A tegnapi vitánk olyan, mintha már évekkel ezelőtt történt volna. Ez a legnagyobb adu a kezében, hogy nem tudok rá haragudni. Viszont nem csak neki vannak fegyverei. Én is értek valamennyire ehhez a játékhoz. Vagy azt teszem, hogy megharagszom és kivárom, amíg térden csúszik a bocsánatomért, vagy a másik lehetőség, hogy a férfi énjét fogom meg és egy kis kínzással érem el, amit akarok. Bár az utóbbiból általában az van, hogy mindketten jól járunk, mert ha szórakozni kezdek vele, nem tudom megállni. De mindegy is, ezt nem részletezném.
Gyorsan megettem a Harry által készített palacsintámat, majd rendbe szedtem magam és Barbit vártam, ugyanis megpróbál az őt leszerződtetett Victoria's Secret néven futó ügynökséghez beszerveztetni. Hamarosan meg is érkezett, úgyhogy egy búcsúcsók után indultunk is. Kicsit izgultam, amit mind Barbival, mind Harry-vel közöltem, utóbbival üzenetben. Mindketten nyugtattak, hogy nem lesz semmi baj. Odaérve vettem a kocsiban egy mély levegőt, majd magabiztos álcát véve magamra indultam el. A legkitűnőbb New York-i modelliskolában kiemelkedő teljesítményt nyújtottam, épp ezért nagyot néztem, mikor a főnöknő visszatolta felém a portfóliót, hogy nagyon sajnálja, de nem tud alkalmazni.
Kicsit összetörve köszöntem meg a lehetőséget és készültem elhagyni a szobát, mikor utánam szólt, hogy mégis hová megyek. Értetlenül fordultam vissza, ő pedig a székre bökött, hogy maradjak nyugton. Szólt az asszisztensének, hogy kapcsoljon nem tudom kit. Valami nagyon ismerős neve volt. Váltott vele néhány szót, majd megszakították a vonalat.
- Akivel beszéltem, a legkiválóbb modellügynökségek egyikének a vezetője és személyes jó barátom. Ő ajánlotta nekem Barbit, így én visszaadom a szívességet neki, mivel ritkán találkozni ilyen tehetségekkel, mint te és Barbi.- mosolygott kedvesen az amúgy szigorú arckifejezésű, mégis gyönyörű nő.
Nem telt bele húsz percbe, egy fiatal férfi lépett be az ajtón. Kezet csókolt az igazgatónőnek, majd felém fordult. Átható pillantással végignézett rajtam, majd elkérte a portfóliót.
- Van vizsgád?- kérdezte meglepetten.
- Igen!- feleltem határozottan. Most nincs helye a bizonytalankodásnak. Hümmögött egy sort, majd tett egy lépést felém és kezet csókolt.
- Mostantól az enyém vagy!- mosolygott. Olyan furcsa volt a pillantása, mintha maga előtt látna ruha nélkül, ami természetesen zavart, de nem törődtem vele. A jövőm az ő kezében van és ha ezért el kell tűrnöm az enyhén perverz pillantásait, hát egye fene!
- Lenne most rám egy fél órád? Néhány kezdő fotót szeretnék!- magyarázta. Bólintottam. Megköszöntem mindent az igazgatónőnek, majd követtem az új főnökömet, Marc-t egészen a parkolóig, ahol egy gyönyörű, fekete Mercedes limuzin ajtaját nyitotta ki nekem egy sofőr. Beszálltam, majd velem szembe leült Marc és elindultunk.
Nagyjából elmondta, mire számíthatok, majd elnézést kérve felvette a telefonját. Nyájas hangon beszélt a vonal másik végén lévővel, majd letette.
- Ne haragudj, a barátom keresett.- közölte. Akkor, most ő meleg? Igyekeztem nem kimutatni a meglepettségemet, de halkan elnevette magát.
- Nem gondoltad, igaz?- kérdezte, még mindig mosolyogva.
