#11 Görbe éjjel emlékei

Mivel nagyon sokat késtem az előző résszel, kárpótlásul hoztam még egyet ma. És komolyan elgondolkodtam rajta, hogy csinálok a blognak egy facebook-csoportot, ahol tudunk beszélgetni, elmondhatjátok a véleményeteket és ahol első sorban értesülhettek az új részekről. 

DAL!
Ott ült a kanapén. Közönséges ruházattal, mint mindig, belőtt frizurával, mint mindig, és vérben forgó szemekkel, mint mindig, mikor képbe kerülök én is. Harry mögötte állt, kezeit a vállain pihentette.
- Jessica, mit szeretnél mondani Diana-nak?- nézett le az igazi barátnőjére.
- Szállj le a pasimról!- mondta normális hangnemben. Mi történt ezzel a lánnyal, beteg?
- Harry, te is ezt szeretnéd?- kérdeztem, megerősítést várva. Rápillantott az asztalon lévő kamerára, majd rám nézett.
- Ezt szeretném!- felelte határozottan.
- Rendben.- feleltem, majd kimérten hátat fordítottam és kisétáltam az ajtón. Harry meg sem kérdezte, hová készülök. Egyébként egy klubba készültem. A ruházatom kissé túl elegáns volt, de abban a pillanatban nem érdekelt semmi. A legközelebbi klubhoz érve besétáltam és a pulthoz ültem. Három whiskey után álltam csak fel és elkezdtem táncolni. Egy nagyobb társaságba keveredtem, akik elképesztően jó fejek voltak és végighallgatták a bajomat, majd velem buliztak. És az emlékeimnek itt van vége. Reggel otthon ébredtem, szerencsére, de annyira nem voltam nyugodt, mikor felálltam az ágyamból. Megéreztem a kínzó fejfájást. Hirtelen egyetlen dolog jutott eszembe. Megtartani a gyomortartalmamat a mosdóig. Rohantam és éppen elértem a mosdót. Mikor egy nagy adag whiskey-től megválva jobban éreztem magam, kiöblítettem a számat, majd kimentem a nappaliba. Sehol senki. Fel akartam hívni Harry-t, mikor észrevettem a rengeteg facebook értesítést. 12 ismerős jelölés, 4 üzenet és 32 általános értesítés. Félve, de rámentem az általánosra. Nem kellett volna. Egy halomnyi fénykép jelölés. Na meg én is töltöttem fel képeket, amik nem igazán szalonképesek. Csak néhányról szeretnék beszélni. Három lány közt állva, whiskey-s poharat a magasba emelve, hatalmas mosolyt villantva a kamerába pózolok. Egy srác pulcsijában terpeszben állok és kinyújtott nyelvvel, kacsintva béke jelet mutatok, a háttérben pár srác elismerően nézi a fenekemet. És a legdurvább, amit körül merek írni: egy chippendale srác fekszik az egyik asztalon, én pedig egy másik lány társaságában, a mellette lévő üvegek alapján martinit nyalogatok a felsőtestéről. Nem bírtam tovább, inkább bezártam és hívást kezdeményeztem. Kicsengett, majd egyszerűen kinyomta. Megnéztem a hívásnaplót. Jaj ne. Nem elég, hogy 8-szor hívtam Harryt az este, üzeneteket is küldtem neki. Nem enyhén illuminált állapotban voltam, mikor küldtem, mert tele volt elírásokkal, helyesírási hibákkal és egy nagy csomó részeg hülyeséggel. Felmentem a szobámba, ahol további emlékeztetőek találtam a ferde éjszakámra. A pulcsi, amiben az egyik képen pózoltam, a, jaj ne. A chippendale srác csokornyakkendőjével a zsebében. Felhajtottam inkább a laptopom tetejét, amin a skype éppen bejelentkezett. Ki akartam lépni belőle, mikor hívást kezdeményeztek felém. Elfogadtam. Egy nagyon csalódott Anne nézett a kamerába. Gondolom látta a képeket.
- Szia, Anne.- sütöttem le a szemem.
- Mivel magyarázod a tegnap esti képeket?- vágta hozzám a kérdést kapásból.
- Nagyjából semmivel.- mondtam halkan.
- Diana, hová lett az az imádni való ártatlanságod?- kérdezte csalódottan.
- Kérdezd a fiadat! Nála van!- feleltem meggondolatlanul, mire Anne elképedve nézett rám a kis ablakon keresztül.
- Te, ő, vagyis ti..- dadogott össze-vissza.
- Igen, megtörtént.- feleltem lemondóan. Majd elmeséltem a mi kis kapcsolatnak nem nevezhető afférunkat.
- Tudod, én mindig is szurkoltam nektek, de nem akartam, hogy ilyen formában legyetek csak együtt.- mondta halkan.
- Én sem ilyen sorsot szántam magunknak. Mindig is ő volt a képzeletem hercege. Egészen tegnap estig, amikor megkért rá, hogy hagyjam békén.- motyogtam.
