#35 Látogató

Anne szólítására keltem fel. Harry már valószínűleg felkelt, mert nem volt a szobában. Valaki keresett. A takarót a karjaim alá szorítva lehajoltam a ruháimért és miután Anne kiment, gyorsan felöltöztem. Lesiettem a lépcsőn és a kanapén egy lány ült. Nagyjából olyan idősnek tűnt, mint én, esetleg egy-két évvel fiatalabb. Az arcvonásai nagyon régről ismerősek voltak kicsit, de nem tudtam volna megmondani, hogy ki ez. Harry mellém sétált és átkarolva váltottunk egy gyors csókot. A lány felállt, majd könnyes szemmel a nyakamba ugrott.
- Diana! Közel 14 éve nem láttuk egymást!- zokogta.
- Nem áll szándékomban elkeseríteni, de ismerjük egymást?- tettem fel zavartan a kérdést.
- Ó persze, kicsik voltunk, mikor utoljára találkoztunk. A nevem Hailey Lindenberg, unokatestvérek vagyunk.- felelte. Elképedve néztem rá. Hogy talált rám?
- Azt hiszem, van mit megbeszélnetek. Mi magatokra is hagyunk!- ajánlotta Anne. Harry ellenségesen méregette Hailey-t. Neki gyanús volt a sztori.
- Haz, menj nyugodtan!- mosolyodtam el. Ugyan mi történhetne? Biztos nem készül megölni. Mikor a barátom morogva felkoslatott az emeletre, végleg kettesben maradtam az állítólagos unokatesómmal.
- Az apám a te apukád öccse volt. Mikor az a szörnyűség történt, apu magunkhoz akart venni téged, de az anyám nem engedte. Hetekig ment ezen a vita, majd apu közölte, hogy elválnak. Nem volt választásom, anyu követelt engem. Apu azt mondta, hogy akkor majd ő egyedül nevel téged, de addigra már valaki magához vett.- mesélte.
- Nos, igen Anne és Des az életemet mentették meg.- bólogattam.
- Mivel még nagyon kicsi voltam, ezért miután nem találkoztunk többet, elfelejtkeztem rólad, ugyanis anyu nem mesélt semmit sem.- sajnálkozott. Nem volt rá oka, én sem tudtam eddig semmit a rokonaimról.
- És hogyan jött az ötlet, hogy megkeress?- érdeklődtem kicsit feloldódva.
- A napokban pakolásztam a házunkban és a nappaliban egy könyvből kiesett egy fénykép. Megkérdeztem anyut, hogy kivel vagyok rajta és elmondta, hogy veled.- mosolygott.
- Értem. Kár, hogy nem találtad meg hamarabb.- feleltem. Aranyos lánynak tűnik.
- Én is sajnálom. Azt hiszem, most ideje mennem. Beszélünk valamikor?- kérdezte. Telefonszámot cseréltünk, majd kikísértem az ajtóig. Ahogy becsuktam az ajtót mögötte és megfordultam, Harry-vel találtam magam szemben.
- Baby, valami nincs rendben ezzel a csajjal!- közölte.
- Nekem normálisnak tűnt, de ígérem odafigyelek majd rá!- néztem mélyen a szemébe. Anne is lejött hozzánk.
- Hailey már el is ment?- kérdezte, miközben a konyha felé haladt.
- Igen, de mondtam neki, hogy majd később találkozhatnánk.- feleltem.
- Hívd át holnap ebédre!- ajánlotta. Bólintottam egyet.
- Szerintem ma meg bemutatom El-nek és Dani-nek, ha ráérnek.- töprengtem.
- Megyek én is veletek!- közölte Haz.