- Hát nem!- feleltem meglepetten.
Egész jó hangulatban telt az út hátralévő része, majd mikor odaértünk, nagyjából körbevezetett. Az utolsó állomás egy helység volt, tele ruhákkal, cipőkkel és kiegészítőkkel. Egy stylist várt bent, majd miután Marc magunkra hagyott, rögtön lázas munkába kezdett.
Szimpatikus csaj, tök fiatal és jó fej. Rögtön beavatott, hogy tetszik neki az egyik fotós srác, csak fél elmondani, mert azzal tönkreteheti a barátságukat. Megnyugtattam, hogy ha nem is jönnek össze és ezért a srác nem akar többé a barátja lenni, akkor sosem volt igazi barátság, így végül is mindenhogy ő jön ki jól a dologból. Ezután érdeklődött az én szerelmi életemről, úgyhogy meséltem neki Harry-ről. Mikor rájött, hogy Harry Styles-ról van szó, leesett neki, hogy én akkor "az a Diana" vagyok.
Hamarosan megtaláltuk a megfelelő ruhát, így elkísért a teremig, ahol fotózni fognak. Belépve láttam, ahogy Larissa kínosan lehajtja a fejét. Szóval akkor ő az a bizonyos fotós! Tényleg aranyos, de nekem még mindig inkább Harry! Larissa leült az egyik székre, én pedig nekiállhattam pózolni.
Rengeteg képet készítettünk, James pedig végig dicsérgetett, ami valljuk be őszintén, jól esett. Végignéztük a képeket. Nagyon tetszettek! James igazán tehetséges!
- Akkor ez megy Marc-nak!- mosolygott. Egy-egy öleléssel búcsúztam, mert haza kellett érnem, hogy időben elkészülhessek a koncertre. Azért kifelé menet még mutogattam Larissa-nak, hogy ne idétlenkedjen már, beszélgessen James-el.
Kifelé menet egyszer eltévedtem, de aztán sikerült kijutnom, Harry pedig már várt rám. Bepattantam mellé a kocsiba és egy hosszú, szenvedélyes csókkal üdvözöltem.
- Hiányoztál!- mosolyogtam rá.
- Tetszik, mikor ilyen vagy!- szorongatta meg játékosan a combomat. Hazafelé elmeséltem neki, hogy a főnököm homokos és hogy összehaverkodtam a stylist-al, aki odáig van a fotós srácért. Egészen lekötötte a mondanivalóm a kérdései alapján.
Hazaérve szusszantunk egyet. Elmeséltem mindent Anne-nek és Robin-nak, beszéltem telefonon Gemma-val, majd Haz-al kutakodtunk tovább ház után, de semmi új. Egy gyors zuhany után törölközőbe csavart testtel siettem vissza a szobánkba. Harry az ágyon elnyúlva nyomkodta a, az én telefonomat. Miért az enyémet?
- Uhm, üzeneted jött és megnéztem, remélem nem baj!- mosolygott.- A főnököd elküldött pár képet, azt írta, hogy ezek a kedvencei.- magyarázta. Én is elmosolyodtam és leültem mellé megnézni, Marc miket választott. Egyszerűen elbűvöltek a képek, pedig nem szeretem a rólam készült képeket általában.
- Ez nekem kell!- közölte Harry megállva az egyik képnél.
- Küldd át magadnak, én meg addig öltözök!- nyomtam egy puszit az arcára és készültem felállni, de izmos karjával megakadályozott és visszarántott maga mellé.
- Először is, el ne képzeld, hogy a telefonokkal fogok szerencsétlenkedni, mikor nézhetem azt is, ahogy a gyönyörű barátnőm öltözik! Másodszor pedig úgy értettem, hogy kell, mint fali kép. Jól mutatna a montázs mellett!- dörgölte orrát a nyakamnak. Imádom, mikor ezt csinálja, olyan édes! Gyorsan kiválogattam a ruháimat és a fürdő felé vettem az irányt velük, Harry legnagyobb bosszúságára. Miután felvettem a fekete kis ruhát és a platformos cipőt hozzá visszamentem a szobába.
