#29 Egy hosszú nap végszava

Múlt éjjel rendesen helyben hagytuk egymás nyakát, így nem volt egy derűs hír, mikor Anne közölte, hogy velük kell mennünk ma este színházba, mert a vezetőség kapott egy nagy csomó jegyet, amit fel kell használni, így mindenki viszi az egész családját. Elkezdtünk ötletelni, hogy mit is csinálhatnánk.
- Alapozó?- kérdezte Harry. Na jó, elég hülyén nézhettem rá.
- Mindkettőnknek nagyon halvány bőre van és az alapozó, ami illik a bőrszínünkhöz, nem fedné el ezeket!- mutattam a véraláfutásos nyakamra. Bólintott, majd tovább gondolkodtunk.
- Mi lenne, ha begyógyítani próbálnánk?- vetette fel.
- Esélytelen, hogy az ilyen lila foltok begyógyulnak estére. Egy tubus fogkrém sem lenne elég hozzá.- vetettem el.
- Hé, te honnan tudod, hogyan kell gyorsan eltüntetni a szívásnyomot?- vigyorodott el.
- Annyira nem vagyok jó kislány, mint amit a külsőm tükröz.- feleltem, mire magához húzott.
- Külsőleg olyan vagy, mint egy angyal, de csak én tudom, mennyire megtévesztő az ártatlanságod!- motyogta a nyakamba. Már éreztem puha ajkait a bőrömnek nyomulni.
- Belém ne harapj, így is elég sok foltom van!- kuncogtam fel.
- Tudod mit? Hívjuk fel a profit!- ajánlotta. Értetlenül álltam a dolgok előtt. Fogalmam sem volt, kire gondolt, egészen, ameddig meg nem hallottam Zayn hangját a vonal túloldalán.
- Miben segíthetek, édes, drága kis szerelmes párom?- röhögött.
- Tudsz valamit szívásnyom gyors eltüntetésére?- kérdezte Haz.
- Küldjetek képet, hogy mennyire durva.- kérte. Haz letette és lefényképezte a nyakam, mivel az enyém volt a durvább. Zayn csak annyit reagált a képre, hogy "Isten óvjon titeket" Ez nem kecsegtetett sok jóval. Próbáltunk a neten megoldást találni, de ott csak olyan válaszokat találtunk, hogy egyáltalán minek egymás nyakát szívni, meg hogy milyen gusztustalan szokás és hogy miért jó ez a csajoknak? Kikérem magamnak, nem én kezdtem! Ezek után tanácstalanul döglöttünk egész nap. Mikor Anne ránk szólt, hogy ideje lenne készülődni, kijött rajtunk a pánik. Az esélytelenek nyugalmával vonultunk zuhanyozni. Fehérneműben ácsorogtam a gardróbom előtt és ruhát választottam, mikor a kezembe akadt valami. A magas nyakú pulcsim. Tökéletes! Felvettem, viszont ahhoz csak nadrágot tudtam venni, így kiválasztottam egy farmert, hozzá egy bokacsizmát és kész is voltam. Átvonultam Harry-hez, aki már majdnem kész volt. Inget viselt, egy farmerrel és az egyik csúnyácska csizmáját, amit imádok rajta. Megálltam mellette, mire magához húzott és nyomott egy puszit a homlokomra.
- Ez így nem lesz jó, kivillan a nyakad!- szóltam rá, és a nyaka köré tekertem egy sálat.
- Így muszáj vagyok szövetkabátban menni.- mondta.- De legalább a nyakam nem látszik.- nyugtázta. Robin hangját meghallva összekulcsoltam ujjainkat és lementünk az emeletről.
- Jó ötlet a sál és a garbó.- biccentett Anne. Velünk kiegészülve megvoltunk mind, úgyhogy elindultunk. A színháznál leparkolva megpillantottuk Anne munkatársait.
- Haza akarok menni!- dünnyögtem halkan Harry-nek.
- Én is!- szólt vissza Robin, aki valószínűleg hallotta.
- Három órás előadás. Én el fogok aludni!- közölte Haz, mikor odaértünk a "csoporthoz" Ők utoljára még mostohatesókként láttak minket. Az arckifejezésük elárulta, hogy komolyan nem értik, miért állunk kézen fogva.
- Ha végig így fognak nézni, lefejelem valamelyiket!- motyogtam halkan, hogy ezúttal tényleg csak Haz halljon.
- Nyugi, ne foglalkozz velük! Koncentrálj rám!- kérte, miközben közelebb húzott magához. Ajkaink szinte összeértek.
