II/2 Álszent

Tök nagy titokban mentem haza. Harry-n kívül senki sem tudta, hogy hazaköltözöm. Épp ezért volt ám meglepődés, mikor Louis meglátott a reptéren, méghozzá kézen fogva Harry-vel. Természetesen nem olyan naiv, hogy ne tudta volna, mi folyt köztünk, amíg látogatóban voltam otthon, egyszerűen azt nem tudta hová tenni, hogy nyilvánosan miért nem titkolózunk.
- Hát te?- kérdezte.
- Nem örülsz nekem? Mert akkor visszamehetek, talán visszavesznek a suliba!- feleltem.
- Hazaköltözöl?- kerekedtek ki a szemei.
- Attól tartok!- vigyorogtam, mire átölelve a derekamat, felemelt és megpörgetett.
- El a kezekkel a nőmtől!- kiáltott rá Harry nevetve.
- Nem is a nőd!- szólt vissza Louis, mikor végre a lábaim újra a talajt érték.
- Mondom, hogy a nőm!- szállt vitába Haz, majd átkarolva megcsókolt.
- Ha abbahagynátok, hogy tárgyként beszéltek rólam, akkor közölném veled, drága, drága Louis, hogy igen is a barátnője vagyok!- szakítottam meg az idétlen kis vitájukat. Miután tisztáztuk a kihez tartozásomat, végre haza mehettünk. Louis kirakott minket a ház előtt, majd megígérte, hogy ha kipihentük magunkat, csinálunk valamit együtt. Bementünk a házba, majd Harry lazán felordított, hogy megérkezett. Anne, Robin és... és Hailey jött le az emeletről.
- Szia Harry! És, Diana?- lepődött meg.
- Én is örülök!- dünnyögtem.
- Kicsim, hát te?- érdeklődött kedvesen Anne.
- Én hazaköltöznék, ha nem baj!- mosolyogtam rá. Robin kibújt mögüle és magához szorított.
- Amióta megtudtam, hogy elköltözöl, vártam erre!- szorongatott. Nem tudtam mást tenni, csak a maradék levegőmet felhasználva nevetni. Mikor elengedett a konyhába vonultam, de természetesen jött velem, mivel ő a nagy kajáló pajtásom. A hűtőben találtam yorkshire pudingot és rögtön neki is álltam. Közben figyeltem, ahogy az unokatesóm feltűnően flörtöl a barátommal. Illetve csak próbálkozik, tekintve, hogy Harry finoman hárítja, nem is figyel oda rá, helyette inkább édesanyjával beszélget.
- Ez mit keres itt?- böktem a kanalammal Hailey irányába. A válasz lesokkolt.
- Itt lakik!- morogta Robin. Úgy látszik nem szimpi neki a csaj.
- Hogy mi ?- esett ki a kezemből az evőeszköz.
- Miután Harry-vel elutaztatok, este bőgve, felcuccolva megjelent az ajtóban, hogy összeveszett az anyjával, az apja üzleti úton van és nincs hová mennie. Anyád meg amilyen vajszívű, befogadta.
- De, hol...- kezdtem. Nevelőapám sejtette, mire gondolok.
- Megkapta a szobádat. Nem tudta Anne, hogy hazajössz.- felelte. A legfontosabb dolgaim voltak a szobában. Egy rakat fénykép, na meg a montázs, amit szülinapomra kaptam, meg a portré, amit Zayn készített, szintén a szülinapomra. Rengeteg emlék. És most valaki, egy idegen szépen beköltözik oda és elveszi tőlem azt a helységet. Gondolatatok közt merengésemből Robin rántott vissza, ahogy meglökdösött. Hailey Haz mellett ült a kanapén és a vállára hajtotta a fejét. Megmutatom neki, hogy hol is az ő helye!
- Baby, Anne készített yorkshire pudingot!- szóltam ki, mire Harry felkapta a fejét és a konyhába rohant hozzám. Vagyis inkább a pudinghoz. Odaadtam neki az enyém maradékát.