- Little black dress just walked into the room...- énekelte Haz, mire elnevettem magam és az ölébe ültem. Karjaimat a nyaka köré kulcsoltam és úgy nyomtam egy csókot az ajkára. Dobogást hallottunk a lépcső felől, úgyhogy valószínűleg megérkeztek a csajok.
- Most tényleg itt hagysz?- nézett rám kiskutya szemekkel.
- Attól tartok.- döntöttem homlokomat az övének.
- Akkor kérek még egy csókot!- motyogta, szorosabban fogva a csípőmet.
Elnevettem magam és teljesítettem a kérését. Abból az egyből igen sok lett, a csajok pedig már kiabáltak velünk, hogy haladjak. Felálltam az öléből, majd az ajtóban egy tényleg utolsó csók után kiléptem a szobából.
- Átok az egymás iránti vonzalmatokra!- "köszöntött" kedvesen El, mire csak röhögtem és a földszinten a kulcsomat felkapva közöltem, hogy én vezetek. Szegény kocsim olyan rég óta a garázsban áll, úgy sajnálom!
Hamar odaértünk a koncert helyszínére. Bent megkerestük Perrie-t, aki egy-egy öleléssel köszöntött minket, majd bemutatott a többieknek. Elég érdektelennek tűntek velünk kapcsolatban, de biztos aranyos lányok. Visszamentünk a nézőtérre, ahol már rengeteg Mixer gyülekezett. Hamarosan kezdődött a koncert.
Mint minden koncerten, most is teljesen elvegyültünk. Valószínűleg rengeteg embernek fel sem tűnt, hogy az a 4 tomboló lány márpedig mind 1D barátnő és azt hiszem, jobb is ez így! Mikor felcsendültek a Salute kezdő hangjai, mindenki hangosabb sikításba kezdett. Elképesztő volt, ahogy a Little Mix-el együtt több száz lány ordítja a "Salute" szót.
A koncert után Perrie szusszant egyet, majd csatlakozott hozzánk. Elvittem őket valami klubba, de nem maradtam velük. Az egyik ok az volt, hogy kocsival vagyok, a másik pedig, hogy hulla fáradt vagyok. Sokan azt hiszik, hogy a fotómodellnek lenni annyi, hogy beállsz a kamera elé és követed az utasításokat, de igazából elég kimerítő feladat.
Hazaérve egy újabb zuhany után Harry 'Hipsta Please.' feliratú pólójában és egy bugyiban közelítettem meg a szobát. Halkan nyitottam be. Annyira halkan, hogy Harry észre sem vett, ahogy háttal feküdt nekem és tovább nyomkodta a telefonját. Csendes léptekkel közeledtem az ágy felé, majd megálltam mellette.
- Szia, szerelmem!- köszöntem neki mosolyogva.
- Végre itthon vagy!- tette le a telefonját az éjjeli szekrényre és ülésbe tornázta magát. Megragadta a csípőmet és az ölébe ültetett.
Tartottam neki egy kis élménybeszámolót, majd mondta, hogy tovább keresgélt, de csak egyet talált, viszont nekem az nem tetszene. Mutatott pár képet és igaza volt! Nem az én világom. Ijesztő, hogy mennyire ismer, viszont ilyen téren hasznos!
- Annyira jól áll rajtad a pólóm!- váltott gyorsan témát. Kacér mosoly futott arcomra, miközben ujjai a póló alá vándorolva simítottak végig gerincemen. Ennek hatására hátam ívbe feszült, akaratlanul összenyomva ágyékunkat.
Köszi hogy ilyen hamar hoztad:) Nagyon jó lett;) Siess kérlek!!!!!
VálaszTörlés