II/12 Bizonytalan

Elmúlt már este kilenc is, mi pedig a nappaliban a kanapén ülve beszélgettünk.
- Sok mindenkit akarunk meghívni?- kérdezte.
- Konkrétan nekem rajtatok kívül nincs senkim, úgyhogy ez rajtad múlik.- mosolyogtam fel rá.
- Vannak rokonaid, csak eltaszítod őket magadtól.- motyogta. Fejemet felemeltem a mellkasáról.
- Most engem bírálsz?- vontam kérdőre.
- Nem bírállak. Csak nem értem, miért nem akarsz hallani a rokonaidról.- csóválta a fejét. Felálltam mellőle.
- Eláruljam? Mert magamra hagytak, mikor szükségem lett volna rájuk!- feleltem, könnyeimet keményen visszaszorítva.
- Nagyon haragtartó vagy.- dünnyögte.
- Bocs. Remélem jól meggondoltad!- nyújtottam elé a kezemet a gyűrűvel az ujjamon.
- Kezdek rájönni, hogy talán elhamarkodott döntés volt. És ez beadta a kegyelemdöfést. Mielőtt elbőgtem volna magam, lerántottam az ujjamról a meseszép ékszert és a tenyerébe ejtettem. Megacéloztam magam, hogy ne remegjen a hangom.
- Akkor mérlegelj kicsit!- ajánlottam szilárd meggyőződéssel, majd felkaptam a dzsekimet és kisétáltam a lakásból. Az esti szél csípte az arcomat, de nem foglalkoztam vele. Könnyeim eleredtek, miközben szaladtam keresztül az úton. Egy kocsi majdnem elütött. Dühösen csaptam rá a motorháztetőre.
- Rajzoltad a jogsid? Nyisd már ki a szemed, ember!- ordítottam. Egy fiatal srác ugrott ki a kocsiból. Leheletén érzett egy kis ital, de nem volt részeg. Elkapta a csuklómat és erősen szorítani kezdte.
- Velem ne ordibálj, kis picsa! Mi a lószarért rohangálsz az úton? Már bánom, hogy lefékeztem. Az ilyen rossz lotyók teszik tönkre a világot!- kiáltott rám. A következő pillanatban Harry állt meg mellettünk, aki valószínűleg utánam indult eredetileg. Messziről felmérhette a helyzetet, mert rögtön megütötte a srácot.
- Hozzá ne érj, mert leszakítom tőből a karod és agyonverlek vele!- figyelmeztette halkan, de tekintélyt parancsolóan a fiatalabb srácot, aki elengedett, hogy minden figyelmét a barátomnak szentelje. Elkezdtek ordibálni, én meg csak az orrnyergemet dörzsöltem. A srác pénztárcája kiesett a zsebéből és amikor felvettem, láttam az iratait. Matthew Lindenberg. Ez rokon?
- Harry! Ne üsd meg!- kértem, mire leeresztette az ökölbe szorított kezét és mindketten felém fordultak.
- Hagyod, hogy leállítson a lotyód?- röhögte Matt.
- Minden rokonodat lotyózod?- vigyorogtam rá, mire lefagyott a mosoly az arcomról.
- Lindenberg vagy?- tátotta el a száját.
- Az.- feleltem. Nem vagyok túl büszke rá.- A szüleim meghaltak.- tettem hozzá, nem tudom miért.
- Az apád a nagybátyám. Illetve csak lett volna. Sajnálom.- jegyezte meg. Úgy látszik, már nem tart lotyónak.
- Hailey a tesód?- kérdeztem vonakodva.
- A féltesóm, de utálom, mint a szart! Örülök, hogy lesittelik.- vigyorgott. Azt hiszem, jó fej srác.
- Ne haragudj az ordításért.- néztem mélyen a szemébe. Elmosolyodott, majd ő is bocsánatot kért. Elérhetőséget cseréltünk, majd a kocsijába pattanva elhúzott.
- Nem kell megvédened!- morogtam Harry-nek.
- A taknyos unokatestvéreddel sem tudsz elbánni.- röhögött fel.
- Ne nevezd taknyosnak!- ripakodtam rá. Bosszúsan megrándult a felső ajka.