- Istennő vagy!- húzott magához a derekamnál fogva és megcsókolt. Mikor ajkain elváltak, elnéztem Hailey irányába. Ledöbbent arcot vágott, én pedig megajándékoztam egy "ezt tedd ki az ablakba!" pillantással. Kimentem a nappaliba.
- Anne, hol vannak a szobámból a cuccok, amik még ott voltak?- érdeklődtem.
- Kivittem őket a garázsba!- felelte mosolyogva Hailey. Azzal rögtön kirohantam, hogy megnézzem. Elkezdtem keresgetni a bekeretezett képeket, egy dobozban voltak. Az egyik keret üres volt. Volt egy képem, amin Harry egyetlen törölközőben, vizes fürtjei alól felnézve mosolyog. Most pedig eltűnt. Elkezdtem lázasan keresni, már-már hisztérikusan nyöszörögtem, amiért nem találtam.
- Mi a baj, hercegnő?- állt meg mögöttem Harry.
- Azon kívül, hogy csöves vagyok?- kérdeztem a dobozban kutakodva.
- Miért lennél már csöves?- kérdezte.
- Hailey megkapta a szobámat!- feleltem.
- Akkor jössz hozzám. Elférünk ketten is!- ajánlotta mosolyogva. Hálásan elmosolyodtam, majd tovább kutattam.
- Mit keresel ennyire?- érdeklődött, pont mikor feladtam.
- Már mindegy. Menjünk be!- kértem. Felrángattam a cuccaimat az emeletre és beraktam őket Harry szobájába, majd levágtam magam az ágyra.
- Kicsit összébb pakolom a ruháimat, hogy legyen helye a te cuccaidnak is.- csapott rá egy aprót játékosan a combomra. Bólogattam, majd felülve néztem, ahogy ténykedik.
- Ki fogod bírni, hogy a szobád néha női parfümben fog úszni és és minden nap máshol találkozol össze a sminkes táskámmal?- kérdeztem tőle mosolyogva.
- Imádom az illatodat, és nem zavar a táska sem amíg minden este a karjaim közt alszol el.- felelt úgy, hogy hátra sem fordult. Hogy lehet ilyen édes?
- Az utolsó estémen is a te karjaid közt akarok elaludni!- mondtam halkan, mikor kicsapódott az ajtó. Persze, hogy Hailey volt az.
- Anyuék leléptek, én meg megyek találkozok El-el.- közölte, majd kiviharzott a szobából.
- Mióta nevezi az anyámat a sajátjának?- fordult felém Haz összevont szemöldökkel.
- Több, mint 13 éve veletek élek és én sem nevezem anyunak, akkor ő hogy merészeli 3 nap után?- háborogtam. Leült a földre és odahívott magához. Hátát a szekrénynek vetette, én pedig hozzábújtam. Nem tehetek róla, én már csak ilyen bújós vagyok. A felismerés hirtelen homlokon csapott.
- Ez a szuka El-el van! Miért járkál ő a legjobb barátnőmmel?- hisztériktam.
- Baby, sok minden változik fél év alatt. Talán El, hogy is mondjam, nos, ő lehet, hogy már jobban kötődik Hailey-hez.- magyarázkodott. Egy világ omlott össze bennem. A valaha volt legeslegjobb barátnőm! Felálltam, majd a telefonommal kimentem a szobából. Úgy döntöttem, pakolászok kicsit. A kisördög rögtön Hailey szobájába vitt. Láttam, hogy az ágyneműje rendetlenül lóg le az ágyról. Készültem, hogy megigazítsam, de ahogy elkezdtem lengetni a takarót, véletlen lelöktem a párnát, ami alól kiesett valami. Utána nyúltam és felvettem. Ezt nem hiszem el! Lenyúlta a fél pucér, vizes Harry-s képemet?
- Azt a sunyi, rohadt anyádat!- ordítottam dühömben. Fél perc múlva Harry megjelent az ajtóban.
- Mi történt, cica?- érdeklődött.
- Ez történt!- nyomtam a kezébe a képet.
