#34 "Bizalomjáték"

Őszintén szólva csodálkoztam, hogy épségben hazaértünk. Na jó, az igazság az, hogy nem gyengén lepődtem meg, mikor felébredtem és egyik oldalamon Harry aludt a másikon meg Zayn és Perrie. Niall és Barbi a szőnyegen. Keveslettem a létszámot, úgyhogy riadtan szaladtam le az emeletről. Lent sehol senki. Visszabattyogtam és a szobámba benyitottam óvatosan. Bent az ágyamban Louis és El összebújva, Dani és Liam szintén, így volt vagy 30 centi távolság köztük. Mi meg persze együtt nyomorogtunk. A legdurvább akkor is az volt, hogy nem csak Harry, Zayn is átkarolta a derekamat. Azt hiszem, ezt inkább megtartom magamnak. Kimentem a ház elé az újságért és bevittem magammal. Leültem a kanapéra és megdöbbenve olvastam. Rólam volt szó. "Az angyali külső egy igazi kisördögöt rejt. Diana Lindenberg, az 1D szépfiúja, Harry Styles barátnője megindult azon a bizonyos lejtőn. Twitter-háborúba keveredik, verekszik és nem egészen konzervatív módon tölti idejét nyilvánosság előtt a barátjával..." Ez most komoly? Leírták a tegnapi nap eseményeit. És ki volt az a nindzsa, aki fél pillanat alatt lefotózta, ahogy enyelgünk a sarokban? Mert ahogy kattant a kapcsoló, Harry rögtön letett, én pedig már gomboltam is össze az ingét. A kép olyan volt, akár egy hormonoktól csöpögő, túlfűtött videoklip jelenet. Lábaim körbefonva Harry derekán, az ő kezei a fenekemen, hátam a falhoz simul, a fejemet pedig szintén a falnak döntöm, hogy Haz a nyakamhoz férjen, ami a képen sikerült is neki. Az újságot dühösen ledobtam a dohányzó asztalra és hisztisen rácsaptam a kanapéra. Amióta Harry barátnője vagyok, rengeteget változtam. Előtte egy visszahúzódó, csendes lány voltam. Most pedig? A viselkedésemről cikkeznek egy újságban. Harry-ért eldobtam volna azt, aki voltam? Talán. De ős sosem kért arra, hogy változzak. Úgy látszik, ez magától történt. Lehet, hogy itt is volt az ideje. A nagy számmal megvédhetem magam. Kiderült tegnap este, hogy meg tudom védeni azt is, ami az enyém, illetve inkább, azt, aki az enyém. A kis jelenetünkre a sarokban nincs magyarázat, az semmilyen tekintetben sem hasznos, egyszerűen akkor és ott jó volt. Gondolatmenetemből a lépcső nyikordulása rántott vissza. Odakaptam a pillantásomat, és mosolyra görbültek ajkaim. Harry igyekezett lefelé, kócos hajjal, egyetlen szál bokszerben, ásítozva. Úgy rohantam oda hozzá, mintha már egy hete nem láttuk volna egymást. Szabályosan ráugrottam, ő pedig annak ellenére, hogy a percekben ébredt fel, elkapott.
- Mi történt veled?- érdeklődött furcsán nézve rám.
- Velem? Inkább velünk!- mondtam, majd megfogva kezét a kanapéhoz húztam, ahová leült. Helyet foglaltam mellette és a kezébe nyomtam az újságot. Ajkába harapva koncentrált az olvasott sorokra. Mikor a végére ért, szemöldök ráncolva elkezdte újból. Úgy tűnik nem fogta fel elsőre.
- Ez...hogyan, vagy mikor...és nem értem!- dadogta.
- A képet én sem értem. Alig volt egy pillanat.- értetlenkedtem. Elfeküdtem a kanapén és fejemet Harry ölébe hajtottam. Ujjai a hajammal kezdtek játszani.
- Most mi lesz?- kérdeztem nagyra nyílt szemekkel.
- Mi lenne? Nem lesz semmi. Esetleg óvatosabbak leszünk ezentúl, hogy hol esünk egymásnak.- kacsintott mosolyogva rám. Felültem egy csók reményében. Nos, minden esetre csókot azt kaptam, csak közben egyik keze a felsőmön keresztül a mellemre csúszott, mire belenevettem a csókba. Mikor ajkaink elváltak, komolyan pillantottam rá.
- Kérdezni szeretnék valamit!- mondtam.
- Hajrá, kérdezz csak!- felelte. Arckifejezése kicsit megszilárdult. Valami rosszra számított.
- Szerinted sokat változtam?- kérdeztem.
- Mióta?- vonta össze szemöldökét.
- Amióta együtt vagyunk.- adtam meg a választ.
