II/5 Összeszólalkozás

Kicsit hűvös volt, így Harry kölcsönadta a pulcsiját. Először nem akartam elfogadni, mert akkor meg ő fog fázni, de biztosított róla, hogy így is melege van, úgyhogy végül felvettem a szürke kapucnis pulcsiját. Elég nagy volt rám, de nem foglalkoztam vele, csak a barátomhoz bújva néztem a filmet.
- Tudod min gondolkodtam?- hallottam, ahogy suttog.
- Min?- néztem fel rá. Még a sötétben is elképesztően nézett ki.
- Hogy nagyon ciki volt, mikor anyuék benyitottak.- vigyorgott szégyenében. Kínosan lesütöttem a szemem. Az tényleg elég gáz volt.
- És ez nem fordulna elő, ha elköltöznénk.- tette hozzá. Reménykedve mosolygott rám.
- Ez komoly?- kérdeztem. Nagyon tetszett az elképzelés. Csak mi ketten. Milyen jó is lenne!
- Halálosan! Képzeld csak el! Összeköltözünk, ha eljön az ideje, megkérem a kezed. Hozzám jössz, gyerekeink lesznek és együtt öregszünk meg!- ábrándozott, miközben lágyan simogatta a karomat.
- Az jó lenne.- mosolyodtam el.
- Jó is lesz!- nyomott egy puszit a homlokomra. A film végén összecuccoltunk és visszamentünk a kocsihoz. Bepakoltuk a dolgokat a csomagtartóba, majd miután beszálltunk, haza indultunk. Lerugdostam magamról a tornacipőmet, belegyűrtem a zoknimat és feltettem a lábam a műszerfal felőlem eső részére, így közelebb volt a fűtéshez. Kicsi termetemnek köszönhetően úgy nézhettem ki, mint egy 12-13 éves lány a bátyja pulcsijában. Elszundítottam kicsit és csak akkor keltem fel, mikor megálltunk.
- Otthon vagyunk?- dörzsöltem meg a szemem.
- Nem, csak veszek kávét. Kérsz te is?- mosolygott rám Harry, kezét a combomon pihentette.
- Megyek én is!- mondtam, majd nyújtózkodtam egyet és visszavettem a cipőmet. Harry addig megkerülte a kocsit és kinyitotta felőlem az ajtót.
- Köszönöm.- mosolyogtam. Kéz a kézben sétáltunk be a kávézóba. Pontosan úgy nézhettünk ki, mint a szépség és a szörnyeteg. Harry kopott fehér pólóban, aminek nyakkivágásánál kilátszanak a madarai, a hasán átlátszik a lepke. Szűk fekete farmer takarja hosszú, izmos lábait és az egyik csizmája van rajta, amit bár gyűlölök, mégis jól áll neki. Én pedig, nos én egy katasztrófa vagyok. Harry pulcsija, ami nagyjából combközépig ér, egy szaggatott farmer, amit elől a combomon csak néhány cérnaszál tartott össze és a converse tornacipőm. A hajam lelapult egyik oldalt, ahogy aludtam és még mindig hatalmasakat ásítottam. Megálltunk a pult előtt és várakoztunk, amíg kiszolgálták az előttünk lévőket. Sorra kerültünk és Harry rendelt. Bár a kiszolgálóval volt elfoglalva, rögtön felém kapta a tekintetét, mikor valaki megszólított. A férfi arcvonásai kísértetiesen hasonlítottak az édesapám vonásaihoz, ráadásul a nevemen szólított. Valószínűleg rokon.
- A nagybátyád vagyok.- közölte. Apunak csak egy fiú testvére volt. Minden bizonnyal ő Hailey apja. Ha csak egy kicsit is hasonlítanak egymásra, nem akarom, hogy a közelembe kerüljön.
- Harry...- nyöszörögtem a pólója alját huzigálva.
- Mi a baj kincsem?- nézett rám újra.
- Diana, hallottam mit tett! Az anyja hatása.- magyarázkodott a férfi. Haz védelmezően elém állt, így könnyedén elbújhattam az állítólagos nagybátyám elől, ami bár igen gyerekes húzás volt, mégis ezt láttam abban a pillanatban a leghelyesebbnek. A felszolgáló letette a pultra a gőzölgő italainkat. Harry elvette őket, fizetett majd átkarolva kivezetett az üzletből. A férfi követett minket a kocsiig.
- Muszáj veled beszélnem!- könyörgött.