- Hogy került hozzá?- nézett rám, mikor rájött, mi is az.
- Gondolom mikor kivitte a cuccaimat a garázsba, megtetszett neki és lenyúlta.- fortyogtam.
- Tudod, elsőre azt akartam mondani, hogy ez már szánalmas. De nem, ez nem szánalmas, ez annál valami sokkal több, amire azt hiszem nincs kifejezés.- képedt el Harry is.  Emésztgettem a szavait. A fotelben lévő összehajtott ruhakupaccal a szekrény felé indultam, hogy elpakoljam őket.
- Na ne!- nevettem el magam kínomban, ahogy kinyitottam a szekrényt. Az ajtaja tele volt ragasztgatva.
- Ez komoly? Louis és én?- bámulta a képeket. Rengeteg fotó. Louis és Harry. A legtöbb nyomtatott, de volt néhány fénykép is.
- Hé, ez kint volt legutóbb El szobájában!- böktem rá az egyik Louis-t ábrázoló fényképre.
- Lehet neki adta...-töprengett. Hitetlen pillantást vetettem rá.
- Harry, szerelmem, gondold végig! Ha lenne egy srác, akivel mondjuk úgy, jóban vagy. Adnál neki egy fényképet rólam?- kérdeztem.
- Igaz!- intett felém egyetértően. Elhatároztam, hogy felhívom El-t. Kicsengett, majd kinyomott. Megpróbáltam még háromszor, majd meglepve vettem tudomásul, hogy kikapcsolta a telefonját. Ennyire nem akarna velem beszélni? Ez eléggé csalódottá tett. Megpróbáltam Louis-t. Ő bezzeg rögtön felvette. Érdeklődtem nála, hogy nem tudja-e Eleanor miért haragszik rám. Azt felelte, tudtával még mindig én vagyok a legjobb barátnője. Elmeséltem neki az előbbit, kihagyva a képes részleteket, azt majd inkább élőben. Megígérte, hogy amint letesszük felhívja. Miután letettük, nem telt bele öt perc, hogy üzent, nem tudja mi van vele, ki van kapcsolva, de ő most odamegy és megtudja, mi történt.
- Menjünk mi is?- kérdezett rá Harry.
- Nem, majd Louis elintézi, ha segítség kellene neki, úgy is szól!- feleltem. Lementünk a nappaliba, majd a kanapén elnyúlva tévézni készültünk. Találtunk egy horrorfilmet. Végigfeküdtem a kanapén és Harry ölébe hajtottam a fejem, miközben elővettem a telefonomat és felnéztem twitterre. A világtrendek megmosolyogtattak. Az első rólunk szólt, ugyanis néhányan láttak minket a reptéren kézen fogva és nem sajnálták felpakolni az internetre a képeket, amiket rólunk készítettek. Páran írtak arról is, hogy egy lány kiírta a tapasztalatait velünk kapcsolatban a New York-i mekis fotózkodás után. A lány állítása szerint felhőtlenül nevettünk együtt és mindketten boldognak tűntünk. Igaza van, életem egyik legboldogabb napja volt, mikor újra vele lehettem, ha bár még nem volt hivatalos. De most már az, én pedig tartozom ennyivel a directionereknek. Elkezdtem írni egy tweet-et, amiben elmondtam, milyen boldog vagyok most és mindennél többet jelent, hogy Harry újra az enyém. Hamarosan kopogtak, és az ajtóban El és Louis ácsorogtak. Beengedtük őket.
- Diana, honnan vetted, hogy már nem tartalak a legjobb barátnőmnek?- faggatott El.
- Hailey bejelentette, hogy veled van találkozója, aztán mikor hívtalak, kinyomtál, majd ki is kapcsoltad a telefonodat, ebből arra következtettem, hogy talán nem akarod, hogy zavarjalak, amíg vele vagy.- magyarázkodtam.
- Nem nyomtalak ki.- felelte.
