II/11 Különleges ebéd

A könyörtelen, érzelemmentes dugás utáni beszélgetés már lassan egy hete volt, azóta nem is esett szó a házasságról. Egy oldalról elszomorít, a másikról viszont megnyugtat. Szeretem Harry-t. Ha holnap elém állna a barátainkkal, a szüleivel, meg egy pappal, hogy menjek hozzá azonnal, gondolkodás nélkül megtenném. Egy kis félelem van bennem. A házasság komoly dolog. Mi pedig olyan fiatalok vagyunk. Mi van, ha Harry az egyik turné során meglát egy lányt, aki annyira megtetszik neki és elfelejti egyetlen óvatlan pillanatra, hogy házas? Belehalnék abba a fájdalomba és szégyenbe. Ez úgy tűnhet, hogy nem bízok benne. Nos, két félrelépés megkoptatja a legerősebb bizalmat is. Ha feltétel nélkül megbíznék benne, akkor túl naiv lennék. Most azonban ilyen hülye gondolatokra nincs időm, mert tizennégy személyre kell főznöm, ugyanis mindenki átugrik ma ebédre. Isteni szerencsém van Harry-vel, ugyanis teljesen otthonosan mozog a konyhában, így kisegít. Már éppen az utolsó fogást csináltam.
- Te olyan gyönyörű vagy!- ölelte át a derekamat Harry a hátam mögött állva. Vállamra támasztotta az állát, miközben mellkasa a hátamhoz simult.
- Édes vagy, Harold! De ha nem hagysz békén, a Yorkshire puding bánja!- vigyorogtam rá. Rögtön elengedett, majd megpördített, megcsókolt, utána hagyott "dolgozni". Mire mindenki megérkezett, tálaltam is.
- Csodásak az illatok! A fiam nagyon el fog kényelmesedni!- mosolygott Anne.
- Ne aggódj, teszek róla, hogy rendszeresen látogassa az edzőtermet!- feleltem, miközben leültem.- Remélem mindenkinek ízleni fog! Jó étvágyat!- mosolyogtam körbe. Beszélgetések kezdődtek és nekifogtunk az evésnek. Harry zavartan megköszörülte a torkát és felállt az asztaptól. Egy pillanatra mindenki őt figyelte. Nyelt egy nagyot és idegesen Louis-ra pillantott, aki kedvesen mosolyogva bólintott, hogy folytassa.
- Nos, azt akartam, hogy mind jelen legyetek, viszont most kicsit zavarban vagyok.- hebegte.
- Mit próbálsz mondani, Harry?- kérdezte ijedten Anne. Nem szólalt meg, csak elém sétált. Felállított a székről, mikor megcsörrent a telefonom. Marc keresett, fel kellett vennem.
- A kurva életbe!-füstölgött Louis. Ez pedig csak fokozódott, mikor közöltem, hogy azonnal indulnom kell fotózásra.
- Diana, várj!- kiáltott utánam Harry, mire visszafordultam. Az összes vendégünk minket nézett, mikor Harry elém lépett.
- Előbb mondd, hogy hozzám jössz!- ereszkedett térdre. A kezemet a szám elé kaptam meglepettségemben.
- Elkések.- suttogtam
- Ne kínozd, válaszolj már!- kiáltott oda nekem El. Nyelvet öltöttem rá, majd átöleltem Harry nyakát.
- Hozzád megyek!- suttogtam, mire hosszan megcsókolt, majd felhúzta ujjamra a meseszép eljegyzési gyűrűmet. Újra megcsókolt, közben felállt a földről.
- Menj, mert elkésel miattam!- csapott rá a fenekemre játékosan. Elnevettem magam és tettem, amit mondott. Larissa örült nekem. Elmesélte, hogy milyen jól kijönnek James-sel.
- Na és a te barátod hogy van?- érdeklődött a kávéjába kortyolva.
- Úgy érted, a vőlegényem?- vigyorogva dugtam a kezem az orra alá.
- Úristen!-sikított fel. Néhány másodperc múlva James esett be a ruhákkal tömött helyiségbe.
- Mi történt, szerelmem?- lihegte.
- Diana-t eljegyezték! Harry megkérte a kezét!- visongott. James kikerekedett szemekkel nézett, majd elnevette magát és megpörgetve gratulált.

- Na, kivé kell válnom ma néhány kép erejéig?- kérdeztem totál feldobva. Az ember nem minden nap mond igent a barátjának arra, hogy összeköti vele az életét.
- Ma nem itt fotózlak, hanem a tengerparton!- közölte James, miközben átölelte Lala-t.
- Én pedig veletek tartok!- vigyorgott barátja ölelésében a stylist barátnőm. James összeszedte a cuccot, én addig átöltöztem. Kocsiba pattantunk és elfurikáztunk a tengerpartig. Mikor végeztünk a fotózással, Larissa a kezembe nyomta a telefonomat. Harry üzent. James elküldte nekem a képeket és a kedvencemet elküldtem a vőlegényemnek.

Amint James összepakolta a cuccot, beparancsoltam őket a hátsóülésre és padlógázt adtam James nem túl fiatal szolgálati kocsijának. A kerék csikorgott az aszfalton. Nem vágytam másra, csak hogy mielőbb Harry karjai közt lehessek. Az ügynökséghez érve rohantam befelé átöltözni. Éppen felöltöztem, mikor a többiek beestek az öltözőbe. 

- Mi ez a rohanás?- kérdezte Larissa a térdeire támaszkodva. Valószínűleg loholtak utánam. Hupsz. 

- Egyszerűen csak. Nem tudom. Elfogott egy kényszer, miszerint Harry mellett a helyem ebben a pillanatban.- magyarázkodtam, bár én sem értettem a saját viselkedésemet. 

- Menj csak! Megmondjuk Marc-nak, hogy fontos dolgod volt!- simította meg a karomat, majd utamra engedtek. Amennyire csak tudtam, igyekeztem haza. Beálltam a garázsba és szomorúan konstatáltam, hogy egyedül áll a kocsim. Bementem és rá kellett jönnöm, hogy sem a kocsi, sem a gazdája nincs itthon. Megdörzsöltem az arcom és letelepedtem a konyhapult mellé. Egy kis cetlit találtam ott. 

Ne haragudj, szerelmem! Egy interjúra kellett mennem a srácokkal. Sietek, gyönyörű menyasszonyom! 

A kis üzenet megmelengette a szívemet és máris vidámabban vágtam le magam a tévé elé. Egyébként örömmel veszem észre, hogy nem csak én vagyok rákapva az eljegyzésre. Vigyorogva kapcsolgattam az agysejtpusztító sorozatok közt, míg végül megállapodtam a Kínos című sorozaton. 19 évesen is borzalmasan élvezem, ahogy a főszereplő botladozik az életében. A kanapé kényelme, a kedvenc sorozatom és talán a fáradtság is tehet róla, hogy hamar elszundítottam. Harry halk hangja ébresztett fel.
- Gyere, zuhanyozzunk le!- motyogta a fülembe. Halvány mosollyal bólintottam és hagytam, hogy kézen fogva elvezessen a fürdőszobáig.