- Nagyon sajnálom, kicsim.- szomorkodott.- Ha hazaértem, megbeszéljük. Légy jó és kitartás!- mosolyodott el halványan, majd bezáródott a hívásablak. A házra nyomasztó csend telepedett. Újra rám tört az émelygés. Undorodtam magamtól. Rá kellett jönnöm, hogy végig Jessica volt beállítva a gonosz boszorkánynak, én pedig az ellene küzdő hercegnőnek képzeltem magam. Pedig én csak egy kurva voltam, aki megpróbálta elcsábítani a herceget a hercegnőtől. Jó, azt azért meg kell hagyni, hogy 21. századi hercegnőről beszélünk.  Úgy döntöttem, inkább lezuhanyzom, hátha a víz lemossa rólam a szégyenemet. Mikor kiléptem a zuhanykabinból, tudatosult bennem, hogy ezt a szégyent a sósav sem viszi le. Kezem megindult a rég használt pengéim felé. Kezemben tartottam a sajátos fájdalomcsillapítómat, majd végigfutott az agyamon, hogy még szánalmasabbá tenne, ha most megvágnám magam, úgyhogy visszaraktam a helyére mindent, majd a tükörképemet bámultam. Egy olyan lány nézett vissza rám, akit mindig is megvetettem. Szétkenődött szemfesték, karikás szemek és... és véraláfutásos nyak! Ki szívta ki a nyakamat? Felöltöztem, majd vizes hajjal kimentem a nappaliba és elkezdtem nézegetni a képeket. Mindegyiken alaposan megvizsgáltam a nyakam, de egyiken sem láttam meg a foltokat. Az viszont feltűnt, hogy volt egy srác, aki egyetlen képen van velünk, a többin viszont nincs. Valószínűleg ő fényképezett. Az ő pulcsija maradt nálam, mert azon az egy képen, amin velünk, illetve csak velem van, az a pulcsi van rajta, ami később rajtam. Kicsit abszurdnak tartottam, de ráírtam. Online volt, legnagyobb szerencsémre. Megkérdeztem tőle, hogy tudja-e ki szívta ki a nyakam és hogy hogyan jutottam haza. Az elsőre nem tudott válaszolni, a másodikra pedig azt mondta, hogy miután a karjaiban zokogtam Harry után, hívott egy taxit és hazajött velem, majd kisegített a kocsiból, az ajtóig támogatott, majd a taxival ő is hazament. És ekkor bevillant egy jelenet. Harry a kanapén ült, mikor nagy nehezen bevergődtem. Közöltem vele, hogy be vagyok rúgva mint az állat, majd az ölébe ültem és csókolni kezdtem, amit ő készséggel hagyott, na meg folytatott is. Harry szívta ki a nyakam! Nem hiszem el, hogy így kihasználta az állapotomat! Alig vártam, hogy hazaérjen és jól lecseszhessem. Nem kellett sokáig várakoznom, negyed óra múlva haza is ért. Kereszteztem mellkasom előtt a karjaimat, majd komolyan rá néztem.
- Tudsz róla, hogy mekkora seggfej vagy?- löktem oda neki.
- Mondja ezt a felelőtlen másnapos picsa!- vágott vissza.
- Miattad voltam felelőtlen te fasz! Te kérted, hogy hagyjalak békén, de mikor részegen az öledbe vágtam magam, nem tudtál ellenállni, igaz?- ordítottam vele.
- Minek másztál az ölembe?- kérdezett vissza, szintén felemelt hangerővel.
- Mert meggondolatlanra ittam magam miattad, érted?- feleltem.
- Feleslegesen tetted!-közölte.
- Tudom, viszont innentől hagyjuk békén egymást. Tudom, hogy mennyire fontos a rajongóitoknak az új album. Nem akarok kockáztatni!- mondtam ki lemondóan a végszavamat. Hátat fordítva megindultam a lépcső felé. Illetve csak akartam, mert a csuklómnál fogva visszarántott.
- Gyere, mutatok valamit!- ezzel felrángatott a szobájába. Elővett egy lemeztokot, majd a kezembe adta. Midnight Memories.
- Ez az eddigi egyetlen kézzel fogható példány. Jessica ellopta nekem a videóért cserébe, amin megkérlek, hogy hagyj békén. És már ki is terveltem, hogy hogyan oldjuk meg ezt az egészet.- vigyorgott.
- Mégpedig?- kérdeztem izgatottan.
- Szóval, azért nem Simonnal vettük fel az új lemezt, mert az ő kiadója most teljesen le volt terhelve, ezért a testvérkiadóval vettük volna fel, ami történetesen Jessica apjáé. Ezen az egyetlen lemezen van rajta az album. Elvisszük Simonnak, aki elintézi, hogy idő előtt kiadhassuk. Addig én megszerzem Jessica kameráját és letörlöm róla a felvételt. Így mindent megoldunk és végre együtt lehetünk.- mondta, majd megcsókolt. Illetve, csak próbált megcsókolni.