II/8 Békítőhadjárat

Miközben a házban sétáltunk, a férfi elmesélte, hogy egy éve építtették és itt éltek a feleségével, akinek nemrégiben elhunyt az apja, így muszáj hazaköltözniük, ápolni a beteg anyósát, ezért mielőbb eladnák. Mi pedig mielőbb házat vásárolnánk, úgyhogy jól hozott minket össze a sors. Az alapvető papírmunkákat elkezdték, úgyhogy néhány nap múlva a miénk ez a gyönyörűség.

Miután készítettünk egy halomnyi fényképet, megköszöntük, majd leléptünk. A kocsiban ülve mindketten vidámak voltunk. Teljesen eltöltött a "lesz házunk" érzés, így egy gond meg van oldva. Egy pirosnál megálltunk, amikor is a rádióban elkezdődött az I Knew You Were Trouble.

- Jaj, ne!- röhögött Harry és készült elkapcsolni.

- Ne már! Hagyd itt!- kértem, mire összeszaladt a szemöldöke. 

- Miért?- kérdezte.

- Mert úgy utálom ezt a számot.- nevettem el maga és elkezdtem énekelni. Hitetlenül felröhögött, megdörzsölte az arcát, majd velem énekelt.

 A lámpa átváltott, én pedig elindultam, Haz pedig énekelt tovább. 

- Now I'm lying on the cold hard ground.- hallottam a rádióból. Nem tudtam visszafogni a reakciómat.

- Úgy van, ribanc! Fetrengj csak nyugodtan, megyek és megrugdoslak!- mondtam, Harry pedig felém hajolva nyomott az arcomra egy puszit.

- Imádom, mikor ilyen vagy!- csúsztatta kezét a combomra. Hazáig egész úton énekelgettünk így együtt. 

Nevetve léptünk be a házba, Harry a derekamnál átkarolva húzott magához és igazán felszabadultak voltunk.

- Mi ez a jókedv, fiatalság?- vigyorgott ránk Robin, aki a kanapén ücsörgött Anne társaságában. Közéjük furakodtunk és megmutattuk a házat. Mondhatni, odáig voltak érte. 

Már hulla fáradt voltam, de akkor eszembe jutott Liam és Dani. A barátaim és muszáj segítenem nekik. Ha Danielle nem hajlandó beszélni Liam-el, akkor velem kell beszélnie. 

Elköszöntem Harry-től, majd a kocsimba pattanva igyekeztem a Starbucks-ba. Odaérve örömmel konstatáltam, hogy Dani még nem érkezett meg. Rendeltem, majd leültem egy asztalhoz. Hamarosan megérkezett a kávépartnerem, igazán meggyötörten. Intett egyet, a pulthoz lépve rendelt, majd leült hozzám egy ölelés után. 

- Nagyon haragszol rá?- kérdeztem óvatosan.

- Szerinted? A volt barátnőjével szemben nem védett meg, sőt mellé pártolt! Na, haragszom rá vajon?- csattant fel.

- Ne kiabálj velem, Dani! Segíteni akarok neked!- szóltam rá.

- Igazad van, ne haragudj!- kérte a bocsánatomat. 

- Próbált veled beszélni. Fontos vagy neki, ezt te is tudod!- győzködtem.

- Ha olyan fontos lennék, nem állt volna Sophia mellé.- érvelt. 

- Talán csak a te hírnevedet akarta védeni.- tártam szét a karjaimat. Megérkeztek a rendeléseink, addig elcsendesedtünk, majd folytattuk tovább a diskurzust. 

- Vagy a sajátját.

- A kettőtökét.- mondtam, belekortyolva a lattémba. Szólásra nyitotta a száját, de meggondolta magát. Fél percbe sem telt bele, mire belátta, hogy igazam lehet. 

- Amúgy így lezüllött ez a Sophia?- kérdeztem, miközben indulni készültünk. 

- Úgy látszik.- felelte, majd elköszönt. Én még a pulthoz indultam, majd hamarosan én is leléptem. 

- Na, mi lesz a kis szerelmeseinkkel?- kérdezte Harry az ágyban fekve, papírokat böngészve.

- Szerintem rendben lesznek. Mit csinálsz?- érdeklődve leültem mellé.

- Uhm, a tulaj átfaxolta a papírokat. Holnap megkapjuk a kulcsokat.- nézett fel a papírokból. 

- Ez jó hír!- mosolyodtam el. Magához ölelt, majd megcsókolt.

- Boldoggá tesz a tudat, hogy néhány nap múlva már a közös házunkban alhatunk!- dörzsölte orrát a nyakhajlatomhoz. Ez egyike azoknak az apró gesztusoknak, mit imádok. 

- Meg az is, hogy a közös házunkban tehetsz magadévá, igaz?- mosolyodtam el kacéran. 

- El sem tudod képzelni, hogy mennyire!- nyögte a fülembe vágyakozva. Pirulva, de bevallom, én is vágyom már egy igazi, kontroll-vesztett szexre ezzel az angyali külsejű sráccal.