- Miért? Mit akar? Behízelegni magát, aztán megölni?- álltam meg dühösen vele szemben. Meguntam, hogy a "családom" kihasználja azt, hogy Harry a barátom.
- Magamhoz venni.- javított ki.
- Köszönöm, nagyon jól beilleszkedtem már, nincs szükségem arra, hogy megbolygassák a nyugalmamat!- fújtattam, majd beültem a kocsiba. Harry szó nélkül foglalta el a helyét a volán mögött és elindultunk. Tíz percig néma csendben utaztunk, majd megszólalt.
- Tudod, ez nagyon gonosz volt.- mondta.
- Mi? Hogy félek attól, hogy a múltkori eset újra megtörténhet?- kérdeztem vissza.
- Az a férfi csak jót akart neked!- védte.
- 13 évig eszébe sem jutottam, akkor miért most akar jót nekem?- dünnyögtem.
- Abba esetleg nem gondoltál bele, hogy eddig nem tudott volna segíteni? Hálátlan vagy és roppant gyerekes, Diana!- lökte oda nekem. A következő pirosnál levettem a pulcsiját és kinyitottam az ajtót, majd kiszálltam.
- Mit művelsz?- masszírozta orrnyergét.
- Gyalog megyek!- feleltem, majd szlalomozva kerülgettem a kocsikat, amik szintén a pirosnál álltak a többi sávban. Alig mentem öt perce, mikor lelassított mellettem. Oda sem figyeltem rá, előre nézve sétáltam tovább.
- Ne csináld ezt! Szállj vissza, mert meg fogsz fázni pólóban!- kérlelt.
- Nem!- feleltem.
- Ugye tudod, hogy ez még 3 km séta hazáig?- próbált puhítani.
- Szerinted nem leszarom?- röhögtem el magamat.
- Na, fejezd be a hisztit. Sajnálom, oké?- próbálkozott, hiába.
- Tedd zsebre a sajnálatodat és hagyj magamra!- kiáltottam rá. Zavarodottan pislogott párat, majd felhúzta az ablakot és elhajtott. Ugyan rosszul éreztem magam, amiért kiabáltam vele, de mi mást tehettem volna, ha nem érti meg, hogy a Hailey ügy után egyáltalán nem vagyok kíváncsi senkire a Lindenberg családból. Jó, persze magamon kívül. De ebben a pillanatban annyira magamra sem. Mire majdnem egy órával később hazaértem, teljesen átfagytam és komolyan elgondolkodtam, hogy hogyan tudnánk mi együtt élni, ha léptén-nyomon összeveszünk? Nehezen. A nappaliban összefutottam Anne-el.
- Mi történt?- kérdezte aggódó pillantásokkal.
- A fiad szerint hálátlan, gyerekes és hisztis vagyok.- feleltem félvállról.
- Ezt fejtsd ki kérlek!- szentelte minden figyelmét nekem.
- Jöttünk haza és egy kávézóban belebotlottunk Hailey apjába, aki közölte, hogy magához akar venni, én meg rávágtam, hogy már beilleszkedtem ide, hozzátok és nincs szükségem, hogy megbolygassák az életemet. Aztán hazafelé Harry elkezdett vitatkozni, hogy milyen gonosz vagyok, meg hogy csak segíteni akart. Erre megkaptam, hogy hálátlan és gyerekes vagyok. Utána a pirosnál levettem a pulcsiját és kiszálltam, hogy gyalog jövök haza. Mire elkezdte, hogy fejezzem be a hisztit és szálljak vissza. Ennyi a történet nagyjából.- fejeztem be.
- Aha. Nos, azt hiszem, azzal cselekszem a legbölcsebben, ha nem cselekszem.- bólintott. Szerintem is. Ez a kettőnk harca, nekünk kell megvívnunk. Illetve Harry harcol, ha akar. Nekem most nincs kedvem a hülyeségeihez. Felmentem a szobánkba, valami pizsiféléért, mielőtt zuhanyozni mentem volna. Ott idétlenkedett a kötéssel.
- Hagyd, majd én!- sóhajtottam és elvettem tőle a kötszert.
- Köszönöm.- felelte egyhangúan.
- Bocs, hideg a kezem.- figyelmeztettem és elkezdtem a kötést.
