II/13 Ellenállhatatlan

A zárt ajtó ellenére Harry nem hagyott nyugtot nekem. Eleinte ordítva, szitkozódva püfölte az ajtót. Fél óra múlva már meggyötört, alig hallható hangon könyörgött. Úgy döntöttem, eleget szenvedtünk mindketten. Letettem a könyvemet, erre az estére véglegesen és az ajtóhoz sétáltam. Sóhajtva megnéztem közelről, milyen szép ábrázata van a fának, majd a kulcs után nyúlva kinyitottam. Arra számítottam, hogy Harry majd felpattan az ajtó elől és ordítani kezd velem, de újra meglepett. A földön ülve átölelte a lábaimat és nyomott egy puszit a csupasz térdhajlatomba. Letérdeltem mellé, majd fejem a mellkasára hajtottam és elfeküdtem mellette. Egyik tenyerét az ajkamhoz emeltem és minden egyes ujjpárnáját megpusziltam. A hátamra fordultam és fejem az ölében pihentettem.
- Harry!- szólaltam meg hosszú csend után. Egy tincsemet tekergette éppen az ujja köré.
- Igen, szerelmem?- nézett mélyen a szemembe.
- Miért fetrengünk a folyosón?- nevettem el magam. Felnevetett, majd megemelte a fejem, hogy megcsókolhasson. Mosolya elhalványult, majd elővette a zsebéből a gyűrűmet.
- Vedd fel, és soha többé ne húzd le az ujjadról!-kérte. Hangja szomorkásan csengett. Elvettem tőle és visszahelyeztem a helyére.
- Nem veszem le többé!- mosolyogtam rá óvatosan. Felállt, velem a karjaiban, majd bevitt a fürdőszobába és leültetett a kád szélére. Engedett egy hatalmas kád kellemes illatú és hőfokú vizet. A tükör elől elvett egy hajgumit és felkontyolta a hajamat, majd elkezdett vetkőztetni. Semmi erotikus nem volt az érintésében, egyszerűen sütött belőle a gondoskodásvágy. Levetkőztettem én is őt. Ruha nélkül álltunk egymás előtt. Mutatóujjam ujjpercét végighúztam a kulcscsontjától egészen a köldökéig.
- Olyan vagy, mint egy angyal!- suttogtam. Felnéztem a gyönyörű szempárba. Hitetlen mosolyra húzódtak ajkai. Homlokát az enyémnek döntötte. Egyszerűen elvarázsolt minden egyes mozdulata. Lágy csókot lehelt ajkaimra, majd hátat fordított és beleült a kádba. Bűvölten figyeltem, ahogy a hátizmai összehúzódnak, ahogy mozog. Felém nyújtotta a kezét, én pedig beszálltam hozzá. Hosszú lábai között ültem, mellkasa a hátamnak simult, a fejem hátrahanyatlott, így a vállán pihent.
- Szokatlanul csendben vagy.- jegyeztem meg.
- Magamban mérlegelem, mennyi szörnyűséget mondtam és milyen sok okod van, amiért nemet mondhatnál.- közölte. Miért, Harry? Áruld el, miért kínzod magad?
- Harry, szerelmem, figyelj ide! Hallgass végig! Először egyet értettem veled, hogy elsiettük a döntést, de aztán rájöttem, hogy nem. Tökéletesen időben döntöttünk. Másodszor, neked pedig lett volna sok okod, amiért ne kértél volna meg. A reggelen, mikor elmentem New York-ba, egy életre megtanultam milyen sokat jelentesz nekem. Szóval kérlek, ne okozz magadnak fájdalmat ezekkel a gondolatokkal!- könyörögtem. Apró mosoly kúszott az arcára. Nyomott egy puszit az arcomra, majd tenyerébe csorgatott a tusfürdőmből és elkezdte szétkenni azt a testemen.

Az érzéki fürdőnk után a szobában heverésztünk. Kezem a korgó gyomromra kaptam. Mikor is ettem utoljára? Ja, délben. Az már régen volt.
- Éhes vagy?- mosolygott rám Harry. Rád éhezem igazán!
- Farkas éhes!- feleltem sejtelmes arckifejezéssel.
- Mit ennél?- érdeklődött. Téged.
- Uhm, nem tudom.- biccentettem oldalra a fejem.
