#23 Néhány emlék

Nem jött Chewbacca ikertesója, hogy letépje a karomat, szóval itt az új rész, jó olvasást! xx


Nagy nehezen bejutottunk az ágyig, ott pedig végérvényesen egymásnak estünk. Harry ingéről lepattant néhány gomb, ahogy széthúztam rajta, ő pedig nemes egyszerűséges szétszaggatta rajtam a harisnyámat. Talán eddig ez volt a legvadabb és egyben a leghangosabb együttlétünk is. Mikor Harry fáradtan, nedvességtől csillogó mellkassal dőlt le mellém, kopogtattak. Felráncigáltam magamra a bugyimat és magamra vettem Harry ingét, majd összefogva magam előtt kimentem ajtót nyitni. Egy olyan huszonöt-harminc év körüli, roppant haragos tekintetű férfi állt az ajtóban.
- Segíthetek?- kérdeztem halkan. Kicsit be voltam rekedve. Pillantása elidőzött a testemen, majd nagy nehezen újra a szemembe tudott nézni.
- Csak azért jöttem, mert kicsit hangosak vagytok.- mondta. Közben pillantásom a félreérthetetlen dudorra tévedt a nadrágján. Abban a pillanatban megállt mellettem Harry, egyetlen szál bokszerben. Kicsit piros volt a mellkasa a karmolásom miatt, a nyaka pedig kisebb-nagyobb foltokban véraláfutásos. Egy laikus nehezen döntené el, hogy megkínoztam, vagy csak egy szimpla szexről volt szó.
- Valami probléma van?- kérdezte Haz ellenségesen kémlelve a férfit.
- Nos, nincs semmi. További jó éjszakát!- lépett le a csávó. Elképedve néztem utána. Bementünk a szobába, majd még mindig leesett állal ültem le az ágyra.
- Ennek a csávónak ránk állt?- lökött meg Harry.
- Asszem' csak rám. Mikor ideért, még nem volt semmi, csak mikor végignézett rajtam.- feleltem.
- Milyen szerencséje, hogy lelépett!- szorította ökölbe a kezét.
- Nyugi, Haz!- nyomtam egy csókot a nyakára.- Tök mindegy, hogy ki izgul rám, egyik sem kapja meg azt, ami a tiéd.- suttogtam a fülébe. Elvigyorodott, majd megcsókolt.
- De én akkor sem örülök ennek.- mondta.
- Én akkor mit mondjak? Lányok milliói nedvesednek a puszta gondolatától, hogy hozzád érhetnek.- vágtam vissza.
- De engem nem érdekel az a millió. Nekem csak te kellesz!- ültetett az ölébe oldalasan. Én inkább "lovaglóülésbe" helyezkedtem, majd a hátára löktem, így elfeküdt alattam. Mellkasán támaszkodtam meg még ő simogatta a combjaimat.
- Aludnunk kéne lassan, így holnap sosem érünk haza!- ajánlottam. Elvette a telefonját az éjjeli szekrényről, majd felém mutatta.
- Vagyis ma nem érünk haza.- javított ki.
- Na látod!- mondtam, majd ásítottam egyet. Ledobtam magamról Haz ingét, majd lemásztam róla és felkúsztam a helyemre. Utána kapott a bokámnak és visszarántott magához, mire hangosan felnevettem.
- Nem mész sehová!- mosolygott rám, majd maga alá gyűrt.
- Akkor így fogok aludni.- mondtam.
- Tudnál így aludni?- kérdezte, majd kezei vándorútra indultak a testemen.
- Abszolút nem.- nevettem. Lehajolt hozzám egy csókért.
- Oké, beadom a derekam. Aludjunk, cica!- adta meg magát. Felkúsztam a párnákig, ő pedig mászott utánam. Lopott még egy csókot magának, majd hanyatt vágta magát. Mellkasára tettem a fejem és hozzábújva hamarosan elaludtam.
Mikor felkeltem, az első dolog, amit hallottam, az ajtó csapódása volt. A takarót a hónom alá fogva felültem. Harry egy méretes tálcát hozott, majd letette az éjjeliszekrényre és hozzám hajolt egy csókért.
- Jó reggelt, szerelmem!- mosolyodott el.
- Neked is! Mit hoztál?- érdeklődtem.
- Reggeli!- felelte. Leült mellém és az ölébe húzta a tálcát. Nekiálltunk enni, közben beszélgettünk.
- Szerinted mikor kellene hazamennünk, hogy ne zavarjunk meg semmit?- kérdeztem.
- Nem tudom. Anyu nem írt, hogy rosszul sült volna el a dolog.- töprengett.
- Szóval, reggeli után csinálunk valamit?- kérdeztem izgatottan. Olyan szép idő lehet kint a beszűrődő fények alapján.
- Mihez lenne kedved?- kérdezte.
