#37 Újra

Mozgalmas napok vannak mögöttem. Barbi ügynöke végül is annyira olvadt a képektől, mint mindenki más, úgyhogy úgy döntött, taníttat, majd elindítja a karrieremet. Ez egy igazán jó hír volt. Harry elképesztően büszke volt rám. A turné hamarosan kezdetét veszi, ők pedig lázasan készülnek. Az állomások véglegesen eldöntve, a legtöbb koncerthez kész a dallista. Lou pedig folyton üldözi őket a fellépő ruhák miatt. Én pedig egyre idegesebb vagyok. Két koncertjük lesz a városban, utána elindulnak és majd csak a szabadnapjaikon néznek haza, abból pedig nem lesz sok. Azt még el sem mondtam Harry-nek, hogy suliba kellene majd járnom a modellkedés miatt. Így nem nagyon tudnék majd utánuk menni egy-egy koncertre. Alig látnék ismerőst hosszú ideig. Eddig csak Anne tud róla. Várom a megfelelő pillanatot, hogy elmondhassam Haz-nak. De az a helyzet, annyira elfoglaltak lettünk, hogy nem csak a megfelelő pillanatot kell várni, hanem azt a pillanatot, amikor egyikünk sem rohan és ráérünk nyugisan beszélgetni egy órát. Ha felkelek, ő már nincs itthon, mire hazaér, nekem kell mennem valahová. Este, fáradtan hazaesek, semmihez sincs energiám és elalszok. Ez pedig egyre több konfliktust szül köztünk.
- Megyek, szia!- nyomtam egy puszit a homlokára. Most éppen jóban vagyunk, azt hiszem.
- Hová?- kérdezett vissza.
- Tanulok járni. -feleltem egykedvűen.
- Aha, szóval az a kamu homokos csávó órákon keresztül nézi, ahogy riszálsz neki...- fordította le saját nyelvére.
- Balfasz!- csóváltam a fejem lesajnálóan. Kezdem unni ezt a stílust. Ő hangoztatta a legjobban, hogy próbáljam meg. A kulcsaimmal az ajtó felé mentem, mikor utánam kapott.
- Minek neveztél?- suttogta. Ez nem az a "muszáj csendben lennünk" suttogás, sokkal inkább a "mindjárt felrobbanok dühömben" suttogás. Nyakamnál fogva a falhoz fogott. Nem szorított egyáltalán, de mégis kellemetlen volt, ahogy ujjai a nyakam köré tekeredve a falnál tartanak.
- Engedj el!- könyörögtem elhaló hangon. Üdv újra régi, kegyetlen Harry! Feltűnt neki, mit művel és bocsánat kérve elengedett.
- Ez nem te vagy, Harry!- szűrtem a fogaim közt, majd kiléptem az ajtón. Addig tartott az erőm, ott elsírtam magam. Lassan vezettem, fátyolos tekintetemmel veszélyes lett volna rallyzni. Nagyjából összeszedtem magam és eltüntettem a sírásom nyomait, mire beértem az épületbe. Legalábbis én azt hittem.
- Gyönyörűségem, mi történt veled?- kérdezte két puszi után a tanárom.
- Velem? Semmi, miből gondolod?- tettem a hülyét.
- Ugyan, látom, hogy sírtál!- ölelt meg kedvesen.
- Milyen átlátszó vagyok!- röhögtem ki magam.- Hosszú sztori és nem is szeretnék ezzel foglalkozni. Gyakoroljunk!- kértem.