- Ő az egyetlen rokonom, akit szívesen látnék az esküvőn.- közöltem.
- Ne siess annyira előre ezzel. Az egész kérdéses.- felelte ridegen. Újra sírni volt kedvem, de inkább szó nélkül kikerültem és visszamentem a házba. Lelöktem a dzsekimet a kanapéra és beviharzottam az egyik vendégszobába, hogy megágyazzak ott magamnak. Nem várhatja el, hogy másnál fogok aludni. Ebbe a kibaszott közös lakásba öltem a modellsulis ösztöndíjamat meg az első nagyobb tételű fizetésemet, a kettő együtt szinte a felét kitette a ház árának. Jogom van itt lenni, amikor akarom. Az ágy mellett lerúgtam a cipőmet és mezítláb sétáltam át a szobánkba valami könyvért. Rengeteg olyan könyv van a polcon, amit még nem olvastam. Kiszemeltem magamnak az Ötven árnyalat trilógia első részét, a Szürke ötven árnyalatát. Ruhástól bemásztam az ágyba és olvasni kezdtem. Teljesen magával ragadott a történet. Ez a totálisan elcseszett férfi csodás! Éppen egy szexuálisan túlfűtött jelenet közepét olvastam ajkamba harapva, mikor Harry trappolt be a szobába. Nem zavartatta magát, kibújt a cipőjéből és mellém fekve fejét a mellemre hajtotta és nézte, mit olvasok.
- Harold, kifelé!- szóltam rá csendben. Szavaimból sütött az ellentét. Azt mondtam, hagyjon magamra, de azt akartam, hogy velem maradjon. Azt érzékeltettem, hogy nem vágyom a közelségére, de igazából mást sem szerettem volna, csak hogy most maga alá gyűrjön, ahogy Christian szokta Ana-t.
- Nem! A menyasszonyom vagy. Ha rád fekve akarok aludni, akkor megtehetem.- jelentette ki, majd ásított egyet.
- A menyasszonyod? Azt hittem, visszavontad az elhamarkodott döntést.- vetettem oda. Ízlelje csak az epeízű keserűséget, amit ő okozott nekem.
- Nem vontam vissza, nem elhamarkodott és a menyasszonyom vagy.- felelt. Kínomban elmosolyodtam.
- Te magad mondtad, hogy elhamarkodtad. Menj csak, aludj az üres ágyunkban és reggelre döntsd el, mit akarsz!- toltam el magamtól. Morgolódott csendben. Azt hittem, hogy végre azt teszi, amit kérek, de nagyon megdöbbentett, mikor kikapta a kezemből a könyvet, letette az éjjeliszekrényre, hogy tudjam majd, hol tartottam és megfordult. Csípőjével a matrachoz szögezett. Egyik kezébe fogta a csuklóimat a fejem fölött. Ajka a nyakamra tapadt és keményen megszívott. Gondolataim a könyv körül kavarogtak, ezért rossz név csúszott ki a számon.
- Ó, Christian!- nyögtem fel. Ajka megmerevedett a nyakamon. Elhúzta tőlem a fejét. Belemarkolt a hajamba és oldalra rántotta a fejem. A fejbőröm égett a fájdalomtól.
- Mi a nevem?- morogta.
- Harry.- nyöszörögtem.
- Nem hallom!- fújtatott
- Harry!- feleltem határozottan.
- Akkor most már tudod, mit kell ordítanod!- nyomta nekem keményebben a csípőjét. Nagy nehezen kirángattam a karomat a szorításából. Vállaiba kapaszkodva toltam el magamtól.
- Hagyj békén, Harry!- szóltam keményen és kimásztam alóla. A könyvemmel átrohantam a közös szobánkba és magamra zártam az ajtaját. Semmi kedvem egy teljesen durva, érzéketlen Harry-hez. Lehet, hogy nem ő volt meggondolatlan a kérdéssel, hanem én a válasszal. Akarom én ezt egy életen át? Egyáltalán kibírom mellette egész életemben, ha így viselkedik? Fogalmam sincs. De ezt most nem akarom végiggondolni. Hosszú még az éjszaka és tuti nem fogok sokat aludni.