó filmet keresve, mikor valaki kopogott az ajtón. Sürgős lehetett, mert szinte beszakította az ajtót. Harry felállt mellőlem és ajtót nyitott. Egy nagyon dühös Louis állt az ajtó előtt. Halántékán kidagadt egy ér. Elég ijesztő látványt nyújtott a mindig mosolygós és vidám srác, ahogyan egy tankot is ketté tudna törni dühében.
- Mi a baj, Louis?- kérdezte Harry, mikor Louis leült velünk szemben.
- Végeztem. Elegem volt. Nem csinálom ezt tovább!- mondta.
- Mi?- kérdeztünk vissza egyszerre.
- Elegem van, hogy már nem csak Eleanor-t bántják léptén-nyomon, hanem Diana-t is.
- Mi történt már megint?- ingerülten dörzsölte Hazza is a halántékát.
- Az M&G-n egy lány megkérdezte, hogy miért nem jöttél el, én pedig elmondtam neki, hogy azért, mert nem tudják elfogadni a választásodat és úgy érzed, nem számíthatsz rájuk. Erre a csaj elkezdte sorolni, hogy minden barátnődet elfogadták. Aztán a másik lány meg leállította, hogy hagyja, mert az a ribanc fontosabb neked, mint a rajongóid.- mesélte el.
- Milyen édes rajongóitok vannak.- dünnyögtem. Harry közelebb húzott magához és nyomott egy puszit a homlokomra.
- Louis, én megmondom a srácoknak, hogy a jövő heti koncertre a szólóimat osszák szét. Nem lépek fel!-mondta határozottan.
- Az enyémet is oszthatják, én sem lépek színpadra.- közölte.
- Ó srácok, nagyon is fel fogtok lépni! Ezt már komolyan nem hagyhatom! Rá megy erre a hülyeségre a karrieretek!- érveltem.
- Diana, engem ezen a világon nem érdekel semmi, csak te!- nézett mélyen a szemembe.
- Ez sokat jelent nekem, de akkor sem hagyom, hogy megutáltasd magad a rajongóiddal miattam!- erősködtem.
- Ezt még megbeszéljük.- tette el későbbre a témát. Félt tőle, hogy összeveszünk ezen az egészen.
- A srácok végeztek az M&G-vel. Menjünk és beszéljünk velük!- ajánlotta Louis Hazza-nak. Bólintott egyet, majd elment öltözni.
- Louis, ez kész őrület! Ne vegyétek ilyen magától értetődőnek a rajongókat! Ha miattunk eldobjátok őket, azt megjegyzik!- okítottam legjobb barátomat.
- Mi pedig azt jegyeztük meg, hogy nem örülnek a boldogságunknak. Mindennél jobban szeretem El-t. Harry pedig a világ végére is elmenne érted.- biztosított. Harry készen állt az indulásra. Lerugdostam magamról a pokrócot és elmentem velük az ajtóig.
- Megleszel egyedül?- kérdezte, miközben homlokát az enyémnek döntötte.
- Persze.- mosolyodtam el.- Majd áthívom El-t!
- Oké. Igyekszünk!- ígérte, majd egy búcsúcsók után leléptek. Ahogy láttam az ablakból elhajtani a kocsit, rögtön hívtam El-t. Felöltöztem és elmentem érte. Visszaérve hozzánk elmeséltem neki a srácok tervét.
- Elképesztően édesek, de ezt azért nem hagyhatjuk!- mondta.
- Igazad van!- értettem egyet.
- Talán megpróbálhatnánk valahogy mi orvosolni a problémát.- ötletelt.
- Például?- kérdeztem.
- Egy tweet-el.- felelte.
- Az mit oldana meg?- értetlenkedtem.
- Felnyithatnánk a Directionerek szemét, hogy azzal, amit most csinálnak, csak elidegenítik maguktól a srácokat.- tette fel.
- Ebben lehet valami. Kezdjünk bele!- kértem.

Sokadjára újraírtuk, végül sikerült összehoznunk. Talán ezzel megoldhatjuk a dolgokat. 

- Csinálunk valamit? Unatkozok.- nyafogtam.

- Mihez lenne kedved?- érdeklődött El.

- Uhm, elmehetnénk vásárolni.- ajánlottam.

- Benne vagyok! Hátha nem próbál meg senki sem eltenni minket láb alól!- nevetett El. Feltápászkodtunk a kényelmes kanapénkról és elindultunk. Az egyik üzlet előtt leparkoltunk, majd bementünk és nekikezdtünk a ruha vadászatnak. Beszélgettünk, miközben a ruhákat nézegettük, mikor valaki megkocogtatta a vállamat. Hátra fordultam és egy lány állt mögöttem. 

- Segíthetek valamiben?- kérdeztem, aránylag kedvesen.

- Nos, lenne itt valami. TAKARODJ HARRY KÖZELÉBŐL!- ordított rám. Pislogás nélkül meredtem rá. El bement ruhát próbálni, én pedig megálltam a fülke előtt és beszéltem hozzá. Hirtelen egy srác állt meg mellettem. Óvatosan megfogta a vállam.

- Minden oké? Az a csaj elég csúnyán rád ordított.- érdeklődött. Könnyeimet vissza nyeltem és ránéztem. Abban a pillanatban megszólalni sem tudtam. Oli Sykes, a Bring Me The Horizon énekese kérdezett a hogylétemről. 

- Fogjuk rá. Köszönöm a kérdést, Oli.- feleltem.

- Ó, szóval ismersz.- mosolygott.

- De még mennyire!- nevettem. 

- Tetszik a felsőd!- biccentett a Drop Dead topomra. Szégyenlősen elmosolyodtam, közben elfordítottam a fejem, hogy ne lássa a pirulásomat. Közben El kijött a fülkéből. A próbált ruháit beledobta a kosárba. 

- Megvagyok, mehetünk?- kérdezte, majd észrevette, hogy társaságom van.

- El, ő Oli. Oli, ő pedig El, a legjobb barátnőm.- mutattam be őket egymásnak. Oli mosolyogva biccentett egyet, El pedig idétlenül intett neki. 

- Nos, azt hiszem itt az ideje búcsúzkodni.- mondtam szomorkásan. 

- Nagyjából.- felelte kedvetlenül.

- Látjuk még egymást?- kérdeztem.

- Persze, várj egy kicsit!- kérte, majd a kezembe csúsztatott egy papírt. A telefonszámával. Gyorsan elmentettem és megcsörgettem.

- Ott az enyém is.- mosolyogtam. El a karomnál fogva húzott maga után a kasszához.

- Majd kereslek!- szólt utánam. Bólintottam és önszántamból El után mentem.

- Ez meg ki volt?- kérdezte suttogva, mégis indulatosan.

- Az egyik kedvenc bandám énekese.- feleltem. 

- Diana, óvatosan cserélgess nyilvánosan számot pasikkal! Valamelyik Directioner lefotózza és akkor magyarázkodhatsz Harry-nek!- okított.

- Értettem. Óvatosabb leszek!- ígértem. Miután fizettünk, hazamentünk. A srácok is hazaértek nem sokkal utánunk. 

- Tudod kivel találkoztam?- mosolyogtam Harry-re.

- Kivel, szerelmem?- kérdezett vissza.

- Oliver Sykes-al.- feleltem.

- Hú, te aztán vonzod az Oliver-eket.- nyomott egy puszit a homlokomra.