- Tetszik ez az elkötelezettség! Ha ez kitart benned a végsőkig, az évszázad legnagyobb modellje lehetsz!- dicsért. És pont ez a célom. Három órán keresztül sétáltam fel-alá egy fájdalmasan szép cipőben. A tanárom megdicsérte a gyors fejlődésemet, majd hazazavart, mert állítása szerint eleget gyakoroltam mára. Ezzel egyet értettem. Szerencsére elvonta a sétálgatás a figyelmemet a mai Harry-ügyről. Kocsiba pattanva hazafurikáztam. Otthon senki. Anne és Robin elmentek egy pár napra nyaralni, Harry-nek meg hűlt helye volt. Egy zuhany után a szobámba mentem, ahol ágyba bújva felhívtam Dani-t, de neki nem volt alkalmas, úgyhogy tárcsáztam El-t, aki nagyon is örült a hívásnak. Elmeséltem az egész mai napomat, beleértve a konfliktust is. Nem akart elszomorítani, de elmondta, hogy mikor elkezdett modellkedni, ráment a kapcsolata. Ez nem kecsegtetett túl sok jóval. Beszélgettünk még egy kicsit, majd letettük, mert ment Louis-hoz. Zayn és Pezza vacsizni mentek ma, Dani Liam-nél alszik, a twitter alapján Barbi és Niall filmeznek Barbinál, El meg ugye megy Louis-hoz. Csak én vagyok ilyen szerencsétlen?

Semmi válasz. Úgy döntöttem, iszok egy kakaót, majd lefekszem aludni. Már majdnem aludtam, mikor rezgett a telefonom. Nagy hévvel oldottam fel a billentyűzárat, hátha Harry az. Nem ő volt. Kaptam mms-ben egy képet egy ismeretlen számról. A képen Kendall és Harry van. Harry Kendall melleire fekve alszik, Kendall pedig igazán kielégült fejet vág. Ennyi volt odaírva: Látod, én megmondtam, de te nem hittél nekem! Most mi a fenét csináljak? Nincs senki, akinek elpanaszolhatnám. Nem fogom a barátaim estéjét elszúrni ezzel, mert amilyen odaadóak, tuti, hogy elrohannának a barátjuktól, hogy velem foglalkozzanak. Még mit nem! Diana Lindenberg nem ilyen! Oli-nak nem mutathatom meg, mert ő jönne a tipikus megmondtam dumával. Anne és Robin nyaralnak, azt sem akarom elrontani. Egyetlen lehetőségem maradt, én pedig megragadtam.
- Szia Gem, ne haragudj, hogy ilyen későn zavarlak, de most te vagy az egyetlen esélyem. Muszáj beszélnem valakivel!- írtam. Szinte rögtön jött a válasz.
- Ugyan, ne légy buta! Sosem zavarsz!- úgy döntöttem elküldöm neki a képet.
- Most kaptam.- koppant egy könnycseppem az érintőképernyőn, amit rögtön letöröltem.
- Várj, felhívlak!- ajánlotta. Már hívott is, én pedig azonnal felvettem.
- Ki küldte ezt?- kérdezte.
- Több, mint valószínű, hogy Kendall.- motyogtam.
- Nagyon sajnálom!- mondta. Hangjában csengett az együttérzés.
- Én is!- feleltem szipogva.
- Mit fogsz most tenni?- érdeklődött, tartva a választól. Jogosan. Sóhajtottam egy hatalmasat, majd válaszoltam.
- Amit az első alkalommal kellett volna. Véget vetek ennek az egésznek!- böktem ki a könnyeimmel küszködve.
- Most tiltakoznék, könyörögnék, hogy ne tedd, de nem tehetem! Sajnos megérdemli.- szólalt meg hosszú csend után.
- Azt mondod?- kérdeztem fájdalmamban röhögve.
- Igazából csak te érezheted, hogy megtudsz-e még bízni benne. De most leteszlek, holnapra be kell fejeznem egy beadandót és még hiányzik a vége. Kitartás! Millió puszi!- búcsúzkodott, majd letette. Ezután egész éjszaka két dolog járt a fejemben. A kép, és az, ahogy Gemma mondja: csak te érezheted, hogy megtudsz-e még bízni benne. Őszintén? Nem hiszem. Kétszer megcsalt ugyanazzal a csajjal. Ezt nevezzük hűtlenségnek. Úgy döntöttem, elrejtem a fájdalmamat és kemény külsőt erőltetek magamra. Ahogy csukódott a bejárati ajtó, megremegtem. Itthon van. Mély levegő és kezdődhet a forgatás. Csapó egy!