II/3 Fémkarperec

Mielőtt bárki megijedne, hogy eltűntem, vagy valami, itt az új rész! Rövid is, meg kicsit hülyeség, de ennél többet most nem tudtam magamból kihozni, remélem nem baj! Jó étvágyat hozzá! xx 


Akármennyire igyekeztem, nem sikerült teljesen elhárítanom magamtól, amit Hailey búcsúzásképp mondott. Mi van, ha igaza lesz? Belehalnék, ha elvenné tőlem Harry-t! A női előérzetem nagyon rosszat súg, épp ezért vonakodva megyek csak bele a mai kajálásba a többiekkel. Oké, ott leszünk tízen, mi rossz történhet?
- Harry, ne menjünk!- könyörögtem neki.
- Baby, csak egy kiruccanás!- ígérte.
- De olyan rosszat sejtek!- húztam a számat. Egyik kezét az arcomra rakta és hüvelykujjával finoman simogatta az arccsontomat.
- Megértem. Biztos rosszul esett, amit Hailey mondott a minap, hisz te befogadtad a családodba, de bízz egy kicsit bennem! Nem tudnak olyat ajánlani, amiért én őt választanám helyetted!- nyugtatott halkan. Megfogtam arcomon pihentetett kezét és közelebb hajolva hozzá megcsókoltam, majd mellkasához bújtam. Olyan biztonságérzetet adott, mint még soha! Ám viszont mikor készülődni kezdtünk, újra elöntött a félelem. Valami azt súgta, hogy ma a fekete Converse lesz hű társam. Felvettem hozzá egy galaxis mintájú leggings-t egy lenge hipster felsővel. Harry is elkészült, a többiek pedig megérkeztek. Megálltam az ajtóban, mielőtt kiléptem volna. Nem megy! Borzasztóan félek! Valami történni fog! Érzem, mélyen magamban.
- Ne csináld ezt, Diana! Ha kell, a karjaimban viszlek ki a kocsiig!- fenyegetett Harry. Az azért mégiscsak nevetséges lenne. Egy hatalmas sóhaj után engedelmesen utána sétáltam és ujjaimat az övéire kulcsolva mentem el vele a kocsihoz. Gyorsan üdvözöltük egymást El-el és Louis-al, majd indultunk. Út közben elmondták, hogy Liam és Dani nem jönnek, mert Liam szüleinél töltik a hétvégét. Hála legjobb barátaimnak, kezdtem feloldódni. Ez pedig csak fokozódott a Nando's-ba érve, mikor Perrie, Barbi, Zayn és Niall csatlakozott hozzánk. Természetesen mindig kristály tiszta, hogy Barbi és Niall nagyon összeillenek, de mikor együtt esznek, ez még nyilvánvalóbb. Annak ellenére, hogy Barbi modell, elég sokat eszik.
- Mi van? Erre való a konditerem, nem?- röhögött, mikor feltűnt, hogy furcsán nézünk rá. Végül is, igaza van. Miután befejeztük mindannyian a kaját, fizettünk és elindultunk kifelé.
- Látod szerelmem! Mindjárt megyünk haza és nem történt semmi!- fordult velem szembe Harry, mikor kiléptünk az ajtón.
- Igen, igazad volt! Feleslegesen majréztam.- nyugodtam meg. Túl korán. Karjára pillantottam, Fehér ingét a felkarján átáztatta a vér.
- H-Harry...- nyöszörögtem. Ennyi vértől biztos, hogy elájul! És mintha csak törvényszerű lett volna, már csuklott is össze. Nagy nehezen elkaptam, de nem bírtam sokáig tartani.
- Louis!- szóltam. Átvette tőlem az ájult barátomat és lefektette.
- Hívjatok mentőt és rendőrt!- adtam az instrukciót én pedig megindultam. Egy alakot láttam, kapucniban elsuhanni. Biztos, hogy ő tette ezt. Rohantam utána és nem is olyan messzire utolértem. Lendületből ráugrottam, így mindketten elestünk. Felülre kerültem és lerángattam róla a maszkot.
- Neked szántam, te elkényeztetett picsa!- vigyorgott a képembe Hailey. Nem tudtam, mit tehetnék, ezért önkontrollomat elvesztve püfölni kezdtem. Ajka felrepedt, orra valószínűleg eltört és a szemöldöke is vérzett, mikor valaki megállt mellettünk.
- Kisasszony, lépjen hátrébb!- szólított meg egy rendőr. Mint aki meg sem hallotta, tovább rángattam annak a nőszemélynek a haját. Az egyik rendőrtiszt megfogta a kezem, szétfeszegette az ujjamat és szabályosan leemelt Hailey-ről. Ugyanazzal a lendülettel megbilincselt.
- Mi a fene?- értetlenkedtem.
- Félholtra vert egy embert, azt hiszi, megússza?- hitetlenkedett a másik.
- Épp az előbb vallotta be, hogy meg akart ölni!- magyarázkodtam.