- Sétálni szeretnék.- közöltem. Bólogatott egy sort, majd letette az asztalra az üres tálcát.
- Akkor gyerünk, készülj össze és induljunk!- kérte. Eleget tettem kérésének és gyorsan összekészültem. Lementünk sétálni kettesben, kézen fogva, vidáman beszélgetve a napsütésben. Egy közeli parkban kötöttünk ki. Egy 14 éves forma lányt láttam a kezében pórázzal rohanni egy nagyobb testű kutya után. Kifulladva támaszkodott a térdére. Elengedtem Haz kezét és odamentem hozzá.
- Szia, tudom, fura, hogy teljesen ismeretlenül állítok ide, de megkérdezhetem, mi történt?- hajoltam le elé.
- Annyira nem vagy ismeretlen. És a kutyafuttatóban voltunk a kutyámmal, amikor valamelyik barom állat nyitva hagyta a kaput és a kutyám kirohant.
- Harap?- érdeklődtem.
- Nem.- mosolyodott el.
- Oké, rendben. Megpróbálom elkapni.-mondtam. Elkerekedett szemekkel nyújtotta a pórázt. Én meg a kutya után iramodtam. A kutya meg felém. Előttem lefékezett, majd mikor térdre ereszkedtem, hogy ráadjam a pórázt, rám ugrott és nyalogatni kezdett. Nevetve feküdtem a fűben, majd mielőtt újra elszaladt volna, megragadtam a nyakörvét és ráadtam a pórázt. Visszavezettem a gazdájához. Nagyon hálás volt a csaj.
- Látod baby, jó ötlet volt a magassarkú helyett a Converse.- puszilt bele a hajamba.
- Levettem volna a magassarkút.- bújtam hozzá.
- Nem tudom elégszer meghálálni, Diana!- nézett fel rám, miközben guggolva simogatta a kutyát.
- Ugyan, szóra sem érdemes!- mosolyodtam el. Elbúcsúztunk, majd tovább indultunk. Néhány percig csend volt.
- Tudod, mikor még nagyon kicsi voltam, olyan 3-4 éves, volt egy gyönyörű, hatalmas berni pásztorkutyánk. Herceg volt a neve. Imádtam őt. Mindig a kertben szaladgáltam vele. Szeretett játszani.- meséltem, belefeledkezve az emlékeimbe. Harry némán hallgatott, csak szorította a kezem, hogy érezzem, velem van. - Egyik délután sírva szaladtam be a lakásba. Herceg kiszökött az egy pillanatig nyitva hagyott kapun. Apu rohant utána a pórázzal, de nem érte utol. Hazajött és velem kiabált, amiért felelőtlen vagyok. Azt mondta, megérdemeltem, hogy elszökött és reméli, többet nem kerül elő, legalább tanulok az esetből. És igaza lett. Nem láttam többé a kutyámat.- fejeztem be a sztorit fájó szívvel. Szememet egy kósza könnycsepp égette, ami végül nem gördült le az arcomon. Haz megállított és szorosan magához ölelt. Nem kellett semmit sem mondania. Abban az ölelésben benne volt minden.
- Szóval ezért rohantál úgy a kutya után.- mondta, inkább magának, mintsem nekem.
- Igen. Nem akartam, hogy másnak is át kelljen éreznie azt, amit nekem.- feleltem. Lágyan megcsókolt, és mindenféle gyengédség mögött ott lapult, hogy el akarja feledtetni a fájdalmamat. Nem tudom elképzelni az életemet Harry nélkül. Miután kicsit visszarázódtam a melankolikus hangulatomból, visszasétáltunk a hotelhoz és miután összecuccoltunk, hazamentünk. Otthon eléggé izgatottan vártak minket.
- Üljetek le!- kérte. Mit sem sejtve leültünk a kanapéra.
-  Hosszas beszélgetés után úgy döntöttünk, hogy összeköltözünk!- mondta ki Anne.
- Aha.- ennyi volt Harry első reakciója. - És hogy lesz, Robin jön ide..- kezdte.
- Ti jöttök hozzám!- szólt közbe Robin.
- Ez hülyeség.- mondtam.
- Már miért lenne az?- csattant fel Robin.
- Hárman, illetve Gem-el együtt négyen cuccoljunk el hozzád?
- Maradhatsz is, ha akarsz.- felelte félvállról.
- Robin!- szólalt meg indulatosan Haz.
-Drágám, azt hiszem nem hagytad, hogy Diana végigmondja.- simította meg Robin karját Anne. Ő csak zsörtölődött egy sort.
- Azt akartam mondani, hogy egyszerűbb lenne, ha te jönnél ide.- fejeztem be a megkezdett gondolatomat.
- Ja, ez logikus.- érvelt Harry.
- Van benne valami.- értett egyet Anne. Végül mindenki elfogadta a javaslatomat és Robin elkezdte intézni a költözködését.