- Nem változtál sokat. Az a kicsi pedig a javadra vált.- karolta át a derekamat, nehogy lebillenjek az öléből. Másik karját is a derekamra fonta, így még közelebb húzva magához. Mélyen belebámultam zöld íriszeibe. Az érintései, az illata, a pillantása, a nevetése, a hangja, az apró gesztusai. Minden. Vagyis ő. A tökéletesség számomra. Néha olyan jó, ahogy ülök az ölébe és nézem. Az agyam még nem teljesen fogadta be, hogy egy ilyen gyönyörű férfi a barátom, pedig már tart egy ideje a kapcsolatunk. Hüvelykujjával lágyan végigsimított az ajkaimon, majd tenyerei közé fogva az arcom egy gyengéd csókba vont.
- Jaj, de kis édesek!- olvadozott valaki. A hangja alapján El volt az az illető. Ahogy ajkaink elváltak, úgy hajoltam, hogy lássam, ki áll a lépcső előtt. És a sejtésem bebizonyosodott, ugyanis El és Louis voltak ott.
- Mennyire emlékeztek?- kérdezte Louis.
- Én momentán nem sok mindenre. Az az utolsó, mikor abban a bokszban ültünk, Barbi leejtette az apróját és bekúszott érte az asztal alá.- felelte Harry kaján vigyorral az arcán.
- Ja, az jó show volt!- nyalta meg az ajkát Louis, mi pedig hitetlenül összenéztünk El-el, majd karon csaptuk a srácokat. Ez a mozdulat egyébként csak ismétlés volt. Tegnap este a hasonló reakciójukért is kaptak egy ilyet.
- Ti nők szörnyen féltékenyek vagytok! Ez a DNS-etekbe van kódolva?- kérdezte röhögve Harry.
- Veletek, férfiakkal ellentétben mi hűségesek vagyunk. Tisztelet a kivételeknek mindkét oldalon.
- Most miért? Én hűséges vagyok!- értetlenkedett Louis.
- Ezer szerencséd!- nevetett El. Én meg még magamban fortyogtam ezen a hűségességi témán. Harry nem száz százalékosan hűséges. Tény, hogy azt hitte, megcsaltam, de azért egy csók és egy éjszaka közt van különbség. Szeretnék ezen túllépni és elfelejteni, de néha álmomban is hallom azt a mondatot "Lefeküdtem Kendall Jenner-el és jobban élveztem, mint veled bármikor!"
Ráadásul az sem segíti elő a továbblépést, hogy tegnap a csaj csak úgy megjelent, leplezetlenül flörtölt Harry-vel, aztán közölte velem, hogy Harry fogja még keresni a szolgáltatásaiért. Honnan tudhatom, hogy tévedett? Meg kellene bíznom a barátomban, de olyan nehéz! Bárkit megkaphat, akit csak akar! Kendall is belement a kis játékba rögtön, mikor Haz bosszút akart állni rajtam. És az is biztos, hogy egyetlen szavába kerülne és Kendall újra széttenné neki a lábát, már csak azért, hogy engem idegesítsen. Igyekeztem eltérni ezektől a gondolatoktól, ugyanis nehezen palástolom őket, így kiülne az arcomra a hangulatom és most egyáltalán nincs kedvem magyarázkodni. Mire mindenki felébredt, elég késő délután volt. Ha úgy nézzük, együtt vacsiztunk, majd lassacskán mindenki lelépett. Anne és Robin hamarosan hazaértek.
- Tessék, ahogy megígértem, itt a Saint Laurent kabátod. Elhoztam a tisztítóból hazafelé!- adta oda a becsomagolt darabot Anne a fiának.
- Köszönöm!- nyomott egy puszit Haz édesanyja arcára. Váltottam pár szót a felnőttekkel, majd felmentem a szobámba és az ágyamra hevertem. Előkaptam a mobilomat és írni kezdtem Olinak. Számon kértem, amiért nem köszöntött fel. Annyit válaszolt, hogy megtiltották neki. Ja, Gondolom Harry volt olyan drága... Ezután írtam a lányoknak és természetesen Louisnak. A hasamat fogva nevettem, mikor Haz belépett a szobába.
- Jöttem köszönni!- közölte.
- Hová mész?- érdeklődtem.
- Eagles koncertre. Nem mondtam meg?- ráncolta a szemöldökét.
- Nem, az valahogy kimaradt.- feleltem.
- Hát, akkor most szólok.- vonta meg a vállát.
- Jó szórakozást!- mosolyogtam.
- Kendall is ott lesz!- bukott ki belőle az infó. Mosolyom mintha vicsorrá változott volna.
- Akkor neki is jó szórakozást!- tettem hozzá grimaszolva. Nyomott a homlokomra egy puszit, majd kisétált az ajtón. Dobtam egy helyzetjelentést Louis-nak és El-nek. Ilyen témákban ők a fő pártfogóim. Lenéztem a konyhába egy kis nasi után. Ott találtam Robin-t, fejjel a hűtőben.
- Na, mit eszünk?- kérdeztem mosolyogva.