- Mindkettejüket bevisszük!- mondta  ellenkezést nem tűrő hangon. Ez kész vicc!  Hamar a rendőrkapitányságra értünk. Beültettek egy barátságos kinézetű helységbe, mint az később kiderült, ez egy kihallgató szoba. Egy roppant kedves, fiatal rendőrnő hallgatott ki, aki ráparancsolt a tisztekre, hogy vegyék le rólam a bilincset. Elmeséltem neki mindent.
- Most le fognak tartóztatni, amiért nem bírtam visszafogni magam és megvertem a nőt, aki meglőtte a barátomat?-kérdeztem, félve a választól. Halvány mosoly kúszott az arcára.
- Nem, semmiképp sem tartóztatom le. Amint az egyik barátja ideér, szabadon távozhat.- magyarázta. Érdeklődtem még, hogy mi lesz Hailey-vel ezek után. A rendőrnő elmondta, hogy ő viszont biztosan kap majd pár évet. Az a tárgyalások után dől el, hogy mennyit. Nagyjából olyan 5-8 évet tippelt. Közölték vele, hogy kiengedhet én pedig örültem, hogy végre szabad vagyok. Mikor kinyílott az ajtó, nem akartam hinni a szememnek. Harry jött el értem!
- Úristen, Harry!- mondtam miközben szorosan hozzábújtam, vigyázva a karjára.
- Hallgatnom kellett volna rád!- szorított magához ép karjával. Együtt kisétáltunk a kapitányságról, ahol már várt ránk Louis a kocsiban.
- Mi a jó fene történt?- kérdezte hosszas hallgatás után Louis.
- Elvertem Hailey-t.- sóhajtottam.
- Ő tette?- kérdezték egyszerre.
- Ő.- feleltem röviden, majd lehunytam szemeimet, jelezve, hogy pihenésre van szükségem. A házunk előtt kitett minket Louis, majd jó éjt kívánva bementünk. Mikor beértünk, Anne felpattant a kanapéról.
- Jól vagytok? Mi történt?- kapkodta köztünk a fejét.
- Jöttünk ki az étteremből, valaki meglőtte Harry-t. Utána rohantam, összevertem, úgyhogy bevittek a rendőrségre, de sértetlenül megúsztam.- vázoltam a sztorit nagy vonalakban.
- Ki tette ezt veled?- fordult fiához.
- Hailey!- szóltunk egyszerre. Anne maga elé meredt, majd megrázta fejét.
- Beengedtem azt a pszichopatát a házamba!- vette tudomásul. Miután felocsúdott a döbbenetből, faggatni kezdett minket, hogy jól vagyunk-e. Harry megnyugtatta, hogy csak súrolta a golyó, én pedig, hogy azon a tiszten kívül mindenki rendesen bánt velem. Elszaladtam zuhanyozni, míg Harry és Anne tovább beszélgettek. Miután végeztem, bementem a szobánkba és végigheverve az ágyon netezni kezdtem, miközben Harry-t vártam.
- Uhm, anyu meg fog ölni!- mondta egy pimasz mosollyal az arcán. Vajon mit művelt?
- Miért is?- hajtottam le félig a laptopom tetejét.
- Ugye a kötést nem érheti víz, így kidugtam a karomat a zuhanykabinból és most tök víz a fürdőszoba.- magyarázta.
- Feltörlöm!- álltam fel az ágyról és nyomtam egy puszit az arcára.
- Dehogy! Hagyd, majd én!- akadékoskodott.
- Baby, te itt maradsz szépen, én pedig feltörlöm a vizet!- parancsoltam.
- Angyal vagy!- mosolygott rám beletörődően, majd egy apró csókot hagyott ajkaimon. Kimentem a mosdóba és feltöröltem a pancsot, majd visszasiettem a szobába. Haz ajkát megnyalta, majd mosolygott, miközben a laptopomat az ölében tartotta. Odamentem hozzá és mellé bújtam, majd hitetlenül felnevettem. A rendőrség előtt néhány sajtós lekapott. Kicsit csámpásan, félig behajlított lábakkal állok megbilincselve. Az esti szél a hajamba kap. Egészen jó kép lehetne, ha nem éppen őrizetbe vettek volna.
- Eszméletlenül szexi ez a kép! Jól áll a bilincs!- dörgölte orrát a nyakam hajlatába.
- De az jobb volt, mikor a fejpántoddal az ágyhoz kötöztél anno, igaz?- mosolyogtam. Egy perverz vigyor kúszott gyönyörű arcára.
- Szeretnéd, ha...-kezdte.
- Ameddig meg nem gyógyul a karod, nem játszunk kikötözősdit!- közöltem. Lágyan ráharapott a fülcimpámra. Egy halk sóhajt hallattam.
- Biztos, hogy nem akarod?- csókolgatta a fülem mögötti pontot.
- Egy szóval sem mondtam, hogy nem akarom!- védekeztem remegő hanggal.- És amúgy is, te leszel az, aki ki lesz kötözve!- simítottam végig csupasz hasán.