- Jó reggelt!- nyomott egy apró csókot ajkaimra.
- Neked is! Felébresztettelek?- kérdeztem.
- Nem, már egy jó ideje ébren vagyok, csak lusta voltam kinyitni a szememet. Meg amúgy is meg akartalak várni.- mesélte. Olyan elképesztően édes volt, ahogyan göndör fürtjei kócosan keretezték zöld szemeit. Fölém hajolt, lábai az enyémek közt voltak és alkarjain támaszkodott két oldalt mellettem. Mindennél jobban vágytam a csókjára. Nem kínzott sokáig, ajkait az enyémekre nyomta. Illetve, csak akarta, mert mielőtt összeérhettek volna, az ajtó kinyílt és Gemma lépett be.
- Upsz!- ez volt minden, amit mondani tudott.
- Igen, Gem, upsz!- háborodott fel Haz.- De ha már itt vagy, talán elmondhatnád, mit akarsz..- noszogatta nővérét.
- Csak meg akartam kérdezni, hogy kijöttök-e velem délután a reptérre.- érdeklődött.- Megyek vissza.- közölte.
- Persze, megyünk!- biztosítottam mosolyogva, majd felnéztem Harry-re és leesett, hogy mi bizony nem változtattunk pozíciót.
- Oké, lassan jöhetnétek reggelizni.- mosolyodott el Gem, majd kiment a szobából és becsukta az ajtót.
- Harry...- szóltam.- Ugye tudod, hogy a nővéred bent volt a szobában, rajtunk pedig a takarón kívül semmi sincs, a padlóval ellentétben, ahol este szétdobáltuk a ruháinkat?!- képedtem el.
- Ugyan, Diana. Gemma a nővérem. Ismer engem. És tudja, hogy milyen vagyok.- vigyorgott kajánul.
- Efelől nincsenek kétségeim.- nevettem fel.
- Na, húzzunk kajálni!- mondta.
- Előbb talán öltözzünk fel!- ajánlottam.
- Jó ötlet!- bólintott, majd kimászott az ágyból, én pedig rögtön a takaró után kaptam és nyakig magamra húztam.
- Mit művelsz?- nézett rám, miután magára rángatott egy alsógatyát.
- Takargatom magam?- kérdeztem, azt hiszem magamtól. Erre hitetlenül felnevetett.
- Láttalak már ruha nélkül.- mondta.
- De az éjszaka volt, sötétben!- érveltem.
- Hidd el, gyönyörű vagy!- lépett mellém és megfogta a kezem. Felültem, a takaró pedig lecsúszott a csípőmig, közszemlére téve melleimet. Vörösödött a fejem, mint állat, Harry pedig egyáltalán nem segített azzal, hogy jóízűen nevetett.
- Most mi ezen olyan vicces?- takartam el az arcomat, de már én is nevettem.
- Olyan édes vagy, mikor zavarba hozlak.- mondta halkan. Megkordult a gyomrom, mire felpattantam az ágyból és valami ruhát kerestem. Tekintve, hogy Harry szobájában csak a szennyesem volt, kunyiztam egy pólót meg egy bokszert és úgy mentem le kajálni.
- Milyen nyálasan boldogok vagytok. Egymás ruháit hordjátok.- röhögött ki Gem.
- Azért, ez nem egészen...- kezdtem.
- Igen, mondjuk ez nagy áldozat, mert a tanga eléggé vágja a tökömet.- vágott közbe Harry. Egy pillanat néma csend, majd mindhárman elkezdtünk röhögni.
*Pénteken a reptéren*
Akármennyire akartam is, az időt se megállítani, se visszapörgetni nem tudtam, így eljött a pillanat. Ott álltam a reptéren Harry karjai közt és igyekeztem telítődni az illatával, amit annyira imádok. Néhányszor felnéztem rá, ő pedig megcsókolt, de leginkább csak hozzábújtam és kihasználtam minden pillanatot. Mikor aztán az az idegesítő picsa bemondta, hogy megkezdték a felszállást, egy utolsó búcsúcsók után elváltunk egymástól és végignéztem, ahogy a gép ajtajához sétálnak, majd eltűntek a szemem előtt. Sóhajtottam egyet, majd hazamentem, hogy megkezdődhessen az egy hetes szenvedés. Két napig otthon döglöttem, mert El a szüleinél volt, Dani pedig folyamatosan próbálni volt, amikor pedig volt egy kicsi ideje, akkor pihent. A harmadik napon viszont meglepődtem, mikor Oli hívott. Azt hittem, hogy csak úgy mondta, hogy felhív majd, de nem. Komolyan gondolta. Elhívott magával valami koncertre. Nem volt veszíteni valóm, plusz a negyedik napon ezzel legalább lefoglalt. A koncert elképesztő volt! Örökké hálás leszek azért, amiért megismertette velem ezt a zenekart! A koncert után hazavitt.
- Nagyon köszönöm ezt az estét! Jól éreztem magam!- mosolyogtam kicsit álmosan az ajtónk előtt ácsorogva. Oli kezeit a farzsebébe dugva mosolygott.
- Ugyan, szóra sem érdemes!- mondta.
- Hát, akkor jó éjt!- köszöntem el, és már lenyomtam a kilincset, mikor utánam kapott és megcsókolt. Természetesen nem hagytam neki, finoman eltoltam magamtól. Idegesen megdörzsölte arcát, majd nagy nehezen a szemembe nézett.
- Ne haragudj!- ez volt minden, amit ki tudott nyögni. Nem csak ő, én is rettentő zavarban voltam. Nagy nehezen elmosolyodtam.