- Nagyon vicces. Én mondtam, hogy szállj vissza!- okoskodott. Befejeztem a kötést és miután felkaptam a pizsamámat, otthagytam a fenébe. Nincs szükségem a flegma Harry-re. Megszabadultam a még mindig jég hideg ruháimtól és beálltam a zuhany alá. Úgy éreztem, rendbe állt a vérkeringés a testemben a kellemes meleg víztől.
- Diana, engedj be!- püfölte Haz az ajtót.
- Álmodozz csak édes!- kiáltottam ki. Nincs az a pénz, amiért én kimásznék a víz alól azért, hogy beengedjem.
- Berúgom azt a kibaszott ajtót, ha nem nyitod ki!- ordította.
- Csak nyugodtan, most nem viszem el érte a balhét, mint anno.- közöltem, majd lemostam a hajamról a balzsamot. Kimásztam a zuhanykabinból és megszárítottam a testem, majd a hajamat is megtöröltem, de csak annyira, hogy ne csöpögjön belőle a víz. Felvettem a pizsamámat és kinyitottam az ajtót. Előtte állt Harry meglehetősen dühös ábrázattal. Még így is eszméletlenül jól néz ki, de ezt most figyelmen kívül hagytam. Utánam kapott, de nem ért el mást, csak a hajamat, így abba kapaszkodott, ami meglehetősen fájt, így nem akadékoskodtam, megálltam.
- Jó kislány!- állt meg szemben velem.
- Pöcsfej!- szóltam vissza. Arckifejezése láttán komolyan azt hittem, hogy meg fog ütni, de nem. Óriásit tévedtem. Szorosan megölelt. Mellkasára tenyerelve próbáltam eltolni magamtól.
- Eressz!- parancsoltam rá, de mint aki meg sem hallotta. Elég messzire elmentem volna a szabadulásért. Körmeimet kemény bicepszébe vájtam, de még csak fel sem szisszent. Egy igazán hülye és gyerekes ötlet ugrott be a fejembe. De mivel nem láttam más utat,  amire hajlandó lennék lépni, így megtettem ezt. Fogaimat a vállába vájtam és erősen szorítottam.
- Ha kiharapsz egy darabot a vállamból sem engedlek el! Azt akarom, hogy megcsókolj és ne haragudj rám!- közölte a fogai közt szűrve. Fájhatott a harapás.
- Jó, megbocsájtok, csak engedj már el!- kérleltem.
- Egy csók és megteszem!- nézett le rám. Nagy nehezen rávettem magam a csókra. Elégedetten hümmögött a számba.
- Végre megbocsájtottál!- döntötte homlokát az enyémnek. Már nem is akartam annyira, hogy elengedjen.
- Igen, de te attól még pöcsfej vagy!- mosolyogtam rá.
- Nem érdekel, minek nevezel, amíg így csókolsz!- támadta meg újra az ajkaimat. Ujjait nedves hajamba csúsztatta, másik kezével pedig megfogta a csípőmet. Mikor elváltak ajkaink, visszamentünk együtt a szobánkba.
- Amúgy a lattéd a konyhában van. Bár szerintem kihűlt.
- Ú, lejössz velem érte?- kérleltem. Bólogatott, majd lementünk az igen hideg italért. Megmelegítettem és csalódottan vettem tudomásul, hogy a színek összekeveredtek benne.
- Ez de rondán néz ki.- röhögött Harry.
- Tényleg, de legalább finom!- nyaltam le ajkamról a rajta maradt tejszínhabot. Robin hazaért és furcsán nézett ránk. Mondjuk megértem. Én egy gusztustalan kinézetű italt iszogatok, Harry pedig röhög.
- Minek örül ennyire?- biccentett a "nevelt fia" felé.
- Hogy ronda a kávém.- feleltem. Megrázta a fejét, majd lehuppant a kanapéra. Neki ilyen késő este már sokkot okoz egy ilyen. Haz felment a szobába, én pedig még beszélgettem egy kicsit Robin-nal, majd jó éjt kívánva csatlakoztam a barátomhoz a szobában. Nagyon bele volt mélyedve a laptopjába, észre sem vette, hogy bementem.
- Jöjjek vissza később?- nevettem el magam, mikor fél perce az ajtóban álltam.
- Inkább gyere ide!- paskolta meg maga mellett az ágyat, de még mindig nem nézett rám. Mellé huppantam és rájöttem, mi kötötte le ennyire. Házakat nézett, méghozzá egészen komoly házakat. Együtt folytattuk a keresgélést egészen későig, de nem találtunk semmit, ami mindkettőnknek tetszett volna.