- Ahogy gondolod, édes!- motyogtam halvány mosollyal az arcomon. Elvigyorodott, majd megcsókolt. Jó hosszú, szenvedélyes csók lett. Anne megköszörülte a torkát, jelezve, hogy nem ez a legmegfelelőbb idő, és társaság arra, hogy egymásnak essünk. Jó fej szülő, fiatalos, meg laza, de megértem, ha az néha kicsit sok neki, mikor az általa nevelt két gyerek falja egymást. Egy-egy gyors csókért nem szól be, de mikor ennyire belemerülünk a dolgokba, akkor bizony kifejezi, hogy nem kíván tanúja lenni az esetnek. Elhúzódtunk egymástól, én meg vörös arccal, kínosan mosolyogtam, majd elindultam a szobám felé. Harry természetesen azonnal a nyomomban volt. Bementünk a szobámban, ezúttal már együtt én pedig az ágyra vágtam magam. Haz felém támaszkodott, én meg játékosan eltoltam magamtól a mellkasánál fogva. Morgott egyet, majd csuklóimat összefogta a fejem fölött.
- Csókolj meg!- kérte. Olyan édesen mondta ezt a rövid mondatot. Mégsem tettem, amire kért.
- Nem!- tiltakoztam mosolyogva.
- Az előbb is megcsókoltál odalent!- reménykedett. Hiába.
- Az az előbb volt. Most nem foglak megcsókolni.- közöltem. Sunyi mosoly suhant át arcán, majd megragadta az éjjeli szekrényen hagyott fejpántját. A sötétzöld anyaggal a csuklómat az ágy rácsos támlájához kötözte. Próbáltam kibújtatni belőle a csuklómat, de esélytelen, túl erős volt a kötés.
- Most pedig. Élvezd a kínzást, hercegnőm!- motyogta a nyakamba, majd csókokkal hintette be a bőrömet. Csípőmet emelgetve próbáltam szabadulni, de minden hiába. Harry tudja, hogyan vegye kezébe az irányítást.
- Milyen kis virgonc valaki! Többet akarsz?- kérdezte, szemében vadul égett a vágy. Fogait a bőrömbe mélyesztette és hagyott rajta pár harapást. Mivel továbbra sem maradtam nyugton, dünnyögve a csípőmre ült, így ágyékunk összesimult. Ajkamba harapva tűrtem a kínzást, bár a fél vesémet odaadtam volna, hogy megérinthessem. A telefonom megcsörrent az éjjeliszekrényen. Harry felvette, mintha csak tök természetes lenne és beleszólt.
- Á, Szia El! Nem, nem tudom most adni. kicsit, hogy úgy mondjam, le van kötve- vigyorgott rám. Gonosz kis seggfej. Na jó, attól még imádom.- Üzensz neki esetleg valamit? Á, rendben, azt mondja a 9 megfelel. Én is ott leszek, oké, akkor majd ott. Szia!- tette le a telefont.
- Mi lesz jó 9-kor?- érdeklődtem.
- El, Dani, Te, az unokatesód és én. Starbucks.- adta meg az infókat.
- Beszélnem kéne Hailey-vel...- néztem rá kiskutya szemekkel.
- Édes vagy, mikor így nézel, de nem hatsz meg!- hajolt közel hozzám. Orrunk szinte már összeért. Ajka után kaptam és megcsókoltam. Amennyire csak tudtam utána hajoltam.
- Hm, mégis csak meghatottál!- mondta, majd eloldozott. Karjaimmal rögtön átöleltem testét, majd körmeimmel végigszántottam hátán.
- Ennyire vadulsz tőle, ha megkötözlek?- vigyorgott rám perverzen.
- Fogd be, Styles!- mondtam komolyan, de elnevettem magam. Felkúsztam a párnákig, majd Haz jött utánam és magához ölelt. Elvettem a telefonomat és tárcsáztam Hailey-t.
- Szia, azt akartam kérdezni, hogy nincs-e kedved eljönni ma velem, két barátnőmmel, meg persze a barátommal kávézni a starbucksba?- kérdeztem, közben halkan kuncogtam, ahogy Harry a nyakamat puszilgatta.
- De, semmi akadálya! Mikor?- kérdezett vissza.
- 9 körül ott találkoznánk.- feleltem. Mindent megbeszéltünk, majd letettem.
- Szörnyű vagy, Harold! Tőled még telefonálni sem lehet!- dorgáltam, persze mosolyogva.
- Szeretem, ha a figyelmed egy része az enyém!- dugta homlokát a nyakam hajlatába.
- A figyelmem nagy része mindig a tiéd!- mosolyogtam rá, majd egy lágy csók után kicsomagoltam magam az öleléséből.