- Akkor öltözz, kitalálunk valamit!- puszilta meg az orrom és kimászott az ágyból öltözni. Követtem én is. De vajon hol találunk nyitva kajáldát 11 után? Harry biztos ismer egyet. Még mindig halvány lila gőzöm sem volt arról, hogy hová készülünk, mikor beültem mellé a kocsiba. Nagyjából 20 perc kocsikázás után megállt egy pékség előtt. Annyira ismerős volt a környezet. Mikor beléptünk és az egyik hölgy kiszaladt a pult mögül üdvözölni Harry-t, leesett, hová hozott. A pékség, ahol dolgozott régebben. Váltottak néhány szót, én pedig zavartan ácsorogtam. Harry figyelmes, így beszélgetés közben közelebb vont magához és nyomott egy puszit az arcomra.
- A húgocskádat köszönthetjük ma este itt veled?- kérdezte kedvesen mosolyogva az idősebb hölgy. Ennyire nem egyértelmű?
- Az igazat megvallva...-kezdtem szabadkozni.
- Igazából a menyasszonyom.- szólt közbe Harry. Arcát beragyogta büszke vigyora. Az asszony magához vont, megölelgetett és megkért, hogy vigyázzak a vőlegényemre. Hát, általában a férfiak feladata a védelem, de egye fene, belementem. Amúgy is én az a fajta lány vagyok, aki ha kell, bárkinek nekimegy a barátja védelmében. Attól a boszorka ribanctól sem rettentem meg, aki unokatestvér címszó alatt befurakodott az életembe, hogy elvegyen mindent, ami fontos.
- Na, mit ennél?- dörgölte orrát a nyakhajlatomba Harry. Szégyenlősen elmosolyodtam.
- Nézelődöm.- nyomta egy puszit az arcára, majd kiburkolóztam az öleléséből és magukra hagytam beszélgetni őket. A késői időpont ellenére a kirakat tele volt töménytelen mennyiségű pékárúval. Kiszemeltem magamnak egy pizzát, ami nagyon jól nézett ki. Harry mellém lépett és ő is választott, majd fizetett és a pékségben dolgozó idős hölgyek bánatára elbúcsúztunk. Édes vőlegényem tovább titkolózott előttem, mikor az ellenkező irányba fordult. Hamarosan egy eléggé elhagyatott részhez értünk. Haz leállította a motort és kiszállt, majd kinyitotta felőlem az ajtót. Értetlenül sétáltam utána a kocsi elé. Megfogta a derekam és felültetett a motorháztetőre, majd ő is felült. Hátradőlt a szélvédőre és magához húzott, így tettük meg a késői nassolásunkat. Dideregni kezdtem a vékony felsőmben, mire levette a dzsekijét és rám adta. Halkan beszélgettünk, bámulva a csillagos eget.
- Tudod, mikor még nem voltunk együtt, azt hittem jól ismerlek, de azóta folyton megdöbbentesz. Sosem hittem volna, hogy van egy ennyire romantikus oldalad is.- mosolyogva pillantottam rá.
- Azért nem hitted, mert nincs is. Csakis azért csináltam ezt, hogy ágyba vihesselek.- hangjából csengett a játékosság. Természetesen csak viccel.
- Kevesebbel is elérnéd ugyanezt a hatást.- nevettem.
- Na akkor indíts asszony vissza a kocsiba!- játékosan morogva csípett a combomba.
- Nem fogok lefeküdni veled a kocsidban!- tettettem felháborodást.
- A saját kocsidban szeretnél inkább?- kérdezett vissza  pimaszul. Mellkasára csaptam. Elkapta a csuklómat és magára rántott.
- Nekem itt is jó, bár kicsit hideg van.- suttogta az ajkaim közé. Hagytam, hogy ajkai birtoklón tapadjanak hozzám, majd lepattantam a motorháztetőről és beültem a kocsiba. Harry zavartan követett.
- Gyerünk haza!- nyögtem ki halkan. Ereimben hirtelen felforrt véremmel nehezen bírtam. A gondolat, hogy a külvárosban, egy kocsi tetején szeretkezzek a leendő férjemmel, több volt, mint izgató. Ő pedig tökéletesen kihallotta a ki nem mondott ígéreteket a hanglejtésemből.
- Máris otthon vagyunk!- felelte és a gázra taposott. Ahhoz képest, hogy néhány pillanattal ezelőtt még meg tudtam volna fagyni, most elönt a víz. Persze nem egy drasztikus klímaváltáson vagyunk túl, egyszerűen Harry Styles szokás szerint magát adta, amivel minden kis idegvégződésemet szólította. Megszokhatom ezt valaha?