- Nem haragszom. De most már tényleg bemegyek. Jó éjt! És még egyszer köszönöm a koncertet!- búcsúztam el, majd besétáltam a lakásba. Elmentem zuhanyozni, ugyanis elől voltunk nagyon, és Oli akármennyire védett, egy két korsónyi sör rajtam landolt, na meg a tömegben elég erős testszagot szívott be a ruhám, ráadásul a sminkem elkenődött és én is leizzadtam kicsit az ugrálásban. Mikor nagyjából lesúroltam magamról a kocsmaszagot, Harry egyik pólójában, egy bugyiban és törölközőbe csavart hajjal felnéztem twitterre. Harry egy igen dühös tweet-et rakott ki, de úgy voltam vele, hogy majd ha hazaérnek, rákérdezek. Miután megszáradt a hajam, elaludtam. Másnap furcsa módon dél után ébredtem fel. Lementem, hogy "reggelizzek", mikor kopogtattak az ajtón. Az ajtó mögött Harry állt.
- Harry!- kiáltottam fel és a nyakába akartam ugrani, de nem hagyta. Mi a fene van? Besétált az ajtón, majd elkapta a csuklómat és nemes egyszerűséggel a kanapéra lökött.
- Aú, Harry ez nagyon fájt!- dünnyögtem.
- Tudod mit? Leszarom, hogy neked mi fáj és mi nem!- kiáltott rám. Ismétlem: Mi a fene van?
- Elmondod, hogy miért utálsz?- érdeklődtem.
- Ezért!- elém nyújtotta a telefonját, amin egy kép volt. Honnan szerezte meg azt a képet? És egyáltalán miért van erről kép?
- Megmagyarázhatom?- kértem.
- Nem!- felelte.
- Én pedig akkor is elmondom!- emeltem fel a hangomat. - Elmentem vele egy koncertre, csak úgy haverságból. Ő meg utána hazahozott és megcsókolt. Én pedig ellöktem magamtól!- meséltem el.
- És ezt el kéne hinnem?- vonta fel fél szemöldökét.
- Hát, ha az igazságot akarod, akkor igen!- feleltem.
- Nagyon köszönöm ezt az estét! Jól éreztem magam!- mosolyogtam kicsit álmosan az ajtónk előtt ácsorogva. Oli kezeit a farzsebébe dugva mosolygott.
- Ugyan, szóra sem érdemes!- mondta.
- Hát, akkor jó éjt!- köszöntem el, és már lenyomtam a kilincset, mikor utánam kapott és megcsókolt. Természetesen nem hagytam neki, finoman eltoltam magamtól. Idegesen megdörzsölte arcát, majd nagy nehezen a szemembe nézett.
- Ne haragudj!- ez volt minden, amit ki tudott nyögni. Nem csak ő, én is rettentő zavarban voltam. Nagy nehezen elmosolyodtam.
- Nem haragszom. De most már tényleg bemegyek. Jó éjt! És még egyszer köszönöm a koncertet!- búcsúztam el, majd besétáltam a lakásba. Elmentem zuhanyozni, ugyanis elől voltunk nagyon, és Oli akármennyire védett, egy két korsónyi sör rajtam landolt, na meg a tömegben elég erős testszagot szívott be a ruhám, ráadásul a sminkem elkenődött és én is leizzadtam kicsit az ugrálásban. Mikor nagyjából lesúroltam magamról a kocsmaszagot, Harry egyik pólójában, egy bugyiban és törölközőbe csavart hajjal felnéztem twitterre. Harry egy igen dühös tweet-et rakott ki, de úgy voltam vele, hogy majd ha hazaérnek, rákérdezek. Miután megszáradt a hajam, elaludtam. Másnap furcsa módon dél után ébredtem fel. Lementem, hogy "reggelizzek", mikor kopogtattak az ajtón. Az ajtó mögött Harry állt.
- Harry!- kiáltottam fel és a nyakába akartam ugrani, de nem hagyta. Mi a fene van? Besétált az ajtón, majd elkapta a csuklómat és nemes egyszerűséggel a kanapéra lökött.
- Aú, Harry ez nagyon fájt!- dünnyögtem.
- Tudod mit? Leszarom, hogy neked mi fáj és mi nem!- kiáltott rám. Ismétlem: Mi a fene van?
- Elmondod, hogy miért utálsz?- érdeklődtem.
- Ezért!- elém nyújtotta a telefonját, amin egy kép volt. Honnan szerezte meg azt a képet? És egyáltalán miért van erről kép?
- Megmagyarázhatom?- kértem.
- Nem!- felelte.
- Én pedig akkor is elmondom!- emeltem fel a hangomat. - Elmentem vele egy koncertre, csak úgy haverságból. Ő meg utána hazahozott és megcsókolt. Én pedig ellöktem magamtól!- meséltem el.
- És ezt el kéne hinnem?- vonta fel fél szemöldökét.
- Hát, ha az igazságot akarod, akkor igen!- feleltem.
Nagyon jó rész lett :) Tetszik a vége nagyon :) Mikor lesz következő rész? Már nagyon várom :) Kíváncsi vagyok Harry meddig lesz mérges.
VálaszTörlésWaaaa.. Mar várom a kovit!!! :D
VálaszTörlésEgyik percbe röhögök mint egy retardált fóka, a másikban úgy nézem a képernyőt mint egy bagoly, és a következőben pedig majdnem elsírom magam.. imádom. Nem tudok mit írni.. egyszerűen nagyon jó:) Gyorsan kövit♥
VálaszTörlésSzia :)
VálaszTörlésAnnyira kíváncsi vagyok, hogy Harry hisz-e neki. :P
puszi♥
Gyorsan kövit!!! Lehet még ma?? Annyira jó.;)
VálaszTörlés