- Nem nehéz rád koncentrálni, mikor ilyen tökéletes vagy!- súgtam az ajkai közé. Arcomat kezei közé fogta és egy rövid, gyengéd csókba vont. Megsimítottam az arcomon lévő kézfejét, miközben szégyenlősen pislogtam rá. Kinyitották az ajtókat, úgyhogy ideje volt véget vetni a pillanatnyi romantikának és befáradni az épületbe. Beültünk a terembe és az előadás kezdéséig beszélgettünk. Én úgy terveztem, hogy Harry-vel, Anne-el és Robin-nal fogok beszélgetni, de ez hamar meghiúsult, ugyanis Anne munkatársai előszeretettel faggatóztak. Hála Istennek elkezdődött az előadás, így egy órán keresztül békén hagytak minket. Néha azért megböktem a mellettem ülő barátomat, mert azt hittem elaludt, de mikor rám emelte sötétben is csillogó zöld tekintetét, megnyugodtam, hogy nagyon is ébren van. Az első felvonás után kimentünk levegőzni, na ott jött a faggatózás második felvonása. Harry végig figyelte az arckifejezésemet és ha érezte, hogy csípős lesz a válaszom, megszorította a kezemet, hogy inkább majd ő válaszol. A kín keserves negyed óra után jött egy még kínkeservesebb óra. Újabb szünet, faggatózás, utolsó óra és végre mehettünk haza. Anne és Robin még ment vacsorázni néhány taggal, aki velünk volt a színházban, úgyhogy mi elvittük a kocsit, őket pedig majd hazaviszik. Éppen, hogy csak elindultunk, mikor Haz telefonja csörgött. Felvettem és a vonal másik végén Louis hangját hallottam meg.
- Hol vagytok?- kérdezte köszönés nélkül.
- Hazafelé tartunk a színházból.- feleltem.
- Hány évesek vagytok ti, 50?- röhögött ki.
- Nem önszántunkból mentünk, hülye!- röhögtem vele.
- Na, azt akartam mondani, hogy jelenése van Harry-nek.- közölte.
- És mégis hol?- érdeklődtem. Lediktálta a címet, majd hozzátette, hogy haladjunk, utána pedig kinyomtam.
- Akkor most hogy?- kérdeztem Harry-t.
- Kénytelen leszel eljönni velem. Majd megállsz a kamerákon kívül, vagy nem tudom.- felelte. Határozott válasz. Na mindegy. Hamarosan odaértünk ahhoz a stúdióhoz, ahol éjszakai műsorban készítenek rögtönzött interjút. A backstage-ben, vagy miben álltam végig az interjút, aminek fél 12-kor lett vége. Éjfélre éppen hazaértünk. Anne és Robin otthon voltak már. Én levágtam magam a kanapéra, Harry pedig a hűtőhöz... koslatott? Inkább a vonszolta magát a helyes kifejezés. Kotorászott egy sort, majd kivett egy üveg Jack Daniel's-t.
- Te mit csinálsz?- vontam kérdőre.
- Iszok egy pohár whiskey-t. Kérsz?- nézett rám. Végig gondoltam, majd válaszoltam.
- Jéggel!- bólogattam. A kezembe adta a whiskey-s poharat és lassan kortyolgatva inni kezdtem. Szinte egyszerre tettük le a poharunkat a pultra. Közelebb lépett hozzám. A pult és a csípője közé szorulva néztem fel rá. Fél oldalt óvatosan félrehúzta a felsőm garbóját.
- Szerinted van hely még néhány harapásnak itt?- kérdezte, ajkaival simogatva eddig takargatott bőrömet.
- Meg ne próbáld! Így is egy ideig takargatnom kell majd!- mondtam ki, enyhén dadogva. Bár tiltakoztam az ötlet ellen, a fejemet automatikusan oldalra biccentettem, így tulajdonképpen hagyva, hogy jobban hozzám férjen. Nyomott egy nagy puszit a nyakamra, majd felegyenesedett, így újra szemben voltunk egymással. Csípőjét az enyém felé mozdította, nyögésre késztetve ezzel. Nehogy felzavarjuk a ház többi lakóját, ajkait az enyémekre tapasztotta. Még éreztem rajta egy picit a whiskey ízét. Ujjaim beledugtam sűrű, puha fürtjei közé. Ajkaink elváltak, kezeimet Harry nyaka köré fontam, ő pedig mellettem támaszkodott a pultnak. Milliméterek kérdése volt, hogy összeérjen az orrunk.
- Bárcsak örökké így maradhatnánk!- mondta lehunyt szemekkel. Egy alsó tincsét az ujjaim köré tekertem, majd elengedtem, újra feltekertem, majd megint elengedtem.
- Szeretném örökké nézni a gyönyörű arcodat!- súgtam.
- Hiszel az örökké szóban?- kérdezte.
- Csak neked hiszem el!- feleltem még mindig halkan.
- Egy fél évvel ezelőtt gondoltad volna, hogy ennyit fogunk jelenteni egymásnak?- tette fel a következő kérdést.
- Azt, hogy egymásnak, a legvadabb álmaimban sem mertem remélni. De én mindig is éreztem irántad valamit. Csak amióta együtt vagyunk, ez a milliószorosára erősödött!- néztem mélyen a szikrázó szemeibe. Elengedtem a tarkóját és a karjaimat leeresztettem magam mellé. Végigsimított az egyik karomon, majd megfogta a kezem és a szívéhez tette.
- Az utolsó dobbanás után is szeretni foglak!