- Jézus, Diana! De megijesztettél!- kapott a szívéhez.
- Ne haragudj!- nevettem. A kezembe nyomott egy tejszeletet, majd leültünk a kanapéra. Csendben majszoltunk.
- Tudod hová ment Harry?- fordultam felé.
- Hová?- kérdezte.
- Koncertre. És Kendall is ott lesz!- feleltem a név kiejtése közben fintorogva.
- Azért ennyire féltékeny ne légy! Harry-nek vannak lány barátai is.
- Azzal a csajjal csalt meg, mikor azt hitte, hogy félreléptem.- tettem hozzá.
- Az ég óvjon!- felelte. Nagyon megnyugtatott. Most mit csináljak? Tegyek valamit, vagy bízzak meg benne vakon? Úgy tűnik, muszáj leszek a második lehetőséget választani. Szeretem és nem haragítom magamra azzal, hogy bizalmatlankodom. Úgy döntöttem, hogy egy hatalmas zuhany után aludni megyek. Nos, a megvalósítás félig sikerült csak, ugyanis a zuhannyal nem voltak gondok, az alvással viszont annál több. Jobbra fordulva nem volt jó, átfordultam balra, úgy nyomtam a karomat. Egy fél fordulattal hátra vágódtam és bámultam a plafont. Utána hasra feküdtem, de az sem volt az igazi. Harry nélkül nem ugyan olyan aludni. Ha érzem izmos karjait a derekam köré fonódni, vagy mellkasát a hátamhoz simulni, mikor kis kifli-nagy kifli pózban alszunk, akkor minden rendben van és könnyen jön az álom. De nélküle, szörnyű. Hajnalban kimentem inni egy bögre kakaót. Még mindig nem aludtam egy szemhunyásnyit sem. A cikázó gondolatok a fejemben nem hagytak nyugodni. "Vajon kivel van?", "Mit csinál?", "Jól érzi magát nélkülem?", "Kendall közeledik felé?" 
A konyhapulton ülve kiittam az utolsó kortyot, majd a mosogatógépbe raktam a bögrémet. Elindultam visszafelé és a lépcső melletti tükörnél megláttam magam. Juj, komoly voltam. A hajam szénakazal módjára állt a fejemen a rengeteg forgolódástól, a szemeim karikásak voltak az alváshiány miatt, ráadásul a pizsiként használt pólóm a combom közepéig leért, így úgy néztem ki, mint aki alulról egy szál semmiben van. Az utolsó lépcsőfokra léptem pont, mikor a bejárati ajtó kicsapódott és Harry jött be rajta dühösen. Mikor meglátott, arcvonásai megenyhültek. Ahogy megölelt, megéreztem, hogy bőre jéghideg. Ekkor tűnt csak fel, hogy nincs rajta kabát.
- Fent a szobámban elmeséled?- kérdeztem. Bólintott, majd jéggé dermedt ujjait az enyémekre kulcsolta és megtettük a maradék utat a szobáig. Bent leültünk az ágyra. Saját kezeimmel igyekeztem melegíteni az övéit.
- Az egész úgy kezdődött, hogy a koncerten volt két szünet. A második szünetkor Kathy elkérte a kabátomat, hogy ki tudjon menni a kocsijához, mert valamit kint hagyott. Odaadtam neki, és ahogy lelépett, Kendall rám mászott, elkezdett ölelgetni, meg minden. Próbáltam magamról levakarni, de mikor szájon csókolt, elpattant az a bizonyos húr és úgy döntöttem, hazajövök. Majdnem egy órát kerestem a kocsit a parkolóba, mert valami parkolós srác hülyén parkolta le. A kabátom nélkül elég hideg volt. Aztán a társaságból egy csajt haza kellett vinnem, mert időre otthon kellett lennie. De ő meg elég részeg volt, úgyhogy lehúzott ablakkal jöttem nagyjából másfél órát, mert navigálni sem nagyon tudott. Az egészben az a legnagyobb szívás, hogy a csaj két saroknyira lakik innen, ergo útba esik.
- Tudod, igazán jól esik, hogy faképnél hagytad Kendall-t.- mosolyodtam el. Nyomtam egy lágy csókot az ajkaira, majd felkúsztam a párnákig. Haz lerúgta a csizmáját, majd mászott utánam.
- És azt tudod, hogy ha leveszed a ruháidat és betakarózol, gyorsabban felmelegszel?- vigyorogtam rá. Átvette az idétlen vigyoromat, ami persze neki elképesztően édesen állt és elkezdte gombolni az ingét, én pedig a lényegre tapintottam, szó szerint, miközben a nadrággombjával szórakoztam. Levetkőztettem, majd bele kellett törődnöm, hogy bizony most én jövök. Hagytam, hogy eltávolítsa azt a kemény két ruhadarabomat, majd összebújva aludtunk. És igazam lett. Harry percek múlva már cseppet sem fázott.