- De kinyomtál, négyszer, utána pedig nem voltál kapcsolható.- erősködtem. Megmutattam neki a híváslistámat. Erősen gondolkodva nézte, majd homlokon csapta magát.
- Akkor Hailey-nél volt a telefonom! Azt mondta, hogy lemerült!- világosított fel. Harry rám nézett. Sejtettem, mit akart.
- Ha ez nem volt elég sokk, gyere, mutatok valamit!- fogtam meg a csuklóját és szaladtunk az emeletre. A srácok a nyomunkban voltak. A szobában megálltam.
- Ez a szobád.- közölte.
- Nem, ez Hailey szobája. Kitúrt innen, amíg odavoltam levizsgázni, így most, hogy hazaköltöztem, Harry-vel osztozunk a szobáján.- magyaráztam.
- Hazaköltöztél?- fordult felém lélegzetvisszafojtva várva a válaszomat.
- Bizony, nem megyek sehová!- ugrottam a nyakába. Miután kiörültük magunkat a szekrény elé vezettem El-t.
- Szerintem ezt neked is látnod kell!- tolta oda Haz Louis-t is. Mikor mind mögöttem álltak, kitártam a szekrény ajtaját.
- Mi a fene?- vonta össze szemöldökét Louis.
- Ezt a képet kerestem! Azt hittem, a huzat fújta le a falról!- visongott el. Megértem. Én is hasonlóan reagáltam, mikor megláttam.
- Harry, megjöttem!- hallottuk Hailey hangját a földszintről.  Felvont szemöldökkel, csodálkozva néztem körbe. Ez meg mi már? Amit tenni tudtam, az annyi volt, hogy belöktem a szekrény ajtaját.
- Mit kerestek a szobámban?- pillantott körbe rajtunk gyanúsan.
- Nem kerestem semmit, viszont annál többet találtam!- feleltem.
- Na és mit?- tette csípőre a kezét.
- A párnád alatt egy képet Harry-ről és a szekrényed kitapétázott ajtaját, csak ennyit.- felelt helyettem El. Hailey csak felröhögött. Ez tuti, nem normális.
- Benned nincs semmi szégyenérzet?- kérdezte elképedve Harry. Nem csodálom.
- Miért kellene szégyellnem magam édes Harry?- lépett közelebb hozzá.
- Még egy lépés és neked megyek!- szóltam rá, aránylag higgadtan. Felkacagott. Nem ért a szóból. Elvigyorodtam, de nem értette.
- Hiába minden, én mindig megszerzem, amit akarok. És jelenleg ti ketten vagytok azok!- mutatott a srácokra.
- Szóval csak miattuk laksz velünk?- kérdeztem.
- Pontosan! Anyám zseniális ötlete volt, hogy nyaljam be magam nálad, hátha elérek vele valamit. És most a pasid lesz az, akit el fogok érni. Így-vagy úgy!- közölte. Erre még hatalmasabbra nőtt mosolyom.
- Pakold össze a cuccod és tűnj el a házamból!- parancsolt rá Anne, aki már vagy két perce az ajtóban állt és hallgatta Hailey-t.
- Anyu! Itthon vagy? Én az előbbivel, nos azzal csak vicceltem! Tudod, hogy megy ez a lányoknál... Szoktuk ugratni egymást.- hebegte.
- Ne nevezz az anyádnak! És nem érdekelnek a kifogásaid, indíts pakolni!- felelte ellenkezést nem tűrő hangon. Sosem láttam még ilyen idegesnek a nevelőanyámat ezelőtt. Mi négyen pedig lementünk az emeletről. Úgy álltunk meg az ajtó mellett, mintha valaki beállított volna minket. Harry mögöttem állt, karjai a derekam köré fonva, állát pedig a vállamon pihentette. Louis és El ugyan ebben a pozícióban. Anne megállt mellettünk, amíg Hailey a cuccaival együtt levonult az emeletről.
- Én nyertem!- vigyorogtam rá, mikor mellénk ért.
- Úgy is az enyém leszel, Harry! Idő kérdése!- mondta, majd kilépett az ajtón, remélem örökre.